Ígérem mindhárman kellettek

6. Fejezet

Ébredezni kezdek, próbálok magamhoz térni, eszembe jut a tegnap este és mosolyra húzom számat. Kezemmel keresni kezdem Connort, de hűlt helye, már felkelt. A szobát be világítja a reggeli napfény, remek napnak nézünk elébe. Kikecmergek az ágyból, nyújtózkodom, összehajtva az ágyra készítettek egy fekete torna nadrágot hozza illő felsővel. Figyelmes Connortól, kényelmetlen lett volna, abba a fekete ruhába hazamenni. Felöltözök bevettem az ágyat nem akarok rendetlenséget hagyni magam után. Lemegyek a földszintre megkeresni a többieket, hangokat hallok a konyha felől így arra veszem az irányt. A konyhába érve Barbit és Connort pillantom meg, egymással beszélgetnek, déja vu érzésem van, tegnap mi is ugyanott ültünk Adammal vajon ők is arról beszélgetnek amiről mi?
-Jó reggelt! Zavarok?- szólok csendesen. Mind a ketten felém pillantanak. Connor otthoni kényelmes szürke nadrágban van és egy sima fehér pólóban. Sosem láttam még így, mindig öltönyben van, olyan hétköznapinak tűnik. Jól fest mindenhogyan, meg kell hagyni.
-Jó reggelt! Nem zavarsz egyáltalán.- feleli Connor, feláll, felém jön ad egy puszit.
- Gyere foglalj helyet.- teszi hozza, majd kihúzza a Barbi melletti bár széket és felsegít.
-Köszönöm.- mondom Connornak, aztán puszit adok Barbinak, akin ugyanolyan ruha szett van mint rajtam. Connor mellém ül.
-Összeöltöztünk.- közli Barbi, látom küzd a mai nappal, eléggé rosszul néz ki.
-Másnapos vagy? - kérdezem, bár választ jól tudom.
-Nagyon, szétmegy a fejem.- mondja közben dörzsöli a halántékát.
-Készítettek reggelit, eszünk, aztán jobban leszel Barbara. Mit ennétek?- tudakolja Connor, felé fordulunk, kíváncsian vizslát.
-Tojásrántotta, szalonnával nekem.- mondja Barbi.
-Nekem is ugyanezt. -amint kimondom Adam jelenik meg, még álmosan, kócosan.
-Jó reggelt, éhen halok.- jelenti ki, Barbihoz lép és szájon csókolja. Barátnőm meglepődik de nem húzódik el, viszonozza zavaromban megpróbálok máshova nézni. Connor csak mosolyog.
- Lehet így kellett volna én is, hogy üdvözöljelek.- súgja oda nekem, hogy csak én halljam. -Lehet. - nézek rá csábosan.
A konyhapulton állt egy kis fehér doboz tele gombokkal, megnyomott egyet Connor, aztán felsorolta az ételek amiket enni akartunk. Nem telt el sok idő, egy másik helységben az ebédlőben megtérítve, ott sorakoztak az ételek, rántotta, szalonna, palacsinta, gyümölcsök, szendvicsek, kávé, gyümölcslé, amit szem száj kívánt. Ehhez mondjuk hozzá tudnék szokni. Ilyen a luxus élet, még ennél is több.

Örültem annak, hogy nem volt kínos csend, mindig volt valami téma jóízűen ettünk és beszélgetünk.
-Nem hazudok, én tényleg nem szoktam másnapos lenni.- mesélem, közben egy falat rántottát veszek a számba. A fiúk hihetetlenkedve méregetnek.
-De jó neked, sok rossz reggeltől mentett volna meg engem is egy ilyen képesség.-mondja Adam, mire hangosan felnevetek.
-Képesség? Azért nem nevezném így.
-Készíthetnénk a véredből gyógyszert a másnaposság ellen, sokat keresnénk rajta, nézd meg szegény Barbarát, ő biztosan megvenné.- vicceskedik Connor.
-Tutira.- szólal meg Barbi is. Kacagunk. Reggeli után azt terveztük, hogy haza megyünk már minden készen állt, az indulásra. Connor sofőrje, majd haza fuvaroz minket, kicsit rosszul esett, hogy nem ő maga visz haza, de egy vezérigazgatónak jobb dolga is van, minthogy minket furikáztasson.
Felmentem gyorsan az emeletre, össze szedni a ruhámat, egy kis papír zacskóban volt minden holmim gondosan a kanapén hagyva. A szoba kivolt már takarítva, gondolom itt járt a takarítónő.
-Köszönöm az estét.- Connor az, engem néz az ajtóból, egyre közelebb jön felém, majd megáll előttem. Nagyon közel.
- Köszönöm a meghívást, a reggelit és a ruhákat, visszaküldöm majd őket kitisztítva.- ajánlom fel.
- A tiéd lehet. Mikor találkozunk legközelebb?- kérdezi, szája megtalálja nyakamat lassan csókolni kezdi. Beleborzongok.
-Mikor szeretnél?- sóhajtok fel, megcsókol, én vissza csókolom.
-Mondjuk holnap?
-Bármennyire is szeretnék nem lehet, dolgoznom kell.- felelem.
- Ez nagyon hülye kifogás ugyanis nekem dolgozol.- huncut mosolyra húzza a száját, gyengéden ad egy szájra puszit.
- Lehet van egy másodállásom is, lehet nem fizetsz elég jól.-jegyzem meg tréfásan. Magam sem tudom, de sokkal bátrabbnak érzem magam, mint mindezek előtt az irodában. A férfiaktól nem félek, de a főnökeim másfélék. Connor sértődötten rám pillant. Szigorúbb lesz a tekintete.
- Ez nem volt szép tőled. Keményebb kellene, hogy legyek az alkalmazottaimmal, mi lenne ha mindenki a cégnél ezt kezdené el pletykálni, hogy nem fizettem meg az embereimet.-hüledezik.
-Az nagyon rossz lenne neked.-incselkedek vele. Kezemmel végigsimítok széles izmos vállán, mellkasán. Lágy csókot nyomok ajkára, kibontakozok az öleléséből. Lesétálunk.
-Igazából önkéntes vagyok, ezért nem érek rá. Egy árvaházba szoktam ellátogatni, segítek a gyerekeknek olvasni, írni, számolni tanulni. Így az egyik nővér vagy gondviselő szabad lehet arra a napra, ezért sem mondhatom le, számítanak rám.-teszem hozza miközben haladunk a kijárat felé. Connor elismerően néz rám, pedig nem ezért mondtam el, nem dicsekedni akartam.
- Akkor úgy hiszem ott nagyobb szükség lesz rád. Nem tudtam, hogy önkéntes is vagy, folyton csak meglepsz.- hiszen nem ismer, honnan is tudna mit csinálok, gondolom. Nem teszem szóvá. Rámosolygok, közben leértünk a földszintre.
- Én már csak ilyen vagyok, kiismerhetetlen.-kacsintok rá, felnevet. Beülünk Barbival az autóba aztán haza megyünk. Egy filmbe illő este, mégsem vagyok boldog.
-Jana minden rendben van?- aggódva kérdezi barátnőm.
-Úgy érzem magam, mint egy Escort lány..