ℕ𝕪𝕖𝕝𝕧𝕖𝕕 𝕒 𝕤𝕫á𝕞𝕓𝕒𝕟 [𝕋ó𝕥𝕙 𝕃á𝕤𝕫𝕝ó 𝕗𝕗.] 𝟙𝟠+ befejezett

2.évad 2.rész

Előbb keltem mint Laci, és hirtelen nem tudtam mi volt erősebb a fejfájás vagy a bűntudat. Gyorsan kikeltem az ágyból és öltözni kezdtem.
-Kérsz reggelit? hallottam meg egy hangot.
-Öh nem, ez az egész egy hatalmas hiba volt. mondtam mire kikelt az ágyból, felvett egy nadrágot és meg állt velem szemben.
-Hányszor tudsz te engem megbántani amúgy? nézett mélyen a szemembe. Nem válaszolva lesütöttem a szemem és némán öltöztem.
-Igaz, hogy terhes voltál? kaptam fel a fejem a hangjára. Úgy fogadott ez a kérdés mintha fejbe baszott volna egy serpenyővel, hurrikánként ért a felismerés, hogy elmondtam neki.
-Igen. lábadt könnybe a szemem. Nem szólt semmit csak magához ölelt. Mellkasához fogta az arcom, éreztem meleg kezét az arcomon és hallottam dübörgő szívét. Tökéletes pillanat volt nem is kellettek ide a szavak.
-Nem akarlak elveszíteni. szólalt meg.
-Pedig jobb lenne neked. súgtam.
-Az a jó nekem ha itt vagy mellettem. simogatta a fejem.
-Bántani fogjuk egymást. jósoltam meg.
-Nem látsz a jövőbe, és ne az előző kapcsolataidból indulj ki. mondta.
-Én még sosem éreztem ilyet. folytatta, minél halottam hogy felgyorsult a szíve.
-Azt...azt hiszem én sem. néztem a szemébe.
Nem válaszolt csak állam alá nyúlt és megcsókolt. Gyengédebben mint valaha.
-Nagyon hiányoztál az elmúlt időben. folytattam.
-Megszeretném próbálni veled... csuklott el a hangja.
-Akkor ne csak próbáljuk... mondtam ki mire rám kapta a tekintetét és elengedett.
-Lennél a barátnőm? tette fel A kérdést.
-Igen. bólogattam mosolyogva. Ő is mosolygott majd újra megcsókolt. 

-Ma klipet forgatunk, van kedved velem jönni? kérdezte reggelizés közben.
-Majd utánad megyek, van egy kis elintézni valóm. mondtam sejtelmesen.
-Rendben. mondta cukin miközben tömte az arcába a tojás rántottát. Olyan aranyos volt hogy muszály volt elnevetnem magam rajta.
Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felálltam oda mentem a táskámhoz és kivettem belőle az egyetlen ultrahang fotót ami készült a kisbabánkról. Én kértem, lehet mert szeretem bántani magam, na mindegy. Majd a fotót Laci kezébe nyomtam.
-Ez az...? akadt el a szava. Könnybe lábadt a szeme én sírtam és megölelt. 
-Szia Andi hát te? jelent meg Brúncsi is, megszakítva érzelmes pillanatunkat.
-Itt aludtam. mosolyogtam Lacira.
-De jó végre együtt az álompár, Laci olyan szomorú volt nélküled mint egy kiskutya. mondta Brúnó, amin én kuncogtam Laci meg "megöllek" fejet vágott.
-Mondja a kutya nevű. "vágott vissza".
-Naa. nyafizott Pető.

"Régóta cefetül érzem magam, de nem számít mert feldolgozom ezt a sok fost"