Ígérem mindhárman kellettek

12. Fejezet

Könnyedén tart míg átsétál a hálóba, egy pillanatra sem szakad meg csókunk. Beletúrok dús szőkés hajába, próbálom még közelebb húzni magamhoz, ha ez lehetséges. Dylan az ágyra dob, fölém tornyosul, mutatóujjával végig simít csóktól megduzzadt ajkamon.
-Játszunk valamit!- veti fel az ötletet Dylan és kaján vigyor jelenik meg az arcán. Nem akarom vesztegetni az időt holmi bolondozással, de a kíváncsiság is motoszkál bennem, mit talált ki az én vikingem. Az én vikingem ? Furcsa képzelgés.
-Azt akarom, hogy csendben maradj, bármit is teszek veled, egy sóhaj sem hagyhatja el azt a vadító szádat.-pajzánul megemeli szemöldökét, beleharap fülcimpámba, amitől kiráz a hideg. -Ha nem tudsz önuralmát tanúsítani és mégis hangos leszel, megbüntetlek, ha pedig betartod a mi kis játékunk szabályát ígérem, kielégítő jutalomban lesz részed. Mit szólsz Jana?-mélyet szippant illatomból, vajon ha most megszólalók máris elveszítem a játékot? Valószínűleg igen, így csak beleegyezően bólintok. Én játékos vagyok, kihívás elfogadva.
-Nagyon jó.- mormolja, lágy puszit nyom számra, aztán feláll. Lenéz rám, ha szégyenlős lennék próbálnám eltakarni magam, de nekem eszemben sincs, tetszik ahogy néz. Bokámat szájához emeli puszit nyom rá, aztán fehér szatén kendővel szoros csomót köt bokámra, ezt a kendőt pedig az ágy keretjéhez köti. Nem tudom, honnan vette elő a kendőt, talán az ágyon várt már minket. Borzongás fut végig a gerincemen, Dylan nyugodt vonásai még inkább izgalomba hoznak, pontosan tudja mit csinál. Ugyanígy kiköti a másik bokámat is, így fekszem előtte teljesen kitárulkozva, lábamat semmilyenképen nem tudom összezárni.
-Kezdjük.- ördögi mosoly ez, talán most kellene elkezdenem félni. Gyengéden de határozottan egyenesen puncimnak esik, nyelvével apró köröket ír le csiklómon, aztán erősen megszívja. Tartom magam, csendben vagyok. Néhány mély nyálas után ujjait belém csúsztatja.
-Olyan finom vagy Jana.- dörmögi puncimba. Persze mondj még ilyeneket már így is kivagyok. Furcsa érzés, hogy lábaimat nem tudom mozgatni, olyan mintha testemet ő irányítaná, azt hiszem ez még inkább felkorbácsolja vágyamat.
Gyorsabban nyal Dylan, ujjai felveszik a gyors tempót, megtalálta érzékeny pontomat, és most nehéz megállnom, hogy ne nyögjek alatta. Karomba harapok, visszatartva minden lélegzetvételt. Néhány másodperc múlva kitör belőlem az orgazmus, remegek, úgy harapom karom, csak egy sóhaj ne hagyja el a számat. Dylant nem érdekeli, hogy elélveztem, tovább ostromol, a szatén kendők belevágnak a bokámba, ahogyan feszítem magam, menekülnék, mert túl sok amit érzek. Könyörögnék, hogy lassítson, de én játékos vagyok. A testem minden porcikája remegni kezd, lehunyom a szemem, koncentrálok. Dylan mindennel leáll, meglázítja a kendőket, amik a bokámon pihennek. Elismerően néz le rám, mosolyognék, de nincs annyi lelki erőm, kimerített ez a kis játék és még csak most kezdtük el.
-Nagyon ügyes voltál Jana.- hangjában megbújik a bujaság. -Arra kérlek most, hogy ereszkedj négykézlábra.- úgy tettem ahogyan kérte. Nagy keze hátamat simogatta, majd nyomni kezdte lefelé, fenekem így még magasabbra emelkedett. Nem szólt, nem figyelmeztet egyszerűen gondolkodás nélkül belém hatolt, kihúzta farkát és újra teljesen bennem volt, szúrt a feszítő érzés. Teljesen kitöltött. Matracba nyomtam fejem, alsó ajkamat erősen haraptam, semmi hang.
Egyre inkább kezdtem felvenni Dylan ritmusát, testem az övével együtt mozgott. Erősebben, gyorsabban lökte magát belém, szinte lehetetlen volt, az, hogy csöndben maradjak, kezével csípőmbe kapaszkodott. Légzése szaggatottá vált, bármelyik percben elélvezhet, és én nyerek.
Hirtelen kihúzódott belőlem, a semmiből egy hatalmasat csapott a fenekemre tüdőmből kiszakadt a levegő és felvisítottam. Evvel a lendülettel hátamra fordított, hogy a szemembe nézzen. Gúnyos mosoly ült ki jóképű arcán, az enyém bosszús lehetett. Lehet ezt csalásnak hívni? Mérges voltam magamra és rá is.
-Egy amazon erősebb.- veti oda écelődve, ezzel belém csusszant. Ki-be járt puncimba, de bolond volt vagy csak nem ismert, nem hagyom szó nélkül a megjegyzését, főleg, hogy a játékokat már elveszítettem.
-Egy viking pedig keményebben baszna meg.- fröcsögőm a szavakat, szeme az enyémbe fúródik, elsötétül tekintette. Lássuk mit tudsz. Megragadja a nyakam, olyan erővel szorítja, hogy nem marad levegő a tüdőmbe, keményebben dug. Szemem fennakad, azt hiszem kezdem elveszíteni az eszméletemet, ami megijeszt, testem megfeszül és magamat is meglepve az orgazmus hullámokban tör rám. Dylan egyre erősebben csapódik ágyékomnak míg egyszer csak nagy hörögve elélvez.

Fázok, a lábam, a karom mintha ólomból volnának, alig bírom megemelni őket. Egy két perc eltelik, míg agyam újra beindul. Szóval Dylan, én, szexeltünk, vajon elájultam vagy csak elaludtam? Ezt már nem tudjuk meg.
A város fényei szűrődtek be az ablakokon, a vikingem izzadtan a hasán fekve alszik. A gerince mentén egy fekete csík van tetoválva. Piszok jól néz ki még így is, vonásai nyugodtak. Körbe pillantok, szép ez a lakosztály.
Óvatosan felkelek az ágyból, bokámon megmutatkoznak az este nyomai, piros halvány véraláfutások csúfítják azt. Nem fájnak csak ott vannak, szép kis emlék.
Összeszedem a ruháimat, gyorsan magamra kapom őket, utoljára vissza fordulok Dylan felé aki ugyanabban a pózban alszik tovább. Helyes.

Visszatérek szobámban, reggeledik lassan, ennyi volt a kaland, ma végre hazamehetek. Komótosan bepakolok a bőröndömbe, azért jó volt ez a néhány nap, jól választottam hotelt. Elmosolyodok.
Ellenőrzöm, hogy mindent bepakoltam-e, tipegve lemegyek a recepcióra, hogy kicsekkoljak.
Csengetek, ugyanis senki nincs a pult mögött, igaz elég korán van még. Vánszorogva egy férfi lép elő megigazítja inge gallérját, majd rám pillant.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt, kifizetném a fogyasztásomat és tessék.- oda nyújtom a szobám kártyáját, elő kapom a pénztárcám is.
-Rendben van egy pillant, kérem.- Pötyög valamit a számítógépen, értetlenül bámulja a képernyőt, majd ezt feleli.
-Önnek kivan egyenlítve a számlája, hölgyem.- furcsán nézek rá, én biztosan nem fizettem ki semmit.
-Ez valami félreértés lesz, ugyanis én nem fizetem még.- újra a számítógépen matat, aztán a felismerés jelenik meg az arcán.
-113 számú hotel szoba volt az öné, igaz?
-Igen.
- Itt az írja, hogy a hotel tulajdonos állta a számláit.- még értetlenebbül álltam ott, nem én vagyok a tulajdonos, sőt azt sem tudom ki az. Hacsak, villanásként kaptam a fejemhez egy emberrel beszéltem ez idő alatt, míg itt voltam, csak ő tudta melyik az én szobám.
-Ki a tulajdonos?- kérdezem sürgetően.
-Krasnov Dimitri Dylan.- feleli a recepciós és láttam kicsit bolondnak néz, de nem érdekelt.
Persze, hogy a tulajdonossal szűrtem össze a levet, végig hazudott nekem, ami sértett.
-Hagyhatók egy üzenetet?
-Természetesen.- tollat és papírt nyújtott át nekem, én pedig írni kezdtem.

Nem vagy sem pilóta, sem viking, csak egy hazug. Legyen ez a büntetésem és a tiéd is, többet nem látjuk egymást.

Megbíztam a recepcióst, hogy mindenképpen adja át az üzenetet és kifizetem a fogyasztásom is. Nem kell alamizsna, és utálom ha hazudnak.
Fogtam magam és hazáig meg sem álltam.