A lány, aki benézett a kulcslyukon

21. Fordulópont- múlt

- A gála előtti napon –

Bár Zsolt tudta, hogy Lilla borzalmasan izgul a másnapi produkciói miatt, mégsem tudták az utolsó napot együtt tölteni. Ugyanis eltervezett valamit, amit holnap szeretett volna megvalósítani.

- Hogy érted, hogy foglaljam le Lillát?- értetlenkedett Molnár Márta, amikor Zsolt ezen kérésével fordult hozzá.

- Van egy kis meglepetésem neki a gálára, nem akarom, hogy idő előtt rájöjjön- magyarázta a férfi.

- Az, amire gondolok?- vette a lapot a tanárnő.

Zsolt megijedt, olyan érzése volt, mintha a tanárnő tudna olvasni a gondolataiban. Meg akarta kérni Lilla kezét az Ördögi tánc után a színpadon.

- Valószínűleg. Maga mit gondol, milyen ötlet?- tudakolta a körmét rágva a férfi.

Rövid hallgatás után végre választ kapott.

- Ismerlek téged és Lillát is. Más esetben teljes mellszélességgel ellenezném, hogy egy 24 éves fiú és egy 19 éves lány összekösse az életét, de ti mások vagytok- sóhajtott megadóan.- Ha a közeletekben van az ember, érzi a feltétlen szeretetet, ami áramlik belőletek. Úgyhogy szerintem nincs akadálya. Mindketten érettebbek vagytok a korotoknál.

Zsolt kiengedte az addig bent tartott levegőjét. Az a pár hónap, amióta közelebbi kapcsolatba került Molnár Mártával , tanúbizonyságot adott neki arra, hogy a nő az emberek és szándékaik mögé lát, így száz százalékosan bízott a szavában.

- Milyen gyűrűnek örülne?- lépett be az ékszereshez még mindig hívásban maradva Mártával.

- Minél egyszerűbbet vegyél. De nekem most dolgom van, te pedig meg tudod oldani egyedül.

Miután lerakták, Zsolt az üvegvitrinhez lépett, ahol szebbnél szebb eljegyzési gyűrűk sorakoztak. Voltak, amelyek szinte a szemét kiégetve csillogtak, másokban hatalmas kövek csücsültek. Egyetlen egy volt, ami valóban felkeltette az érdeklődését. A vékony karikában három kis , fehér ékkő ragyogott, nem mellesleg az ára is barátságos volt.

- Ezt megnézhetem?- mutatott rá, mire az eladó készségesen kivette.

Zsolt megforgatta a kezében, és már a tapintása is olyan otthonos volt, hogy tudta, tökéletes választás lesz. Elővette a pénztárcáját, aztán leemelt még egy gyűrűtartó dobozkát is a polcról. A barátainak egyelőre nem számolt be a tervéről, így a bevásárlás utánra szervezett egy kis összejövetelt a Vargányában, hogy bejelentse nekik.

- Ezer éve- fogott kezet Endrével és Rolival.

- Nem én csajoztam be. Sajnos- kacagott jóízűn Endre.

- Én meg szerencsére- bontott ki egy sört Roli.

- Remélhetőleg holnaptól Lilla nem lesz a csajom- koccintott velük egy sokat sejtető pillantással Zsolt.

- Kidobod?- húzta meg az üvegét hitetlenkedve Endre.- Pedig össze is költöztetek.

- Ne legyél már idióta!- bökte oldalba Roli, akinek rögtön leesett Zsolt szándéka.

Egy percig Endre némán bámulta őket, aztán a homlokára csapott.

- Te tényleg elvennéd feleségül? Azt hittem, csak ugratsz, amikor a kocsiban ezt mondtad pár hónapja- csapkodta a saját arcát Endre.

- Bizony- bólogatott büszkén Zsolt.- Sosem szerettem ennyire senkit, mint őt. Eljött az óra, hogy szintet lépjen a kapcsolatunk.

- Mikor tervezed?- ivott egy kortyot Roli.

- Holnap a gálán. A közös számunk után.

Egy darabig meg társalogtak, Zsolt kikérte az ő tanácsaikat is, hiszen nagyon izgult. Ahogyan teltek a percek, érezte, hogy egyre közelebb van a műsor, ezzel együtt pedig élete eddigi legfontosabb pillanata is. A barátai megígérték, hogy első sorból fogják nézni, készítenek számára képeket, amiket pár év múlva örömmel tudnak visszanézni.

Zsolt hálás volt azért, hogy így számíthat rájuk, könnyebb szívvel indult el hazafelé. A lakásba belépve Márta fogadta, aki éppen a kabátját vette fel.

- Mi újság?- tartotta nyitva neki az ajtót Zsolt.

- Kártyáztunk, vacsoráztunk, elküldtem aludni. Tapogatóztam nála, és azt mondta, hogy egy ideje már gondolkozik azon, hogy milyen jó lenne igent mondani neked. Ugyanolyan lelkes, ne aggódj- fogta meg a férfi vállát a tanárnő.

- Köszönöm a segítséget- hálálkodott Zsolt.

- Ne rontsd el holnap- nyomta mutatóujját mellkasának Márta, aztán elment.