19. Menekülés- jelen

14 1 0
                                    

Zsolt a lehető legfeltűnésmentesebben igyekezte kimenekíteni a Madáchból Lillát, ami úgy nem volt egyszerű, hogy újságírók és fotósok ezrei állták el a rendes bejáratot és a művészbejárót is. Lilla még mindig borzalmasan gyenge volt, alig állt a lábán. A férfi egy nagy kabátba bújtatta, combját pedig bekötözte az öltözőben lévő kis elsősegélydobozban talált gézzel.

- Nem nyilatkozunk- tört át egy vonalán a kíváncsiskodóknak.

Amint beértek a sűrűjébe, vakuk villantak a szemükbe. Lilla Zsolt vállába kapaszkodott, aki utat vágott nekik.

- Most már biztos, hogy újra együtt vannak- hallottak egy lelkes kiáltást a tömegből, amit megannyi hasonló követett. Alig tudtak eljutni a kocsiig, de miután végre beszálltak, Zsolt a gázpedálra lépett, az Oktogon felé vették az irányt.

- Hogy vagy?- nézett aggódva Lillára, amikor lehagyták az utánuk futó újságírókat.

- Voltam már jobban is- vette le a kapucniját a nő.- Úgy érzem, a lakásom előtt ugyanennyi paparazzival kell majd megküzdenünk.

Sajnos igaza lett. Mire feljutottak a harmadikra, legalább hatan akarták meginterjúvolni őket, és több százszor kattant a kamera. Zsolt már csak attól félt, hogy Ödön az ígérete ellenére mégsem hagyta el a házat, de feleslegesen gondolta így. Amikor Lilla a kulccsal benyitott, látszott, hogy valaki innen rohanva elköltözött.

- Hát- huppant le Lilla a kanapéra levéve a farmerjét, hogy tudják fertőtleníteni a sebeket.- megszabadultunk tőle.

Zsolt helyeselt, aztán kiment a konyhába egy lavórért, amiben meleg vizet hozott, illetve szerzett fáslit.

- Nagyon sok mindent kell megtárgyalnunk- tisztította ki a karcolásokat.- az jó, ha egyet én kérdezek, egyet pedig te?

- Legyen- felelte felszisszenve Lilla.

- Tényleg szeretnéd újra megpróbálni, meg tudsz nekem bocsájtani?- tette fel azt a kérdést Zsolt, ami már régóta nyomta a szívét.

- Bízom benned. Egy év alatt kicsit elrendeztem magamban a dolgokat, és rájöttem, hogy nem csak a te hibád volt az, hogy elváltunk- sóhajtott Lilla.- Én sem vagyok szent, sokszor hibáztattalak olyan dolgokért, amikért én voltam felelős. Nehéz lehetett velem, de tanultam a hibámból.

- Én is bízom benned- nyomott egy óvatos puszit Lilla kötésére a férfi.- Hozok valamit enni, addig kérdezz!

- Rózsinak mondtad már, hogy el fogsz válni? érdeklődött a nő.

Zsolt kivett egy pudingot a hűtőből és egy almát a gyümölcsös kosárból, aztán válaszolt.

- Tegnap leültettem, meglepően jól fogadta. Sosem volt ez szerelem közöttünk- bontotta fel az ételt a férfi, aztán Lilla kezébe nyomta.

- Én ezt nem tudom megenni- tolta el magától a pudingot a nő.

Zsolt türelmesen átvette tőle a kanalat, szedett a masszából, és a lehető legkisebb adagot nyújtotta át Lillának.

- Nézd, ez erőt ad. Energiát. Az én szememben ugyanolyan tökéletes leszel, ha megeszed, akkor is- bátorította Zsolt.

Lilla végül behunyta a szemét és lenyallintotta a pudingot a kanálról.

- Finom- mosolygott meglepetten.

- Itt a többi- simogatta meg a fejét a férfi.

Örömmel töltötte el, hogy újra enni látja Lillát, de tudta, hogy a felépüléséhez ő kevés lesz.

- Kerestem neked egy pszichológust. Vagyis nekünk. Beleegyezel abba, hogy egy hét múlva együtt elmenjünk hozzá beszélgetni?- fogta meg a kezét.

Lilla arcán először rettegés tükröződött, de utána megszorította a férfi kezét, látszott rajta, hogy mérlegeli a lehetőségeket.

- Rendben- suttogta végül, aztán végigfeküdt a kanapén.- Alszom egyet.

- Én is pont ezt terveztem. Nem jössz be inkább?- mutatott a sokkal kényelmesebb hálószoba irányába Zsolt.

- De, csak húzd át, légy szíves, a huzatokat. Nem akarom többé Ödön szagát érezni- fintorgott nevetve a nő.

Zsolt boldogan tett eleget a kérésnek, addig Lilla átöltözött pizsamába a fürdőszobában. Zsolt nem hozta magával egyelőre a holmiját, így ő utcai ruhában feküdt be az ágyba, de az elmúlt napok intenzivitásától kialakult ólmos fáradtsága elnyomta benne azt a kellemetlen érzést, hogy nadrágban és ingben heveredett le.

Lilla bebújt mellé a takaró alá, majd pár másodperc múlva már halkan hortyogott. Zsolt átkarolta vállát, közelebb húzta magához, és ahogyan érezte a levegő ki-be áramlását, hallotta a szuszogást, rájött, hogy innentől kezdve minden a legnagyobb rendben lesz.

A lány, aki benézett a kulcslyukonМесто, где живут истории. Откройте их для себя