2.évad 10.rész

1K 49 0
                                    

Egy hét telt el azóta hogy koncerten voltam. Azóta találkoztunk Lacival, sétáltunk és beszélgettünk mint két régi barát. Nyílván bizonyos témákat kerültünk. Fájó, kényes dolgokat vagy ami kellemetlen helyzetbe hozná a másikat. Tehát minden olyat ami a régi kapcsolatunkra emlékeztetne. Ma éppenséggel a port törölgettem, táncikálás közben, amikor csöngettek. Kezd vissza térni az életkedvem. Ez feltehetőleg több dolognak is köszönhető, például a pszichológussal való beszélgetésem, hogy találkoztam a csajszikkal, és persze Laci is. Azért így sokkal könnyebb túl tennem magam a történteken.

Tehát az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. A teljes sokk, pánik és keserűség kerített hatalmába.
-Szia kicsim. szólalt meg rekedtes hangján a sok cigi miatt.
-Anyu. mondtam elhalló hangon.
-Na mi van már nem is engeded be anyádat. lépett el mellettem. Levette a válláról a sporttáskáját és hanyagul lebaszta az előszobába, majd ez megismételte a bőr dzsekijével.
-Mintha nem is telt volna el az a pár hónap amióta találkoztunk. paskolta meg az arcom.
-3 év. pontosítottam.
-Szóval mennyi kell? szedtem össze magam.
-Ugyan már nem emiatt jöttem az egyetlen kislányomhoz. hitegetett ahogy szokott.
-Na mi a pálya Gergővel? dobta le magát egy székre.
-Szakítottunk. nyögtem ki.
-Szomorú, még azt a jó palit sem tudtad megtartani, pedig milyen gazdag volt. Na hozz nekem egy kis wisky-t. túrt vállig érő fekete ritka hajába.
-A motort hol hagytad? tettem le a poharat az asztalra. Elengedve a fülem mellett a sértéseit, nem ő lett volna ha nem mondott volna valami ehhez hasonlót.
-Eladtam. nézett egy pontot.
-Á szóval ezért vagy itt, úgy megszorultál hogy még a mocid is elkellett add. tenyereltem az asztalra továbbra is állva.
-Hagyd már a faszságaid, és ülj le végre, olyan vagy mint egy rendőr a kihallgatáson. terelte a témát.
-Te már csak tudod. forgattam a szemem.
-Inkább gyere és töltsünk időt együtt a városban. Rengeteget kell mesélnem az utazásaimról. ragadott karon. Ezeket mindig is szerettem, csak aztán mindig lenyúlt tőlem pénzt és lelépett. Mindig ugyanott kötöttem ki, zokogva az ágyban mint egy kislány, aki az anyja szeretetére és elismerésére vágyik. Hiába nőttem fel, ez üldöz.

Elmentünk megnézni az óriás kereket, amire fel is mentünk, fagyiztunk, sétáltunk egy parkban. Mesélt az utazásairól, próbált kérdezgetni engem, de nem nagyon tudott belőlem sokat kiszedni. Ehhez már túl gyakorlott vagyok. Főleg nem a pasi ügyeimről, Lacit úgy ahogy van elhallgattam, túlságosan szeretem ahhoz, hogy ennek tegyem ki. Természetesen meglátta otthon a bekeretezett magzat fotót, és kénytelen voltam azt hazudni hogy Zsófi terhes. Bocsi Zsófi. Úgyse fognak találkozni, megint lefog lépni. Meg nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ilyenekbe avassam be. Valamint elkezdene vitázni, hogy nem tartottam meg ahogy ő tett velem. Csak annyi a különbség, hogy nekem nem kellett listát írni a lehetséges apa jelöltekről. Nem viccelek megtaláltam nála 14 éves koromban, az volt a címe hogy Andi apa jelöltei, 23 név szerepelt rajta. A személyes kedvenceim a "nagy orrú faszi", "borzasztó szőrös csávó", "istenien nyaló csapos" és a "nagy farkú csávó" megnevezések voltak.

"Az idő nem gyógyít, ellenem dolgozik de megfordíthatnád, ha a lopott szívem nekem egyszer visszaadnád"

Nincs már sok rész hátra úgyhogy küldjétek meg azokat a csillagokat❤️❤️

ℕ𝕪𝕖𝕝𝕧𝕖𝕕 𝕒 𝕤𝕫á𝕞𝕓𝕒𝕟 [𝕋ó𝕥𝕙 𝕃á𝕤𝕫𝕝ó 𝕗𝕗.] 𝟙𝟠+ befejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora