Ígérem mindhárman kellettek

20. Fejezet

" Végig mértem a tükörképem, a fehér zöld apró virágos ruhára esett a választásom ami hátul fűzős, a vállamon fodrozódik az anyag, dekoltázsa finom, annyit enged látszani, amennyi az ízlés határán belül marad, térdem alá esik a szoknyás rész hossza, de egy oldalt vágás egész bal combom látni engedi, ha úgy mozgok. A hegyes orrú fehér magassarkúm már most gyötri a lábam, de az összhatás csak evvel a cipővel érem el. Gyöngy fülbevaló egyezik a nyakláncommal.
Sötétbarna hajam lágy hullámokban terül szét a hátamon, jobb oldalt feltűztem egy gyöngyös csattal. A sminkem lágy, kellemes színekkel, inkább törekedtem a természetes hatásra, ajkamon rózsaszín halvány szájfény csillogott.
Bevallom félek az estétől, még ebben a ruhában sem vagyok biztos, de már nincs időm átöltözni. Az este jó lesz, a ruha pedig tökéletes. Próbálom biztatni magam.
Kopogás ráz fel, remegve nyitom ki az ajtót, tudom Connor az.
-Szia!-köszöntöm Connort, aki szívdöglesztő ebben a fekete öltönyben.
-Nem akarok közhelyesnek tűni, viszont egyszerűen gyönyörű vagy.- Connor szavai melengetik szívem, talán kicsit el is pirulok.
-Köszönöm, te is igazán jól festesz.
-Hoztam neked valamit.- feleli átnyújtva egy tökéletes bazsarózsa csokrot. Legszebb gesztus.
-Ez gyönyörű Connor, köszönöm.- szenvedélyes csókot lehelek ajkára, most inkább itthon maradnék és végig szeretkezném az éjszakát evvel a tökéletes férfival. Pillanatokkal később kiszakad a csókból, kissé megszédülők, Connor megtart az ő tekintette is fátylas. Különös melegség költözik a mellkasomba még nem tudom mi ez, de nem akarom ezt az érzést elengedni.
- Vár lent a sofőr, mennünk kell.- mondja Connor, szavai menésre buzdítanak, szemei mégis azt sugallják maradjunk. Megköszörülöm a torkom.
-Vízbe teszem a csokrot és mehetünk.- válaszolom lágyan.

Kihajtottunk a városból és még egy ideig mentünk, mikor letértünk az útról egy kevesebbé bátorságos kavicsos útra.
-Itt jön az a rész, ahol elrabolsz?- meredek viccesen Connora, ő hangosan felnevett.
-Meglehet.- sunyi mosoly jelenik meg az arcán, nyakamhoz hajol csókot nyom rá, amitől egész testemben megborzongok.
-Ne tereld el a gondolataimat, hova viszel?- kíváncsian fürkészem az arcát.
-A covid miatt még mindig nem lehet tartani semmilyen hasonló rendezvényt, partit, e miatt magánterületen rendezték meg, a város legelszigeteltebb helye ez és titkos is.-magyarázza, nekem pedig leesik az állam, milyen filmbe csöppentem éppen ?
-Értem.- ennyit sikerült kinyögnöm.
Fák ölelték be az utat, majd lassan ritkultak, ahogyan zötykölődve, megérkeztünk egy hatalmas birtokra. Szürke falai voltak a ház vagy inkább palota szerűségnek. Több emelete magasan emelkedett az ég felé. Sárga fényei melegséget sugároztak, mégis valami furcsa energia keringett körülötte.
Connor kiszállt, kinyitotta az autó ajtaját, majd kisegített. Erős karjába kapaszkodtam így sétáltunk a lépcsők felé, ami egyenesen a bálterembe vezetett minket. Beszéd és elő zene zaja töltötte meg az égő fáklyás folyosót. Félelmetes volt, nem tudom ki lakik itt de, kétségbe vonnám a lakberendező képességét. Fáklya ? Mégis hol élünk az ókorban?
Aranysárga falak, antik festményekkel így nézett ki a bálterem, fejünk felet kör alakú ablakkal ami látni engedte a sötétkék eget. Eléggé lenyűgöző.
A teremben jó pár öltönyös ember beszélgetet egymással, pezsgővel a kezükbe. Nők különbnél különb ruhákat viseltek, nem aprózták el, hol arany flitteres, hol virító piros koktélruhákban parádéztak. Az biztos, hogy kitűnnők a sorból, a fehér virágos ruhámmal.
-Igyunk valamit.- ajánlja Connor, beleegyezően bólintok.
Az alkohol valamelyest segít, majd ellazulnom mégiscsak ez az első rendezvényem Connorral,  mint a barátnője, valamiért tökéletes benyomást akarok kelteni.
Sok politikust ismerek fel és nem lepődők meg, hogy itt vannak, mégis csak ők irányítják az országot, kik lehetnének befolyásosabbak, ha nem ők?
Rajtuk kívül viszont senkit sem, ismerek fel, mivel nem követem a híreket, sem gazdag körökbe nem mozgok így esélytelen, hogy bárki ismerőssel szembe fussak.
-Connor!- egy rekedtes, öreg férfi hang szólalt meg mögöttünk. Egyszerre fordultunk a hang irányába, egy alacsony fehér hajú bácsika jelent meg , ismerős zöld szemmel és bottal a kezében. Connor felcsillanó szemmel üdvözölte.
-Williams!- kezet nyújtott az idősödő úrnak, aztán szembefordult velem.
-Hadd mutassam be a páromat, Jana Gracet.- Connor büszkén mutat be, amitől újra melegség szökik a mellkasomba, az idős úrral kezet fogunk.
-Nagyon örvendek Miss Grace, Williams Krasnov.- mutatkozik be. A neve hallatán megdermedek. Fejemben cikáztak a gondolatok, remélem ez most csak egy rossz vicc, nem, ez csak egy véletlen egybeesés.
Mosoly villantok Williamsra, fedve a zavarom és a kétségbeesésem.
-Úgyszintén Krasnov úr.- ízlelgetem a vezetéknevet. 
-Maga igazán bájos.- feleli nagy mosollyal felém nézve, aztán Connorra pillant. - Connor, neked pedig kitűnő az ízlésed.
-Köszönöm! Hallottam visszavonultál...- Connor hangját már nem egészen hallom, szemem keresgélni kezd a nagy tömegben, abban reménykedem ő nincs itt, de tévedtem. Néhány méterrel áll srégen velünk szembe sötétbarna öltönyben úgy néz ki, mint egy hülye egyetemi professzor, csak abban reménykedem, hogy nem vesz észre Dylan. Úgy tűnik mélyen beszélget egy nekem háttal álló férfival.
-Elnézést, kikell mennem a mellékhelyiségbe.- mondom lágyan.
-Persze nyugodtan, szeretnéd, hogy elkísérjelek?- kérdezi Connor nyugodt hangon.
-Nem, maradj csak mindjárt jövök.- Krasnov úrhoz fordulok mégegyszer kezet rázunk.
-Örülök, hogy megismerhettem.
-Szintúgy.- kedves a hangja, de az én idegeimen ez most nem segít.
Kibontakozok Connor karjából és keresni kezdem a mosdót.
A nagy tömeget a hátam mögött hagyom, csak előre megyek, ahol már nincs zaj csak nyugalom . Nem tudom, hogy hogyan de sikerül megtalálnom a mosdókat, egy fiatal szőke hajú lány van rajtam kívül a helységben. Arany színű csillogó ruhája akárcsak egy diszkógömb az éjszakában. A tükör előtt igazítja sminkét. Csap elé állok, hideg vizet engedek a kezemre, a csuklómra, ha nem lenne rajtam smink, akkor az arcomat is a víz álla tenném.
Nem az a legrosszabb, hogy itt van Dylan is, hanem, hogy úgy tűnik Connor családjával jó viszonyt ápolnak  vagy ha nem is az egész családdal de Connorral mindenképpen. Miért velem történik ez? Mennyi esély volt erre, hogy itt lesz ?
Bolondnak érzem magam, persze, hogy itt van, hiszen Dylan családja is gazdag, de ami a legfontosabb szinte az egyik legbefolyásosabb család is. Gondolhattam volna.
Jó, talán nem találkozunk össze az este folyamán, nem vette észre, hogy itt vagyok és honnan is tudhatná? Talán az lenne mégis a legjobb lépés ha azt mondanám Connornak, hogy nem érzem jól magam, ami nem is lenne olyan nagy hazugság, ugyanis tényleg kavarog a gyomorom. 
Légzésem rendeződni látszik. Próbálok erőt venni magamon, hogy visszamehessek Connorhoz. A szőke lány felém fordul, és a felismerés újabb, gyomorgörcsöt okoz. Leó barátnője áll velem szembe. Itt áll előttem, nem  a képzeletem, játszik velem ez a valóság. Egy pillanatra összeakad a tekintettünk, majd hegykén rám mosolyog, aztán kimasírozik. Ezek szerint ő nem ismert fel engem.
Nem könnyebbültem meg, mi van ha Leó is itt van? A remegés újra visszaszáll a testembe. Ez csak velem történhet meg.

Amikor összeszedtem magam, visszamentem Connorhoz, aki ugyanott állt, csakhogy nem csak  Krasnov úr társaságában, hanem Dylan is mellette állt. Minden bátorságomat összeszedtem, felvettem a kemény álarcomat és oda masíroztam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Connor szeme lágyságot sugárzott, amikor meglátott ami erőt adott.
-Végre, már kezdtem aggódni. Jól vagy?- Connor őszintén fürkészte az arcom.
-Persze, csak sor volt a mosódónál. Ezek a nők mind egyszerre akarnak könnyíteni magukon.- vetettem oda egy béna megjegyzését, amire felnevettek.
Szándékosan nem néztem Dylanra.
-Bemutatom a fiamat Miss. Grace. Krasnov Dimitri Dylant.- most viszont kénytelen voltam ránézni, a kezét nyújtotta és olyan pimasz, kaján vigyorral nézett rám, hogy legszívesebben képen töröltem volna.
-Miss Grace, örülök, hogy megismerhettem.- kézfejemet szájához emeli és megcsókolja azt. Nem tudom mi tükröződik az arcomon, de hányingerem lett, mi jöhet még?
-Csak Jana.- sziszegem szinte.
-Hát nem bájos Connor barátnője?- kérdezi Krasnov úr, fiát. Ha eddig nem is, most már biztosan ég az arcom, hogy lehet ennyire kellemetlen egy szituáció?
-De apó, valóban.- nyugtázza Dylan. Connor arc vonása, kissé  feszült, de nem tudom, pontosan miért.
-Ó, és itt a lányom is, Madeleine.- Williams elkapta a lánya karját, aki ugyanaz a nő volt aki Leó barátnője is. A lány megállt kezét szorosan Leó köre fonta.
Ez kéz katasztrófa, állapítottam meg. Leó szeme, kitágult, ahogy meglátott és nem okolom érte.
Mikor mindenki bemutatkozott, kínosan álltam Connor mellett. Ő beszélget az öreg Krosnov úrral aki éppen azt ecsetelte, hogy a lánya milyen oktatásban vett részt. Azt nem tudom, hogy Connort tényleg érdekelt-e, de ha nem is nem mutatta jelét, viszont Dylannal egy szót sem váltottak. Ennek örülnöm kellett volna, viszont mi van ha Connor tud rólam is Dylanről. Fojtogatott a helyzet. Ráadásul ez az első alkalom, hogy Leóval találkoztunk a szakítás óta.
A fejembe több millió gondolat és érzés cikázót.
A beszélgetésbe beszállt Madeleine is, unottan támasztotta alá apja szavait.
-Várj apó, itt van Nick unokatesó is.- Madeleine éppen úgy, ahogy az apja rángatta be őt körbe úgy rángatta be ő is Nicket.
Az ismerős illata betöltötte az orrom, még rá sem néztem, amikor tudtam az a Nick az. Fekete öltönyben, az ördög. Lassú tekintettel végigmért. Nem volt érzelem az arcán sem meglepődés, semmi.

Attól féltem, hogy nem ismerek, majd senkit erre tessék. Itt az exem, akinek a barátnője az én egy éjszakáskalandomnak a húga, és, mint kiderült Nick az unokatestvérük. Szédülni kezdtem..