Ígérem mindhárman kellettek

15. Fejezet

Kimelegedve feküdtem le földre, aki azt meri állítani, hogy az otthoni edzés nem kimerítő, az nem csinálja jól. Izzadtan nyúlok el a nappali szőnyegén, a zene a fülembe még mindig dübörög, csak a plafont bámulom míg lassan normalizálódik a légzésem is. Formába akarom hozni magam, újra bombázó test a cél laposabb has, feszesebb kerek fenék olyan dolgok amikre minden nő vágyik. Nick mellett néztem ki a legjobban, bár ő ezt megkövetelte, emlékszem egyszer szó szerint azt mondta ,, kövérebb vagy, mint szeretem, menj sportolni" természetesen vérig sértett, pofátlan megjegyzése hallatán sírtam volna, hiszen másfél kilogrammal voltam súlyosabb és az sem látszott igazán. Én magam észre sem vettem volna, de persze ő mindent látott rajtam, furcsa érzés, hogy egy másik ember jobban ismeri a tested, mint te magad.
Megrázom a fejem, elég legyen Nickből, nem akarok mindennap rágódni rajta és a múlton sem.
Connorral ismét beszélgetünk, írtam neki egy bocsánat kérő üzenetet a végett, hogy eltűntem. Piszok undok húzás volt tőlem, bekell látnom én ettől kedvesebb, jobb vagyok. Viszont hiába beszéltem Connorral a gondolataimban csak Dylan létezett, az a hazudozó azóta sem kereset. Bármennyire is különlegesnek hiszem magam bekell látnom nem vagyok az, zavaró. Félreértés ne essék nem akarok minden férfi vágyálma lenni, csak azoknak akik nekem is tetszenek, persze ilyen nincs. Ha valaki tetszik neked akkor az illetőnek biztosan valaki más fog, örök körfogás, egymás látva szenvedünk.
Pityeg a telefonom Barbi az, mióta felhozta Nicket aggódva ír óránként üzenetet, hogy rendben vagyok-e és hogy mit csinálok, otthon vagyok? Ellenőriz, félt engem, és nem bízik bennem. Megértem, végülis ő rángatott el a legutóbb is az ördögtől, de nem esik jól, ez a bizalmatlanság.
Küldök egy képet, pirosan izzó fejemről, egyidejűleg elküldöm Connornak is úgyis azt beszéltük meg, hogy edzés után, keresni fogom, betartom a szavam. Más nőkkel ellentétben, szeretek valósághű lenni, nem csak talpig sminkben kell posztolni, képet küldeni vagy megjeleni, bolond az aki azt hiszi a nap többi órájában is így néz ki valaki. Az is bolond, aki smink nélkül nem tudja elhagyni a lakást. Miért kell úgy megjeleni a bevásárláshoz is, hogy úgy néz ki, mint aki a kifutóról érkezett éppen, elvégre emberek vagyunk nem? Néha nézhetünk ki normálisan is. Rákell ébredni, nem a smink, a tökéletesen besütött haj határoz meg minket lehetünk oltári gyönyörűek ha a belsőnk rothad.
Újra pityeg a telefonom.
„ Ezt a piros árnyalatot, mintha már láttam volna az arcodon. Van a lakásomban edzőterem, talán átjöhetnél, edzhetnék közösen is." - Connor pimasz üzenetétől mosoly terül szét az arcomon. Kedves, huncut, dögös miért nem jó ő nekem ? Pont annyira rossz, hogy az teljesen belefér. Más nők ölnének ezért a pasiért.
Elgondolkozok, miért akar ennyire ? Mármint, sikeres, gazdag, okos,jó képű, bárkit megkaphatna, szó szerint bárkit. Miért pont engem akar? Más férfi hagyta volna a nőt, eliszkolni, hiszen már kiélték egymást. Nem, hogy még keresse.
„ Hm talán, holnap meglátogatom az edzőtermed. De, hogy ne érezd kihasználva magad, veled is foglalkozok majd." Beütöm az üzenetet és továbbítom is.
Kár agyalni, hogy miért pont én tetszem neki, van köztünk kémia és nem kell mindent halálosan komolyan venni, ez nem az jelenti, hogy hívjuk a papot egyből. Bár magamat ismerve, sosem megyek férjhez. Jobb a férfi és az én számomra is. Problémáim vannak a hűséggel, de nem az én hibám, gyerekkoromból adódik a probléma és nem vagyok rá büszke. Ha magamat kéne jellemezzem, azt mondanám, mint egy nőcsábász macsó férfi, csak női kiadásban, evvel a leírással Barbara is egyet értene. Nem csak én gondolom így.
Ki sétálok a konyhába, iszom egy kis vizet, mennyei manna a felhevült testemnek.
„ Az is elég ha csak nézhetlek." Aranyos Connor.

Másnap bepakoltam az edzéshez szükséges dolgaimat, vártam Connor sofőrjét, akihez ragaszkodott, hogy értem küld, hiába ecseteltem neki, hogy nem kell sofőr, hiszen én is rendelkezem jogosítvánnyal és autóval is, nem engedett. Így hát, ültem és vártam, míg meg nem hallottam egy búgó kocsi motort a lakás előtt, kilestem, a fekete Mercédesz éppen befutott, végre. Lesietek a földszintre kinyitom az ajtót, majd nagy meglepetésemre, Connor áll előttem, lazán a kocsinak dőlve. Szexi.
Mintha olvasna gondolataimban, megszólal.
-Nem rám számítottál, mi?- pimasz, oda jön hozzám, lesegíti a vállamról a táskát amiben a váltó ruhám, törölköző, víz, dezodor van, aztán meglepettségemet tovább fokozva  szájon puszil.
-Azt hittem a sofőröd jön értem.- gagyogom zavartan, sértődötten rám néz, színészkedik.
-Ha szeretnéd, küldhettem őt. Szerettem volna ha tudunk beszélgetni egy keveset. Talán így, majd kicsit közelebbinek érzel.- az eleje viccesen indult, de a végére komolyan gondolta amit mondott. Újra izgulni kezdtem, mint mikor kilépett a liftből a munkahelyemen. Mosolyra húzom a számat.
-Neked jobban örülök.- nyugtázom, aztán beülünk az autóba.
Az kocsiban halkan szól az Imagine Dragonstól a Thunder, szeretem ezt a zenét. De ez most nem köt le, kiváncsi vagyok, miről szeretne beszélni.
Elindulunk a csoda autóval, felé pillantok, lazán kormányoz, nem menőzik, nem vezet gyorsan. Kezdj már bele a mondandódban. Tűkön ülve várom, hogy szólaljon már meg és végre.
-Örülök, hogy újra találkozunk. Bekell valljam, nem rám vall ez a nagy érdeklődés. De aznap amikor megláttalak a irodából kijőve, hogy ügyetlenkedsz, megtetszettél.- óvatosan rám pillant, szirénák szólnak a fejembe, túl kedves, túl őszinte nem ehhez vagyok szokva.
- Féltem tőled.- vallom be, ugyanis nem tudom mit mondjak Connor felnevet amitől nekem is nevetni kell. Azt hiszem, itt oldódik a feszült hangulat, ami eddig körülvett minket. Átszakadt a gát.
-Féltem én is tőled, amikor megjelentél a hazámban. - mondja kacagva.
-Tőlem? Miért?-hihetetlenkedve kérdezek vissza.
-Mert, nem az a nő jelent meg akivel az cégnél találkoztam. Az ártatlan, gyengéd nő helyet egy magabiztos, kacér nő állt velem szemben. - kissé bűntudatom van, de nem tudom, hogy miért.
-Mindkettő én vagyok.- felelem őszintén, rám néz tekintete ellágyul.
-Ez esetben, mindkettőt kedvelem.- nyugtázza. Jézusom, hogy lehet valaki ennyire magabiztos és aranyos.
-Milyen ember a barátnőd, Barbara?- háromszázhatvan fokos fordulatot vesz a beszélgetés, meglepett, de sejtem miért kérdezi. Barbi elújságolta mennyire közel kerültek Adammal, míg én kiruccantam a vikingemmel. Állítólag mindennap beszélgetek és kétszer is találkoztak, csak örülni tudok neki, eleget szomorkodott már Márk miatt, ideje volt tovább állni.
-Barbi maga a szeretet. Évek óta a barátnőm, de inkább testvéremként nézek rá. Segítőkész, kedves és ami a legfontosabb óvó. Ő nem játssza meg magát, tényleg ilyen. Csak egy baj van vele.- Connorra nézek, ő pedig rám.
-Mi volna az?- enyhén felvonja a szemöldökét.
-Az, hogy én vagyok a barátnője és minden hülyeségre rátudom venni.- elmosolyodik.
-Na és mire veszed rá a barátnőd?- kérdezi pajkosan.
-Hmm.. például arra, hogy a főnökünk hazába induljunk az éjszaka közepén, biliárdozni, úgy hogy én nem is tudok játszani.- szórakozottan ráemelem a tekintetem.
-Szerencsés, hogy van egy ilyen barátnője, mint te, lehet az az este sokat jelent, majd számára később. -előre szaladtunk az időben, nem adom olyan könnyen a barátnőmet.
-Talán megkell, majd őt is kérdezni mennyire érzi magát szerencsésnek.

Az út további része kellemes beszéddel telt, mikor megérkeztünk, nem sokat teketóriáztunk hamar edzeni kezdtünk. Bekell vallani, az edzőterme, felért a város legjobb edzőtermével, olyan gépekkel is fel volt szerelve, amit még nem láttam a városiban. Ilyen az ha milliárdos vagy. Olyan kedvvel álltam neki, amilyennel még soha, egy ilyen helyen öröm edzeni.
Két órával később, befejeztem az utolsó gyakorlatot, kellemesen elfáradtam, éreztem izmaim holnap nem lesznek hálásak nekem, de a szemeim azok lehetnek ugyanis Connor szívdöglesztően festet, izzadtan, zihálva. Néha csak úgy legeltettem a szemeim rajta, amikor nem figyelt. Tudtam, már láttam pucéran, de ez most más volt, csupasz mellkasát szabadon hagyta nem fedte semmi, szép egyenletes fehér bőre volt. Legszívesebben végig nyaltam volna, puha bőrét.
-Tessék.-kérés nélkül felém nyújt egy üveg vizet, hálásan elfogadom. -Kimehetnék a hátsó kertbe friss levegőt szívni.- ajánlja Connor.
-Benne vagyok, meleg van itt.
A kert felé vesszük az irányt, még mindig elképesztő ez a ház, csak úgy szívom magamba a látványt. Connor elhúz egy dupla részes üvegajtót, kilépünk és a látvány eszméletlen. Tökéletesre nyírt zöld pázsit uralja a kertet, fehér kavicsokkal kikövezett utak, fehér oroszlán szobrokkal, amik elég félelmetesek de így is csodásak. A kert közepén fehér szökőkút kapott helyet, ami három szikla alakú kőből állt, a víz fokozatosan csordogált egyik szikláról a másikra.
-Szerencsés vagy, hogy ilyen helyen lakhatsz.- nem is tudom, egyszerűen kijött belőlem, tudatosult bennem, hogy nem ide való vagyok, nekem soha esélyem sem volt, így élni. Zavartan pislogunk egymásra.
-Édesanyámnak köszönhető ez a csodálatos látvány. -szinte suttogja, közelebb lép hozzám, egy kósza tincsemet, a fülem mögé simít. Megérinti az arcomat, amitől ösztönösen lehunyom a szemem, megcsókol. Annyira érzéki.
-Szeretném, ha maradnál..- néz szemembe Connor.