A lány, aki benézett a kulcslyukon

8. Az ajánlat- jelen

Lilla egy szót sem szólt Ödönnek arról, hogy tegnap este hogy jutott végül haza. A férfi nem nagyon kérdezősködött, biztos volt benne, hogy a barátnője hűséges hozzá. Lillát annyira összetörte az, hogy annó megcsalták, hogy eszébe sem jutott félrelépni.
Ez volt az elmúlt hónapban az egyetlen reggel, hogy egyszerre kellett felkelniük. Lilla a Mary Poppins felújítópróbájára igyekezett a Madách Színházba, Ödön pedig a Vígszínház legújabb premierjének első olvasópróbájára.

- Jól sikerült tegnap az Anna?- kortyolgatta a férfi lassított üzemmódban forró kávéját.

- Álló vastaps- mosolyodott el szerényen Lilla, miközben beleharapott a lekváros piritósába.

- Büszke vagyok, szerelmem- simította meg az arcát Ödön.

Reggel nyolckor együtt léptek ki a lakás ajtaján. Lilla már éppen belerakta volna a kulcsát a zárba, amikor megérezte, hogy rezeg a zsebében a telefonja.

- Tudsz zárni? Hív valaki- lépett arrébb, és elhúzta a felvevésgombot.

- Haló, Polyák Lilla- szólt bele az ismeretlenekkel használt, hivatalos hangján.

- Haló, Petrovics Ferenc vagyok- hallotta kicsit recsegve a számára nagyon is ismerős hangot. A Színművészeti új főigazgatója.

Ödön érdeklődve figyelte Lillát, hogy vajon kivel beszélhet, mire ő lassan eltátogta a hívó nevét. A név ,,olvasatára" a férfi szeme is elkerekedett.

- Igen? Szép napot, miért keres?- tért a tárgyra a nő, miközben beszálltak a liftbe és benyomta a földszinthez tartozó gombot.

- Tudja, Művésznő, kereken két hónap múlva rendezzük meg a nagyszabású év végi gálánkat- kezdte Petrovics Ferenc.

Lilla és Ödön kiléptek az utcára, és elindultak a villamosmegálló felé. Lilla a barátja kezébe kulcsolta szabad kezét.

- Természetesen. Én is felléptem ott 13 évvel ezelőtt.

A 4-es 6-os villamos mindkettejüket szinte a munkahelyük kapujába repítette, viszont különböző irányokba kellett menniük, így váltottak egy gyors búcsúcsókot, mielőtt Lilla felszállt a sajátjára.

- Pont ezért keresem. Szeretném hallani idén is ugyanazt a duettet a műsoron. Ugyanazzal a felállással- tette hozzá.

- Most viccel?- nevetett fel keserűen a nő.

Nem tudta elképzelni, hogy újra előadja az Ördögi táncot Zsolttal. Sőt, azt sem, hogy valaha bármit is előadjon vele. Épp elég stressz és kellemetlenség volt neki a tegnapi este.

- Nem. Tudom, hogy nehéz, de a karrierjét illetve döntő este lenne- folytatta Petrovics.

- A karrierem teljesen jól van úgy, ahogy van- fújtatott Lilla, miközben leszállt a járműről az Király utcánál, és az Madách felé vette az irányt.

- Igen, viszont ez könnyen megváltozhat, ha nemet mond- felelte az előbbi nyájas hangnem után szárazon az igazgató.

Lilla azt hitte, hogy menten kiesik a kezéből a telefon. Megtorpant a járda közepén, csak arra eszmélt, amikor egy másik közlekedő meglökte a vállát, miközben elhaladt mellette.

- Tessék?? Ön most megzsarol engem?- háborodott fel.

- Ne használjon ilyen csúnya szavakat, Művésznő- válaszolt Petrovics, és Lilla szinte látta az arcán a kaján vigyort.

- Mennyi időm van átgondolni?- köszörülte meg a torkát Lilla.

- Homonnay úr beleegyezett, úgyhogy holnap reggel nyolc- mondta a férfi.

Lilla szó nélkül letette a telefont, és egyszerre két dolgon kezdett gondolkozni. Az egyik, hogy mégis hogyan fogja megoldani, hogy Petrovics ne tudja tönkretenni a pályáját az ajánlat elfogadása nélkül. A másik pedig, hogy Zsolt miért mondott igent. Nem is, hogy miért, inkább az, hogy miért ilyen gyorsan és határozottan tette.