Ígérem mindhárman kellettek

7.Fejezet

Megérkezünk a lakásom elé, a kocsi megáll.
- Szeretnéd, hogy nálad maradjak ma éjszakára?- kérdezi barátnőm.
- Nem, menj csak haza nincs semmi bajom. Beszélünk majd.- köszönök el tőle, megölelem és adok két puszit. Nem tudom mi hozhatta ezt a hirtelen rossz kedvet.
-Jól van, szia.- sóhajtja. Már csak integetek neki, a járda széléről, az autó már elhajtott. Nem sokat beszéltünk az úton, a fáradság és a levertségem miatt. Ami önző dolog volt tőlem, mert láttam rajta mennyire elakarja mesélni, hogy hogyan telt az ő estéje Adammal, majd máskor.
Kinyitom a lakás ajtómat, itt már nincs luxus csak rend. Lepakolok, egyenesen a fürdőszoba felé veszem az irányt, megnyitom a zuhanyfülkében a csapot, a ruhákat beteszem a szennyes kosárba. A pára lassan elkezdi belepni a kis helyességét, belépek a zuhanyrózsa alá, arcomat a meleg víz felé fordítom, megmosom a hajamat, a testemet. Hiába készen vagyok még áztatom magamat egy kicsit, talán így a szennyt és a mocskot is lemossa rólam a víz, amit érzek.

Ma nem tervezek semmit, egésznap sorozatot fogok nézni pihenek, a munka is várhat egy napot. Megnézem az üzeneteimet, jött néhány hívás Leótól, üzenet Barbitól, Connortól és az árvaháztól is. Kezdem a legkönnyebbel az árvaházzal, visszaírok, hogy igen számíthatnak rám holnap ott leszek, aztán Barbi közölte, hogy épségben megérkezett és reméli jól vagyok, természetesen azt írom vissza, hogy jól vagyok.
Connor megköszönte a tegnapot ismét és várja a következő találkozót. Erre majd kicsit később válaszolok, hadd várakozzon. Egy férfinek úgyis az kell, amit nem kaphat meg bár igaz, hogy lefeküdtünk de a figyelmemet eddig még nem kapta meg teljes mértékben.
Leót egyenesen felhívom mérges vagyok rá, jól ismer tudja, hogy milyen vagyok nem szeretem ha nem őszinték velem. Egyet cseng ki csak a telefon.
-Kicsim, miért nem válaszolsz nekem, meg tudok mindent magyarázni.- esdekel.
-Abban biztos vagyok, hogy kitudod magad magyarázni, de nem kell. Jól figyelj rám, tudom nyitott kapcsoltban élünk, tudom, hány nővel voltál ez idő alatt, mindig őszinték voltunk egymással, de ez legutóbb megváltozott, azt akarom tudni, hogy miért és tisztelj annyira, hogy nem hazudsz.- jelentem ki határozottan. Leó egy kis ideig csöndben van, hallom ahogyan szuszog.
- Szeretem ezt a szabadságot amit egymásnak adtunk, de ennek köszönhetően megismertem valakit.- egy kis szünetet tart várja, hogy mondjak valamit, de hallgatok, majd folytatja. - Komolyan gondolom vele, nem akarok osztozni rajta, ő más. Tudom ez kegyetlen tőlem, hogy neked mondom el, ilyen formában és már előbb kellett volna de téged is szeretlek, nem akartalak elveszíteni, viszont ismerlek, te játékos vagy neked sose voltam elég. Neki elég vagyok.- fejezi be a mondandóját. Szúrnak a szavai, mert igaza van. Tényleg játékos vagyok, több kell, ezért nem haragszom rá. Kifújom a levegőt.
-Jól van, megértelek nehéz velem, de lehettél volna őszintébb. Nem haragszom Leó, elengedlek. - egy könnycsepp gördül le az arcomon, hiányozni fog.
-Jana, ha szükséged van rám szólj. Vigyázz magadra.- bánatos a hangja, bár biztosan megkönnyebbült Leó.
-Mindig.- szólalok meg és leteszem a telefont. Nem fogok sírni, erős vagyok független, fiatal, egészséges nő nincs miért sírjak. Veszek bár mély levegőt, rendezem a légzésem. Úgy döntők lefekszem aludni, néhány órája vagyok fent, de teljesen ki vagyok merülve.

Rezeg a telefonom, meg sem nézem ki az csak felveszem.
-Igen.- szólalok meg.
- Ha ennyit alszol akkor azt fogom hinni, hogy depressziós vagy.- Barbi az.
- Honnan tudod, hogy alszok?- ásítok bele a készülékbe.
- Száz üzenetet hagytam onnan. Hírem van, Adam elhívott egy randira.- izgatott a hangja.
- Juhé!- emelem magasba az egyik kezem.
- Na ne örülj ennyire. - közli hidegen.
-De én nagyon örülök nektek.- elhallgatok. - Szakítottunk Leóval.- bújik ki belőlem az igazság.
- Oh baszki. Biztos ne menjek át? Jól vagy?- kérdezget.
-Semmi baj, ne aggódj jól vagyok. Elment egy jön a helyére másik.- próbálok vicces lenni, de nem kacag nem mond semmit a barátnőm.
- Miért nem szólalsz meg?
- Túl könnyen veszed, sírj, ordibálj ha kell, normális egy szakítás után.- oktat ki Barbi.
-De nem akarok, helyesbítek, nem kell sírni, ordibálni. Nincs semmi bajom.- győzködöm barátnőmet és azt hiszem kicsit magamat is.
-Ismerlek, valamit tenni fogsz, valami kiszámíthatatlan.- mondja.- Csak nem tudom, hogy ez jó lesz vagy sem.- teszi hozzá. Csengetnek, pont jókor.
- Barbi lekell tegyem, valaki jött hozzám. Nincs semmi bajom ígérem. Szeretlek puszi.- felelem gyorsan.
-Jó menj, puszi én is szeretlek.- leteszi, sietősen rendezem magam majd kinyitom az ajtót.
-Szia Jana.- Linda állt előttem az alattam levő szomszédnő. Kicsit idős nő, viszont kedves és mindig hoz a süteményeiből, azonban most nincs nála semmi.
-Jöjjön be Linda.- invitálom be.
-Nem nem, megyek csak szólni akartam, hogy holnapután jönnek a csótány írtok és elkell hagyjuk a lakásainkat. Tele van a lakásom és ha nálam van önnel is kell legyenek. Tegnap akartam szólni de nem volt itthon, és olyan feledékeny vagyok előbb kellett volna szólnom. Nem vette észre ezeket a borzalmas állatokat?- érdeklődik Linda.
-Őszintén szólva nem vettem észre.- válaszolom, teljesen le vagyok döbbenve elkell menjek a saját lakásomból hol fogok aludni?
-Érdekes. Három napról van szó én a testvéremnél leszek, ön is keressen valamit erre a pár napra. - jelenti ki.
- Úgy lesz, köszönöm, hogy szólt.
-Ugyan nincs mit, na én megyek, mert vár rám lent a kocsi. Vigyázzon magára kedves.- avval megfordul és elmegy.
- Ön is. Viszlát. - csodálatos, újabb remek hír, csótányok, remélem felfalnak.

Mehetnék Barbihoz is de most nincs kedvem a pátyolgatására, három nap pedig nem sok keresek valami hotelt erre az időre. Bepötyögöm a Googleba a hotel szót, mellé a város nevét ahol lakom, keresgélni kezdek a lakásomhoz közel, viszonylag.
Fél órája kutatók egy tökéletes hotel után míg végül megtaláltam az ideálisat. Van medence, szauna, még kertje is, ráadás állat barát is de a csótányaimat inkább nem vinném. Kijelöltem a dátumot mettől meddig szeretnék ott tartózkodni, majd előre kifizettem. Hangosan korogni kezd a hasam, már éjszaka 10 óra van, ma csak egyszer ettem. Összedobok magamnak egy gyors vacsorát. Vettem ki zöldséget és csirkemellet a hűtőből, elkészítem őket. Leülök, megvacsorázok, közben León jár az agyam. Tuti valami fiatal modell lánnyal kavar, a fejemet tenném rá, de ez már mit sem számít, elhessegetem a gondolataimat. Inkább a 3 napos kiruccanásra, gondolok.

Előveszem a bőröndömet, majd elkezdek pakolni,  természetesen nem három napi ruhát rakok a bőröndbe, hanem kétszer annyit, de mindenre felkell készülni.
- Gyerünk már!- visítom a hülye bőröndnek, ami alig képes befogadni ezt a mennyiségű ruhát, cipőt, szépségápolási termékeket. Rajta ülök, rugó mozdulatokkal próbálom behúzni a cipzárt, éppen hogy csak sikerül. Felemelem a kezeimet a magasba, teátrálisan, igen győztem.

Elkell menjek holnap tesztet csinálni, az árvaházba nem vihetem be a vírust. Hosszú lesz a holnapom..