Ígérem mindhárman kellettek

24. Fejezet

Ahogy a régi szobámban, a régi ágyamban feküdtem a túl rózsaszín ágyneműbe burkolva testem, akaratlanul is a múlton töprengtem. Nem csak a gyerekkoromon vagy a nevelőszüleimen hanem Nicken is..

4 évvel ez előtt..

-Szóval még egyetemista vagy?- Nick számtalan kérdéssel bombázott, amivel voltaképpen nem volt az égvilágon semmi problémám, úgy éreztem őszintén megakar ismerni vagy legalábbis kiváncsi rám. Miután a szaunában összeismerkedtünk elhívott, hogy vacsorázzak vele. Én pedig igent mondtam, természetesen minden részletbe bevontam a barátnőmet Amit is, fő a biztonság. Főleg, hogy Nick és köztem volt egy kis korkülönbség úgy tízenegy év, nem fiúcska volt, hanem férfi. Könnyűszerrel elbánhatott volna velem, egy ilyen fickót nem lehetett egy könnyen elintézni, nem mintha Nick fitogtatta volna erejét, de erre nem is volt szüksége. Ha őszinte akarok lenni, nagyon szimpatikus volt, magam sem tudtam mivel keltettem fel a figyelmét.
-Igen, pénzügyi és számviteli szakon. Igazából, már nem sok van hátra.- valamiért, azt éreztem, hogy elkell mondjam egy lépésre vagyok attól, hogy felnőtt legyek. Nő akartam a szemében lenni, nem pedig egy egyetemista lányka.
-Az szuper! Jól bánsz a számokkal?- kérdő pillantást vetett rám, került ebbe a pillantásba valami más is, amitől arra gondoltam, hogy nem ezt szerette volna megkérdezni.
-Azt, majd meglátjuk. Anyám szerint nehéz mérlegképes könyvelőnek lenni.- furcsa volt anyámnak nevezni, Helent, viszont nem akartam az első randin, kitálalni a családi helyzetemről.
-Az igaz, viszont ez egy jó szakma szinte mindehol érvényesülhetsz, csak keményen kell dolgoznod eleinte. Allergiás vagy valamire?- felém fordult, miközben valami piros szószt kevergetett.
-Nem, nincs semmilyen allergiám.
-Helyes!- Nick ezúttal a tűzhelyre összpontosított. Egy forrásban levő vízbe tésztát tett, aztán körkörösen keverte továbbra is a piros szószt. Őszintén, ámultam és bámultam. Még soha nem főzött nekem senki, sőt magam körül sem ismertem senkit, aki férfi létére tudod volna. Az egyetemen a fiúk a zacskós-leves elkészítésében ki is merültek, nevelőapám pedig egy melegszendvicsnél többet nem igazán tudod produkálni.
Olyannyira idilli volt, ahogyan én a sötétbarna konyhapultot támasztottam, miközben ez az isteni kinézetű férfi éppen vacsorát készít nekünk, hogy sűrűn emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem ez az életem és nem is biztos, hogy a jövőm így fog kinézni, ugyanis két különböző országban éltünk, ráadásul ez az első randik. Mindenesetre rettentően tetszett, minden. A lakása valami elképesztő volt, kifinomult, férfias, kicsit sötét és titokzatos is.
-Bort?- a hangja kizökkentett.
-Igen, kérek.- szembe állt velem két boros poharat tett a pultra, majd megtöltötte őket félig a vörös nedűvel.
-Csak néhány korty, nehogy a fejünkbe szálljon.- ilyen közelről szeme írisze sárgás kék volt, eszméletlen gyönyörű. Ma este biztosan nem a bor fog a fejembe szállni.
-Mire koccintsunk?- kérdeztem végül, pohárral a kezemben.
-Az estére.- mondta lágyan Nick.
-Az estére.
A vacsora elképesztő finom volt, bekellett valljam én magam sem tudok, ilyen finomat főzni. Egyre inkább azon töprengek, hogy minden annyira tökéletes, biztosan van valami buktató, mert ilyen a való életben, nem létezik. Túl jó minden.
-..túl jó..- suttogom a tükörképembe, ugyanis kijöttem a mosdóba, rendbe szedni magam, míg Nick leszedi az asztalt. Közben Aminak is írtam egy üzenetet miszerint életben vagyok, sőt túl jól és mellé tettem a titkos jelszavunkat, amit megbeszéltünk. Persze ehhez Ami ragaszkodott, hogy legyen egy ilyen jelszó, de nem bántam.
Mikor visszatértem Nickhez a kanapén ült, közben hangszórókból búgott az Arctic Monkeystól ,, R U Mine?".
-Gyere csatlakozz hozzám!- paskolta meg maga mellett a kanapét, amikor észrevett. Különleges volt, hogy a kanapé , a város felé nézett. Kint sötét volt, a város fényei apró csillagokként szóródtak szét, természetesen ott volt az Eiffel torony is, teljes pompában.
-Hű, ez csodálatos. - hallottam a hangom.
-Valóban, lehetne ez most egy élmény is, nem csak emlék.- közelebb jött, erős kezével megérintette arcomat, és én tényleg nem akartam, de önkéntelenül is belesimultam az érintésébe, mint egy macska, éppenhogy nem doromboltam, félreértés ne essék tudtam volna.
Egy kósza hajtincset a fülem mögé simított.
-Csókolj meg!- azt, hiszem remegtem. Nem tudtam normális e, egyszerűen nem is érdekelt. Benedvesítettem ajkam, majd szájára tapasztottam az enyémet. Akaratlanul a szájába nyögtem, soha nem éreztem hasonlót sem, senkivel. Megrémített ez az érzés, arra figyelmeztetett, hogy ettől nem szabadulok egykönnyen, ugyanakkor vágyódással is megtöltött, ami felszabaditó volt. Nick nyelve kényeztette az alsó ajkamat, felhajtotta a szoknyámat. Kezével megérintette vágyakozásom forrását igaz csak bugyimon keresztül, viszont így is sóhajtottam. Nem kell mondjam tocsogtam. Azt sem tudtam, lehet valaki ennyire nedves vagy, hogy ez egyáltalán normális e. A bugyim anyaga is nedves lett, éreztem.
Nick belemorgott a számba, aztán elhúzódott, én pedig próbáltam a közelében maradni, mintha tűz lenne én pedig egy eltévedt lányka az Antarktiszon, akinek ez az egyetlen lehetősége, hogy éledben maradjon.
- Te szűz vagy?- ráncolta össze homlokát Nick. Pánik lett úrra rajtam, ilyen rosszul csókolok? Miért kérdez bárki is ilyesmit ha nem azért, mert béna a másik? Istenem hát ennyire látszik, hogy tapasztalatlan vagyok ?
-Jana, válaszolj nekem. Őszintén.- hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon. Biztatott.
-N-nem! De csak egyszer szexeltem.- megremegett az érintése alatt a szám, végül sikerült kinyögni, amit szerettem volna. Tekintette megenyhült.
-Elmondok, egy titkot, imádom, hogy miattam vagy ilyen nedves. Megígérem, ez csak a kezdett.- megharapta a fülem, ahogyan a szavakat suttogta. Annyira nyers, vulgáris. Teljesen elveszítettem az eszem, már ettől a kis semmiségtől, mi lesz később?
Megcsókolt ismét ezúttal durvábban, mohóbban. Vállamra tette a kezét eltolt, megszédültem. Remélem nem tol el magától folyamatosan az este folyamán félek, hogy a végén még rádőlők.
-Fordulj háttal nekem, kezeidet tedd a kanapé támlájára és támaszkodj a térdeidre .- utasított, haboztam, mert annyira új volt és féltem. Akarom ezt egyáltalán ?
-Jana, ígérem jó lesz neked.- cirógatta meg az hajam, mint egy háziállatot. A fejemben megfordult, mit is jelent nekem egy idegen ígérete? Semmit. Mégis megbíztam benne, mert ő olyan.. olyan tökéletes volt. Így megtettem amire kért.
-Jó kislány.- Nick hangja sokkal rekedtebb volt, amikor felhajtotta a szoknyámat így az már a derekamon pihent. Megfeszültem az érintésére, nem azért, mert féltem, hanem, mert teljessen kitárulkoztam. Vagyis még nem teljesen, ekkor viszont..
-Leveszem a bugyidat most!- jelentette ki, az anyagot csigalassúsággal vette le rólam, hátra pillantottam, Nick erősen megszívta az anyagot, majd a farmerja hátsó zsebébe tűrte azt.
Behunytam a szemem. Nick köröket írt le fenekemen, aztán mélyen belém harapott végül végig nyalta a harapás nyomát. Puszilt, nyalt, harapott, ingerelt teljesen elveszítettem a kontrollt. A legérzékenyebb pontot mindvégig kihagyta.
-Kérlek érints meg.- kértem kétségbeesetten megemeltem kissé a felső testem. Evvel a lendülettel meg is álltam ugyanis valami végig csorgott combom belső felén, oda kaptam a tekintettem. A puncimból egy kósza nedv folyt lassan le.
Ezt Nick is látta. Kifujt egy mély levegőt.
Ujjával követte a nedv csík forrását, nyelvét kinyújtotta, szemérmet nem ismerve szájba vette és lenyalta róla. Ezúttal ő hunyta be a szemét.
-Nem fogok tudni leállni..- mondta magának inkább, mintsem nekem.