A lány, aki benézett a kulcslyukon

1. Sirály- múlt

- Még egy ilyet legyen szíves!- rakta le poharát a bárpultra Zsolt.
Egyetemi barátaival már néhány órája a színházterem büféjében üldögéltek, jóízűen kikacagva minden mellettük elbotorkáló gólyát. Múlt évben vált szokásukká, hogy a lányokat tízes skálán pontozzák, a fiúkat pedig egyszerűen csak kigáncsolják vagy utánuk szólnak valamit a folyosón.
- Ott jön egy erős kilences- bökte oldalba Endre, aki a legidősebb volt az évfolyamról.
Ötször próbálkozott, míg végül felvették, és akkor is ,,csak" zenés osztályba. Ő volt a legnagyobb nőcsábász a társaságból, úgy vonzotta az igen változatos korú hölgyeket, mint virág a rovarokat. Pedig nem volt szép ember. Horgas orrával, fekete, zsíros hajával és hiányos fogsorával kilógott a harmadévesek elit szépfiúi közül. Viszont legidősebb lévén ő volt a legbölcsebb és legtapasztaltabb is közülük, így a többiek mindig tőle kértek tanácsokat az órákon és nőügyekben is.
- Kilences? Hol van ez kilences?- pillantott Zsolt a színházterembe besiető lenge ruhákba öltözött prózais lányra.
- Ne az arcát, a fenekét nézd!- fordította Endre barátja fejét a lány után.
- Az is csak egy jóindulatú hetes- fordult vissza a pulthoz Zsolt.
Endre mormogott valamit az orra alatt arról, hogy nincs ízlése, aztán ő is a borospoharáért nyúlt. Lehuppant melléjük a kétszárnyú ajtón berontó Roli. Ő volt a nagy csapatból általában kiváló kis trió harmadik tagja, egyben a legfiatalabb is közöttük.
- Uraim, az előadás 3 percen belül kezdetét veszi, ideje lenne beülni a megfigyelőállásokba- húzta fel a székről Endrét.
- Már ennyi az idő?- nézett le órájára Zsolt.- Igyekezzünk, nehogy lemaradjunk a kislányok produkciójáról- indult el a terem bejárata felé.
- Inkább a kisfiúkét várom- mosolyodott el kajánul Roli.
Kék szemével és vállig érő, barna hajával Endre után a legkelendőbb áru lett volna a női hallgatók körében, ám köztudott volt, hogy a saját neméhez vonzódik. Szerencséjére a művészek között sokan voltak hasonlóképp, így ő is talált magának párt.
A két konferanszié a végzősök közül került ki. A fiú, Baja Miklós Zsolt régi ismerőse volt, még általános iskolába jártak együtt, és itt újra összesodorta őket a szél. Nem mondhatjuk, hogy szoros kapcsolatban voltak, a jó pár évvel idősebb Mikósnak megvolt a maga baráti köre, és persze a gyönyörű, musicales barátnője, Stefi, aki a másik műsorvezető volt a gálán. Egymáshoz illő, fekete-zöld zakó és nadrág volt rajtuk, amelyek az utolsó évesek népszerű klikkjének és klubjának színei.
- Köszöntjük a kedves nézőket; diáktársainkat, valamint tanárainkat a Színház- és Filmművészeti Főiskola félévzáró műsorán. Én Baja Miklós vagyok, műsorvezetőtársam ma este pedig a csodálatos Varga Stefánia!- kezdte meg a gálát Miklós.
- Még színpadon is nyalják egymást...- súgta Endre Zsolt fülébe, aki diszkréten felnevetett.
- Nem is húznám az időt. Az első produkció Molnár Márta tanárnő osztályának Sirály-részlete lesz!- folytatta Stefi.
A nézőtéren tapsvihar tört ki, amikor a húsz gólya félszegen bevonult a színtérre.
- Honnan szereztek ennyi szereplőt a Sirályba?- húzta fel a szemöldökét Zsolt.
Molnár Mártának valódi rémhíre volt az egész egyetemen. Azt mondták, kínozza a diákjait, éjjel-nappal próbálnak, és a fiatalok idegösszeroppanással mennek haza. Ez volt az utolsó osztálya, hiszen nyugdíj előtt állt.
- Nem is rosszak- kémlelte a kicsiket Endre.
- Nem tudod, hogy ki játssza Nyinát?- mutatott egy sötétbarna hajú, erősen kifestett lányra Zsolt.
Endre erősen fókuszált egy ideig a főszereplőre, de végül megrázta a fejét.
- Van egy ötletem- csillant fel a szeme.- Menj ki, vegyél el egy prospektust az állványról. Molnár nyomtattatott külön.
Zsolt megvárta a műsorszám végét, majd rögtön kiszaladt a folyosóra. Az állványon rengeteg színlap díszelgett, a diákok nem igazán vettek róla tudomást.
- Nyina...- vett a kezébe egyet.- Polyák Lilla. Polyák Lilla...
Erősen gondolkozott, hogy hallotta-e a nevet korábban, de nem emlékezett rá. Mindenesetre farzsebébe gyűrte a papírt, és visszament a terembe.