Ígérem mindhárman kellettek

13. Fejezet

A férfiak és a hazugságaik. Igaz már két napja, hogy itthon vagyok de nem csillapodott a haragom, a csalódottságom Dylan iránt. Egyre az jár a fejemben, hogy miért nem volt őszinte velem, utálom ha hazudnak. Ettől bármi jobb lett volna. Lecsapom a laptop képernyőjét, ugyanis Dylan szép ívelt arca néz vissza rám, nyilvánvalóan utána néztem ki is ő valójában. Az internet többet tudott róla, mint én, az biztos, pedig én bennem járt is. Mindegy.
Mint kiderült nem egy hotel az övé, hanem egy egész hotel lánc, több étterem, szórakozóhely tulajdonosa. Tudhattam volna, most, hogy egy éve átvette az apjától az irányítást, folyamatosan szerepel a médiában, újságban, televízióban csak az a baj, hogy televíziót nem nézek, újságot meg ki olvas? Teljesen elkerülte a figyelmemet, ez a lényeg. Bár rosszul esik, hogy azóta egyszer sem kereset meg, ha akarta volna könnyűszerrel rám találhatott volna. Befolyásos üzletember, ezeknek minden kapu nyitva áll, valljuk be őszintén. De nem keresett meg.
Kopogás szakít félbe az elmélkedésemből, csoszogva lépek az ajtóhoz.
-Hülye picsa vagy tudod?- éppenhogy kinyitom az ajtómat, Barbara viharzik be rajta, dühösen.
-Persze, nyugodtan gyere csak be.- jegyzem meg cinikusan, bezárva mögötte az ajtót.
-Szép kis barátnő vagy nem mondom, nem válaszolsz az üzeneteimre, felőled meg is halhatok. Ráadásul titkolózol előttem megint.- szinte fröcsögi a szavakat. Tudom mire utal, elkomolyodik a tekintettem de csak egy pillanatra.
-Csodálatos teátrális belépő.- magasba emelem a kezem, mintha gratulálnék az alakításért. Szeme ekkor aggódva a karomra téved, majd keresi a tekintetem. Oda lép hozzám, vizslatni  kezdi karom belső részét, méreget tetőtől talpig, bokámra, majd újra szomorúan a szemembe néz.
-Maci, te..- ha Macinak becézett ideges volt, mély levegőt vesz és folytatja.- Te megint Nickhez jársz? Ő bánt téged? Tudod, elmondhatod, nem ítélkeztek.- pontosan tudom, mi jár a fejében. Zúzódások, harapás nyomok a karomon, véraláfutások a bokámon, mégis nem lehetne távolabb az igazságtól. Tekintette enyhül, az enyém pedig ingerült lesz.
- Barbi, hagyd ezt. Nem járok Nickhez, nyugodj meg jól vagyok.- kirántom a kezem a szorításából, nagyobb erővel, mint kellett volna.
-Jó de akkor miért nem válaszoltál, hova tűntél és miért nézel úgy ki, mint aki.. nála járt.- fontolta, hogy kimondja a nevét, de jobbnak látta nem megnevezni, akárcsak Voldemortot. Kiengedem a levegőt, amit bent tartottam. Próbálok, jó kedvű lenni, hiszen semmi okom arra, hogy szomorú legyek, igaz csak egy világjárvány van a nyakunkon, a gazdagság romlik, egyedül vagyok, most hagyott el a barátom, a férfi akivel együtt voltam hazudott. Szép az élet.
-Ülj le elmesélem neked hol járt a barátnőd.- vidámságot erőltettek magamra, leülünk a kanapéra, aztán neki kezdek.

Ott kezdem, hogy a csótányok ellepték a szomszéd lakást, így "kilakoltattak"majd részletesen belemegyek a Dylan és köztem történtekbe. Így megtudja, hogy a harapásnyomokat azt én saját magamnak okoztam avval, hogy csendes akartam lenni. Nincs miért aggódjon jól vagyok, ez csak szex volt. Vajon csak szex volt? Kérdezem magamtól.
Szomorúan zárom a történetet, mert valóban ilyen utóhatást gyakorolt rám a kis incidens. Dylan nagyobb hatással volt rám, mint eddig bárki más, és nagyobb erőfeszítésre sem volt szüksége. Ez bosszantó.

-Sajnálom. De, hogy a fenébe nem ismerted meg Krasnov Dylant ? Tele van vele szó szerint, minden. ,,Ifjabb Krasnov átvette a hatalmat, az orosz örökös betör az üzlet világába". És még sok ilyet tudnék mondani.- ecseteli barátnőm én pedig csak a vállam húzom.
-Te a médiában vagy jártas csodálkoztam volna, hogyha nem tudsz róla semmit.- büszkén mosolyog barátnőm, mi szerint tud ő valamit. Forgatom a szemem.
-Érdekelhetne téged is. Máskülönben jöhettél volna hozzám is arra a néhány napra.- némi sértettséget hallok a hangjában.
-De ott nem találkoztam volna a vikingemmel.- gúnyolódók. Bármennyire is dühít, nem hazudok jó volt vele lenni. Beleborzongok ha csak visszagondolok.
-Visszatérve, azért is gondoltam, hogy.. tudod kivel voltál.- megállítom Barbit, kezemet a térdére teszem, biztatóan nézek rá.
-Tudod, hogy ki mondhatod Nick nevét ugye? Nem félek tőle, és már nem vagyunk olyan viszonyban, sőt semmi nincs már köztünk. Nincs hatással rám és az életemre.-furcsa mód, Barbit jobban megviselte ami velem történt, mint engem, de ő már csak ilyen.
-Igen igen szóval Nick.- epésen mondja a nevét, nem csodálkozok.- Ha nem vele voltál, miért nem írtál vissza Connornak sem? Tudom, ha Nickkel vagy nem szabad más férfiakkal légy, ezért gondoltam, hogy megint elveszítetted, az irányítást. Egy szó, mint száz miért nem kerested Connort meg? Nem tetszik?- ördögi mosoly bujkál meg a szám sarkán. Én nem mondtam semmit arról, hogy Connor és én hogyan állunk egymással, azt sem, hogy végig ignoráltam, ezek szerint..
-Szóval te és Adam, ennyire összemelegedtetek?- zavarban van, szóval ennyire.
-Tulajdonképpen nagyon rendes pasi és... várjunk csak egy pillanatra. Ne terelj, most rólad van szó!- rivall rám, továbbra is mosolygok.
-Semmi baj nincs Connorral, csak most nem volt időm rá, de keresni fogom. Tudod, milyen vagyok, éhezzem a szabadságot, a függetlenséget. Nem ígértem neki semmit, nem vagyunk összekötve.- válaszolom nyugodtan, de barátnőm, mintha olvasna bennem, komoly arccal mered rám.
-Legutóbb a nagy szabadság vágyad miatt, kerültél bajba. Figyelj feküdt le és flörtölj annyi férfival amennyivel jól esik, tudom neked ez nem csak a szexről szól. Viszont kerüld a Nick féléket, vigyáz magadra.- könnybe lábad a szemem, Barbinak is. Sírni nem fogok, ezt jól tudjuk lenyelem a gombócot is ami a torkomba keletkezett. Megölelem, szorosan magamhoz húzom.
-Ígérem nem csinálok hülyeséget. Szeretlek!-érzelmes a hangom, kavarognak a gondolataim szerencsés vagyok, hogy egy ilyen jó barátnőm van az életemben, mint Barbara. Kinek kell több tucat barát, ha lehet egy olyan aki a családodat jelenti.
-Én is szeretlek.- szorosan öleljük egymást még egy darabig, amikor csillapodik a kedély, lassan elengedjük egymást.
-De nyálasak vagyunk..- nevetve jegyzem meg.