Ígérem mindhárman kellettek

2. Fejezet

Másfél hete, hogy a vírussal együtt élünk, hogy meddig fog tartani azt nem tudom. Kijárási tilalmat vezettek be, maszk és kesztyű használata kötelező, bohócot csinálnak belőlünk. Utálom a bezártságot, ráadásul egyedül vagyok, Leó felhív természetesen mindennap de az nem ugyanolyan, mintha itt lenne. Az egyetlen jó ebben a kijárási tilalomban, azaz, hogy itthonról tudok dolgozni, könyvelni bárhol lehet. Na és persze elővettem egy ezer éves receptes könyvet, amit az ember kap ajándékba aztán elteszi és sose nyitja ki. Minden este valami újat főzök, mint kiderül jó vagyok benne. Az ember mit tud csinálni ha nem főzni, olvasni vagy sorozatot nézni.?
Az összes sorozatot megnéztem, amivel „levoltam" maradva, mint például a trónok harcát és természetesen a lakásom minden négyzetcentiméterét kitakarítottam.
A laptop előtt ülök, átnézem a leveleimet, majd válaszolok a fontosakra, már nincs kedvem dolgozni, fáradt vagyok, de még van egy kis munkám. Kis ikon jelzi, hogy új levelem jött, ráadásul a cégtől ahol dolgozok. Kíváncsian nyitom meg, figyelmesen olvasni kezdem, újabb rossz hírek. A levél szerint sok ember elveszti az állását ugyanis a cég ennyi embert nem tud ilyen helyzetben fenntartani, lesz egy megbeszélés ahol a főnökök, összeülnek és azoktól az emberektől búcsúznak akik nélkülözhetőek, szomorúan bámulom a laptopomat, lehet munkanélküli leszek?
Akik e-mailt vagy üzenetet kapnak azoknak sajnos menni kell. Egy két nap és megérkezik a válasz. Remek izgulhatok e miatt is, nem elég a vírus, az egyedüllét még ez is.
A telefonom rezegni kezd, Barbara hív, aki barátnőm és egyben a munkatársam is, azonnal felveszem a telefont, mielőtt megszólalna, belefojtom a szót.
-Igen, megkaptam a kör e-mailt én is.-mondom kétségbeesve.
- Úgy érzem kifognak rugni.- szomorúan cseng a hangja, nehéz ez az egész mindenkinek.
- Miért? Tudsz valamit? - kérdezem sürgetően, ha tud valamit elkell, hogy mondja.
-Nem, de rossz érzésem van. Nekem már tényleg ez hiányzik és öngyilkos leszek.-sóhajt egy mélyet. Barbara barátja, most szakított vele, néhány nappal ez előtt az indok pedig ,,még élni akarok" ami persze azt jelenti, hogy dugni minden útjába álló nővel, persze ezt neki nem mondtam.
-Ne mondj ilyet, nem lesz semmi gond. Mi maradni fogunk, nem rúgnak ki.- ezzel magamat is nyugtatom nem csak őt.
-Hát jó lesz ami lesz.-mondja belenyugodva. Még beszélgetünk egy keveset, majd befejezem a maradék munkámat.
Úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt, fürdőbe érve megengedem a vizet, különböző fürdősót, fürdőbombát teszek a vízbe. Belefekszek a kádba és hagyom, hogy ellepjen a víz. Ez annyira megnyugtató, levendula illat terjeng a szobában, a gőz csak úgy száll felfelé. Mosolyra húzom a számát, pajkos gondolatok, jutnak eszembe, arra a következtetésre jutok, hogy felhívom  Leót és meglátjuk mit szól hozzám. A kádból kinyúlok a telefonomért, majd tárcsázom Leót, számát.- négyet  csörög, aztán fogadja a hívást. Nagy a háttérzaj nála, mintha egy buliban lenne.
-Szia, mi ez a nagy hangzavar nálad?-szólalok bele.
-Szia Kicsim, a modellekkel összeültünk, aztán ez lett belőle, egy kisebb buli.-mondja nehezen forgó nyelvvel, tehát részeg, már el is ment a kedvem attól, hogy pajkos legyek.
-Gyere már Leó.-kényes női hangot hallok mellőle. Elég laza a kapcsolatunk, féltékeny sem vagyok de azért ez nem túl biztató.
-Hallom, jól elvagytok.-forgatom a szemem amit ő persze nem láthat.
-Ne aggódj semmi olyasmit nem csinálunk, jó fiú vagyok. Minden rendben van? - kérdezi szórakozottan.
-Leó, gyere már, a lányok vetkőzős pókert akarnak játszani.- ezt a hangot viszont megismerem, Paul az, Leó barátja és elég izgatott a hangja, persze ki nem lenne az, ha a modellek vetkőzni akarnak, gondolom.
-Most ne!-mondja Leó határozottan Paulnak, csendesül a zaj körülötte. Gondolom átment egy másik szobába.
-Minden rendben velem kivéve, hogy kaptunk ma egy e-mailt mi szerint sok embert kirúgnak majd a cégtől .-mesélem.
-Ez nem túl jó, sajnálom Kicsim.- szomorúnak hangzik a hangja, de fel sem fogta amit mondok, részeg. Legszívesebben rácsapnám a telefonot, bosszant kicsit a helyzet, hogy míg ő bulizik én itthon ülök már több, mint egy hete.
-Eltudom, képzelni mennyire sajnálod.-megvetően vettem oda a szavakat.
-Kicsim, ne légy már ilyen. Nem csináltam semmit, kicsit ittunk de ennyi.- fújja ki hosszan a levegőt. Nem haragudhatok rá, azért mert szórakozik, úgyhogy ráhagyom.
-Nem haragszom, kicsit feszült vagyok.-felelem, a telefonon keresztül hallom, hogy ki csapódik egy ajtó, újra zene és beszéd hallatszik.
-Sara tök pucér!! Ez látnod kell...-valaki ordítja aztán recseg és ropog a túl oldalon minden, hirtelen zúgni kezd a telefon. Elemelem a fülemtől és a képernyőt nézem.
-Halló?-kérdezem.-Hallasz, Leó?-de semmi válasz, megszakadt a hívás is.
Nem azért, mert olyan bosszúszomjas vagyok, de írok Barbarának, hogy csípje ki magát és aludjon aznap este nálam, neki is jót tesz majd, hogy nem kell egyedül lennie és nekem is.
Leó pedig kapja be, meg az összes modell.
Szőrtelenítek mindenhol, hajat mosok, közben megjön Barbi is.
-Mi amúgy mit csinálunk ma?- érdeklődik, miközben belép a lakásomba.
-Mi babám, ma kicsapunk a hámból.-visítom, megcsináltuk egymás hajat, majd kisminkeltük egymást közben elmeséltem neki mi történt Leóval, így közösen szídtuk az este folyamán. Ugyanis nem írt, nem hívott vissza.
-Paraszt.-mondja egyszerűen Barbi.
-Az!-bólintok egyetértően. -Hozok valamit.-kimegyek a konyhába majd előveszek egy üveg bort két pohárral. Visszatérve a nappaliba felmutattam az üveget.
-Rúgjunk be!-szinte ordítom, töltök is a poharakba, koccintunk majd inni kezdünk.
Zenét is kapcsolok, az este további része így telik, iszunk beszélgetünk sőt táncolunk is.
-Csináljunk néhány képet, ilyen szexiseket és tegyük ki Instagramra, hogy az a hülye Leó is lássa.- veti fel ötletként Barbi.
-Ez egy kurva jó ötlet. Vetkőzz le, hozok neked is egy ilyen szexi hálóköntöst.- mutatok az enyémre. Imádom a szexi a fehérneműket, köntösöket, tele van a gardróbom velük. Viszek egy rózsaszínt Barbinak, nekem pedig maradt a fekete.
-Szőke hajadhoz ez jól megy majd.-nyújtom oda neki az köntöst.
-Teljesen bolond vagy, de tetszik.- felveszi Barbi a köntöst , elismerően nézek rá.
- A neved fedi a külsőd, olyan vagy, mint a barbi baba.- ülök mellé adok egy puszit neki. Elkezdjük gyártani a fotókat százasával az egyik dögösebb, mint a másik, igaz a végére már látszik, hogy itassak vagyunk ,de legalább jól érezzük magunkat.
- Imádom a szőke hajad és a kék szemed, imádom, hogy ilyen jól sminkelek ez a rózsaszín..Hmmm a te színed.- bókolok Barbinak, már nem vagyok szomjas, mondjuk úgy.
-Imádom a sötétbarna hajad, és a te szemeid..ilyen zöldet még sosem láttam, gyönyörűek.- mondja kedvesen, én nekem is tetszik a szemem színe, talán ez tetszik külsőmben a legjobban.
-Mennyire vagyunk részegek?- kuncogok amikor felteszem a kérdést.
-Egy, kettő, három, ennyi üveg bort ittunk meg.- számolni kezdi az üvegeket az asztalon Barbi.
-Ebbe még van egy kevés.- szólalok meg és utána nyúlok az üvegért.
Barbi hirtelen szomorú arc kifejezéssel bámul.
-Mi a baj?- aggódva ölelem át.
-Hiányzik Márk..-böki ki, érzem mindjárt elsírja magát ezt nem engedhettem. Főleg nem az exe miatt.
- Nem, nézz rám. Nem fogsz sírni egy barom miatt! Te ettől jobb vagy, nézz ránk két kibaszott szexi nőt látsz, kapja be az összes pasi, Márk és Leó is. Keresük meg a két legdögösebb képet, tegyük ki Instagramra, hogy ezek hadd csorgassák a nyálukat utánunk oké?-puszilom meg a fejét, látom, hogy most már kicsit összeszedte magát. Lehet nem ez lesz a legjobb ötlet és lehet jobb lett volna nem rám hallgatni, de most már késő.
-Oké, csináljuk!- úgyhogy feltettünk egy egy képet mindketten az oldalunkra.
Én azt ahol egymás mellett ülve, csábosan nézzünk a kamerába, olyan érzést sugallva, hogy bármennyire is teperhetsz úgysem kaphatsz meg minket. Barbi pedig azt tette ki ahol a ajkunk majdnem összeér, ettől elfogják dobni az agyukat az emberek.
A kép alá azt írtam ki ,,jobbak a modelleknél". Barbi pedig csak szimplán annyit, hogy ,,a barbik".
Amint posztoltuk a képeket, csak úgy pityegtek a telefonjaink jelezve a sok kedveléseket.
-Most mit csináljunk?- kérdezi Barbi.
-Nem tudom, talán..-nem fejezem be a mondatot ugyanis üzent érkezett a telefonomra, ráadásul Instagram üzent.
-Ó te jó ég!- visítom. -Ó te jó ég.- mégegyszer, alig hiszek a szememnek.
-Ki az?- kíváncsian néz rám Barbi.
-A főnökünk a kibaszott Connor írt egy üzenetet.- hitetlenkedve nézek a készülökre.
-Na ne szívass!- legyint a kezével, oda nyújtom a telefont, hogy ő is jól lássa a képernyőt.
-A kibaszott Connor!- ismétli ő is..