Ígérem mindhárman kellettek

19. Fejezet

A júniusi hónap sokkal jobbnak és pozitívabbnak ígérkezett, mint az eddigiek. A covid enyhülni látszik így nyár elején, a korlátozásokat visszaszorították, aminek igazán hálás vagyok ugyanis lassan megőrülök ettől a bezártságtól. Soha nem gondoltam, hogy eddig elhúzódik, azt pedig főképpen nem, hogy nem csak egy sima járvány, hanem egy világjárvány lesz ebből. Elkeserítő.
Viszont nemcsak rossz, hanem jó dolgok is kialakultak ebben a szomorú helyzetben, mint például Connor és én. Szinte minden napot együtt töltjük, beszélgetünk, edzünk, szexelünk persze, sőt egyszer még arra is rávettem, hogy főzünk valamit, bár kiderült nem igazán az ő világa. Paprika szeletelés közben elvágta az ujját, aztán egy csepp forró olaj spriccelt az arcára, nem kell mondanom bosszús is volt utána.

A legtöbb időt nála töltöttük, amit nem bánok medence, hatalmas kert, edzőterem és még egy szauna is volt a házhoz építve, színtiszta luxus. Ki gondolta volna, hogy ilyen körülmények között sokkal jobban telnek a karanténos napok?! Mindezt megfűszerezve avval, hogy Connoron kívül a legjobb barátnőmmel Barbival töltöm ezeket a csodás napokat.
Örülök a boldogságának, végre nincs Márk, nincs stressz csak mi és a pasijaink vagyunk.. vagyis Barbi és Adam együtt vannak, de Connor és én? Nem igazán tudom, hányadán állunk.
Egyáltalán nem beszéltünk semmi fajta elköteleződésről, hogy akarunk-e kapcsolatot vagy sem.
Amit tudok az az, hogy amióta Connoral összegabalyodtam Dylanan kívül nem voltam senki mással, ami új. Persze sok szerepe volt ebben a covidnak is, az ismerkedések kilőve, nem mintha kerestem volna bárkit is.
Dylanes ügy zavart, de nem annyira, hogy befolyásolja a napjaim és a gondolataimat.
Leóval kapcsolatos sejtéseim pedig beigazolódtak egy fiatalabb szőke, kékszemű, modellel jött össze. Bekell valljam szép nő, próbálom nem sértésnek venni a részéről a választást. Tisztábban vagyok azzal, hogy szép vagyok én is, viszont nem szívesen versengek egy modellel, bár nem is kell. Viszont meg kell jegyezni, hogy 10 év korkülönbség van köztünk ami mégiscsak, fáj.
Én néhány hónap múlva töltöm a 28-at, a kis modellünk meg alig 18 éves.
Nem akarok közhelyes vagy undok lenni viszont az ilyen fruskák nem arról híresek, hogy ilyen fiatalon megállapodnának és őszintén, azt sem tudom, hogy Leó mit akar ettől a nőtől. Végülis már nem az én dolgom.

Péntek van, Barbival Connor medencéjében úszkálunk és élvezzük a nyár első sugarait. Grill partit tartunk, a férfiak a tűzhelynél söröznek és forgatják a húsokat. Olyan hétköznapi dolog mégis megvagyok lepődve, az ember nem nézni ki hogy egy luxus vállalat vezérigazgatója éppen fekete úszónadrágban sörrel a kezében sütöget, ha jobban belegondolok ők is csak emberből vannak miért ne lehetne ilyen hétköznapi programjuk?
Kiszállunk a medencéből, ahogy csöpög rólam a víz hátulról megölelem Connort, mire ő megugrik, mint egy tini lány kacarászni kezdek hirtelen megfordul a vállára dob és neki iramodik a medencének, se szó se beszéd csak fejest ugrik a vízbe úgyhogy én mindvégig a vállán pihenek, halk sikoly hagyja el a számát. Teljesen ellep bennünket a víz kapálozva úszok a felszínre közben Connor erős karjai magához húznak és együtt jövünk a felszínre.
-Ezt megérdemeltem.- nyugtázom, miközben hátra simítom a hajamat az arcomból. Lágy puszit nyomok az ajkára.
-Csak egy kicsit.- feleli pimasz vigyorral. Összeér a felső testünk, lábaimat a dereka köré fonom a víz alatt, szenvedélyes csókot váltunk. A medence hideg vize, mintha pezsgőfürdővé vált volna körülöttünk.
Jó érzéssel töltött el, hogy hónapok elteltével is ilyen hatással van rám.
-Gyertek, kész a kaja.-Adam hangja ráz fel minket, kibontakozunk a csókból. Connor kék szemébe nézek, úgy imádom a színét, a pupillájához közelítve egyre világosabb árnyalatú.
-Imádom a szemed színét.-adok hangot a gondolataimnak.
-Tudom. Én meg a te szemed színért vagyok oda.- bókol, és együtt kézen fogva sétálunk a grillhez.
-Tálalás közben is megbeszélhetitek, hogy milyen szép szemű gyerekeitek lesznek, nem?- Barbi beszólása a csontomig hatol. Gyerekek? Merész kijelentés.
Gyilkos pillantást vetek a barátnőmre ő csak elcsapja a fejét és elkezdi pakolni a nagy fa asztalra a különböző húsokat és zöldségeket. Connor fesztelenül lépdel elvesz ő is egy tálat, lepereg róla a megjegyzés, viccesen fogta fel, ahogyan nekem is kellett volna, de valahogy mégsem tudtam még művigyort sem erőltetni az arcomra. Senki nem vette észre a zavarom és ennek igazán örültem, inkább én is hasznosítottam magam. Az evőeszközöket és poharakat helyeztem el az asztalon.
-Farkas éhes vagyok.- mondja Adam összecsapva a tenyerét az asztal fölött, majd a legnagyobb steaket veszi el a tányérról.

Jóízűen eszünk, annyira megszoktam már a mi kis négyesünket, hogy olyan, mintha mindig is így teltek volna a hétvégék.
-Az amerikai nők, kiráz tőlük a hideg is.- meséli Adam.- Felszínesek, buták. „Én nem eszem húst." ,,Ez növényi tej?"- folytatja rosszallását.
-Jó ne általánosítsunk. Egyébként mi a bajod a vegánokkal és a vegetáriánussokkal?- kérdezem egyhangúan.
-Semmi. Azokkal az emberektől mászok falra, akik annyira előadják magukat, mármint én sem jelentem ki, hogy hús vagy mindenevő vagyok. Olyan, mintha viszketési feltűnésűk lenne. ,,Ebbe van hús, tojás esetleg tej? "- változtat a hangja tónusán, miközben tovább fecseg.
-Természetesen felvan tüntetve, hogy mit tartalmaz az étel, de külön megkérdezik a pincért is.
-Elismerem, hogy sok ember a divat miatt lesz vegetáriánus, de a többség nagy része erkölcsi okok miatt nem fogyaszt semmilyen állati eredetű ételt. Vagy a szeretet miatt.
-Szeretet? Miféle szeretet?- érdeklődik kíváncsian.
-Az állatok iránti szeretet. Nem akarják kizsákmányolni őket és megkínozni sem.- utálom az ilyen fajta beszélgetéseket, a témája apropóján. Vallás, politika, szexualitás ezek veszélyes témák. Mindenkinek olyan kibaszott éles véleménye van ezekről, hogy harca készen állva vicsorítanak egymásra, még akkor is ha semmi belelátásuk nincs. Csak veszekedni akarnak, az emberek imádnak utálni, és kézenfekvők az ellentétek gyűlölete.
Személy szerint nem ítélkezek senki fölött sem, elvégre ki vagyok én, hogy pálcát törjek a másik feje felet?
Felőlem mindenki azt eszik, iszik, abban hisz nem hisz, avval kefél nem kefél akivel, amivel, ahogyan akar.
- Tudod mit!? Elfogadom, az állatok lemészárolása nekem sem fekszik, de egy csirkét nem sajnálok és az ízüket is szeretem.- kuncogja Adam, tulajdonképpen semmi bajom nincs Adammal viszont ezt a beszélgetésünk rossz színben tünteti fel a szememben.
-Elég ebből az eszmecseréből. Adamot csak megviselte Amerika. Mindenhol vannak kétszínű emberek, Európa sem kivétel. Inkább foglaljuk le egymást szórakoztatóbb dolgokkal.- ajánlja fel Connor a téma váltást és örülök, hogy megszabadulunk ettől a kellemetlen szituációtól. Adam csak vállat ránt.
-Egyetértek veled, Connor!-helyesel Barbi.- Menjünk napozni.- barátnőm belekarol Adamba, majd a medence másik oldalára mennek, ahol a fehér napozóágyak sorakoznak.
Connor közelebb lép hozzám, átkarolja a derekamat.
-Szeretném, ha holnap elkísérnél egy rendezvényre.- mosoly terül szét az aromon még soha nem mutatkoztunk nyilvánosság előtt, mondjuk ebben a covidnak is szerepe volt.
Vajon ez most azt jelenti, hogy hivatalosan is együtt vagyunk?
-Mint a barátnőd?- kérdezem óvatosan.
-Igen, mint a barátnőm. Persze hacsak neked is megfelel.- Connor tekintetében nyugalmat látok. Még szélesebb mosolyra húzom a számát. Mint a barátnője, egyszerre tölt el ez a tudat boldogsággal és félelemmel.
Mielőtt átgondolhatnám, mit is mondok, megszólalók.
-Nagyon szívesen elkísérlek, mint a barátnőd. Miféle rendezvény ?- kérdezem.
- Néhány befolyásos üzletember gyűl össze, aztán megünnepeljük az elért sikereket. Természetesen lesz tánc és bekapni való is.- kacsint a kétértelmű megjegyzésre.
-Elég bennfentesnek hangzik.- gúnyolódók.
-Az is. De ilyen hónapokkal a hátunk mögött, ránk fér egy lazítos este.
-Már ha ezt annak lehetne nevezni .- cukkolom tovább.
-Tánc, pezsgő, én, élvezni fogod ígérem.- búgja. - Ne légy előítéletes Jana, most védted meg a vegetáriánusokat, úgyhogy nem is tartozol közéjük.- folytatja szórakozottan Connor.
Igaza van, egyébként is a gazdag emberek is csak emberek, hiába istenségeknek akarnak tűni.
-Valakinek muszáj volt, ha már ők nincsenek itt.- felelem felhúzott szemöldökkel.
Ezek szerint holnap rendezvényre megyünk..