A lány, aki benézett a kulcslyukon

14. Rég vágyott csók- múlt

Zsolt alig várta már, hogy Lilla felől halljon, de az az üzenet, amit hat nap múlva kapott, nem váltotta be a reményeit.

- Kísérjem el a temetésre?- olvasta fel magában a sorokat.

Némi gondolkodás után megtisztelőnek érezte, hogy a lány ilyen kéréssel fordul hozzá. Még aznap este kikészített egy fekete inget, zakót és nadrágot, hogy a holnapi korai órában ne kelljen a válogatással vesződnie.
Egész éjjel forgolódott, azon rágódott, hogyan tudná Lillát a lehető legtisztelettudóbban támogatni. Ha nem is emlékezett mindenre a veszekedésükből, az megmaradt neki, hogy a lánynak nem esik jól, ha túl közvetlen vele. Túllépett egy határon.

Másnap hullafáradtan csapta le az ébresztőt, majd miután elkészült, beszállt az autójába, és elhajtott a kollégiumig. Idegesen telefonált fel, azt beszélték meg, hogy a jelzésre Lilla lejön. Mivel csak SMS-ben tárgyaltak, Zsolt már alig várta, hogy újra hallhassa a lány hangját.

- Szervusz- köszönt Lilla.- Hát itt van.

- Jó reggelt magának is- intett egészen félénken a férfi.

Pár másodpercig szótlanul nézték egymást, Lilla törte meg a kínossá váló csendet.

- Túlreagáltam, sajnálom- dőlt a kocsi oldalához.

- Nem. Én voltam túl merész- kontrázott Zsolt.

Az autóba beszállva Zsolt kért egy pontos címet, aztán kezdetét vehette a hosszú utazás. Az együtt töltött közel három óra alatt végre ismét kicsit nyitottak egymás felé, bármennyire is nyomott volt a hangulat a közelgő esemény miatt.

- Tudja.. beszélgettem Molnárral- tűrte hátra egyik hajtincsét Lilla.- Mondott valamit, ami nagyon felbolygatott.

Zsolt érdeklődve pillantott rá. A lányon látszott, hogy jót tett neki a tanárnő látogatása, mégsem tudta megfejteni, mire gondol.

- Huh- nézett ki az ablakon Lilla zavartan nevetve.- Azt állította, hogy maga szeret.

Zsolt válasza egy satufék volt. Szerencsére hajnalban nem járt senki az utakon, így nem zavarták a forgalmat. Olyan szinten meglepődött a kertelés nélküli kezdéstől, hogy azt sem tudta, mit mondjon.

- Ez igaz?- fordult felé a lány.

- Maga az in medias res definíciója- harapta be a szája szélét Zsolt.

- Zavarba hoztam?- húzta fel a szemöldökét Lilla.- Tudom, ezt nem az anyám temetésére igyekezve kellene megbeszélnünk, de nem bírom magamban tartani. Nos?

- Nézze... ha azt mondanám, igen, meggyűlölne annyira, hogy gyalog folytatja az utat?- támaszkodott a kormányba a férfi.

- Nem... akkor biztos, hogy nem szállok ki, viszont ellenkez...- Lilla nem tudta végigmondani, mert hirtelen Zsolt ajkai tapadtak az övére, erős keze pedig a hajába túrt.

Szenvedélyesen viszonozta a csókot, az Ördögi tánc közben érzett bizsergése pedig tetőfokára hágott. Szó szerint falták egymást, Zsolt nyakába kapaszkodott, aki földöntúli örömmel húzta az ölébe.
Már az első pillantás óta vágyott arra, hogy egyszer szorosan magához ölelve csókolhatja majd meg Lillát, de arra nem számított, hogy az élmény ilyen intenzív lesz. Legszívesebben azon nyomban hátradöntötte volna az ülést, de visszafogta magát, tudva, hogy az az idő még nem érkezett el.

- Ez...- suttogta Lilla, amikor elváltak egymástól- Csodálatos volt.

- Én úgy szeretem magát- simította végig a férfi Lilla arcát.

Keze elidőzött orcaján, majd állán, amit végül finoman megfogott, és gyors puszira húzta magához a lányt.

- Én is szeretlek- válaszolt csukott szemmel Lilla.

- De ez hogy lehet? Azt hittem, gyűlölsz- hitetlenkedett Zsolt.

- Nagyon gyűlölni akartalak. Tudod, mindig azt szajkóztam, hogy ez munka, ez csak munka. De amikor először énekeltünk együtt- hajtotta fejét Zsolt mellkasára.- úgy éreztem magamat, mint addig soha. Nem szerettem volna beléd szeretni, de- nézett a férfi szemébe.- Adjunk neki egy esélyt.

- Megérdemlünk egy esélyt- döntötte homlokát a lányéhoz Zsolt.- Már akkor tetszettél, amikor megjelentél a félévzárón a Sirályban. Akkor határoztam el, hogy nekünk márpedig lesz közös utunk.

- Lesz?- mosolygott bizakodva Lilla.

- Ha hiszel benne, már van is- érintette meg Lilla száját Zsolt.

- Sosem gondoltam volna, hogy, édesanyám temetésére menet Homonnay Zsolttal lesz az első csókom- vigyorgott Lilla, de szemében anyját megemlítve szomorúság játszott.

- Én mindenben segíteni fogok, ne aggódj. Erős vagy- szorította meg a kezét Zsolt.- A szüleidet nem tudom pótolni, de Mártával mindent meg fogunk tenni azért, hogy elviselhetőbb legyen a gyász.

- Köszönöm- ölelte át a férfit Lilla.- És azt is, hogy felhívtad.

- Azzal szerintem nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy ő is nagyon szeret, még ha kicsit másképp is- szívta magába a parfümét Zsolt.- Na de most induljunk, mert elkésünk.

Lilla visszacsatolta az övét, majd szép lassan visszakanyarodtak az autópályára.