(második novemberi új rész) 7.7 Me on the countryside

48 7 102
                                    

hali,

nos, van jó hírem is, meg rossz hírem is. a jó hír: itt van a rész időben. a rossz hír: a következő viszont csak 3 hét múlva, december 14-én érkezik majd. sajnos az egyetemi teendőim így a félév végén sok időmet el fogják venni, és előbb nem lennék kész vele. 

mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi támogatást! 🧡 nem is húzom tovább az időt, remélem, tetszeni fog nektek a mai rész, én nagyon jól szórakoztam a megírása közben. 🤭


Ahogy az ajtó bezáródott, egyből meghallottam a hátam mögül Becca hangját.

– Gyere, Lea, csatlakozz hozzánk! Épp üvegezünk – integetett mustársárga pulcsiban a földön ülve a másik kezében egy üveget lengetve.

Megvontam a vállam és letelepedtem az Ashley és Becca közötti üres helyre. A körben már vagy harmincan beszélgettek, és bár nem voltam penge matekból, az még nekem is világos volt, hogy igen kevés eséllyel kerül hamar rám a sor. Végső soron hálás voltam érte, mert a kipörgetett emberek nagyrésze felelni akart, és olyan végtelenül kreatív, kicsit sem gáz kérdéseket kaptak, minthogy milyen volt az első csókjuk, az első szexuális élményük, voltak-e már részegek, és hasonlók. Nem is értettem, miért tenné ki magát valaki szándékosan ilyen baromságnak, és milyen indíttatásból vállalná önkéntesen ezt a megaláztatást, és különben is...

– Lea, felelsz vagy mersz? – zökkentett ki a mélázásomból April. Colin mellett ült a lábait átkulcsolva, és ahogy ránéztem, lassan megemelte az egyik tökéletesre szedett szemöldökét, mintegy kihívásként.

Az üveg felém mutató nyakát vizsgálva levontam a következtetést, hogy ennek a játéknak, csakúgy, mint a kapitalizmusnak, csak erkölcstelen nyertesei vannak, mindenki más veszít.

– Felelek – feleltem határozottan.

Féloldalas mosolyra húzta a száját, mint akinek nyerő lap akadt a kezébe.

– Lea, neked tetszik a mixersrác?

A kérdése annyira meglepett, hogy a szavam is elakadt, így szerencsére nem tudtam majdnem visszakézből rávágni, hogy nem, egy cseppet sem, nekem épp a te pasid tetszik. Kissé beleszédültem abba, ahogy mindenki feje felém fordult, és ennek tudtam be, hogy melegség árasztotta el az arcomat.

– Nem. Még csak... még csak most találkoztunk – nyögtem ki végül.

– Attól még tetszhet – vágta rá.

– De nem.

– Akkor hogyhogy inkább vele dumálsz egész este, minthogy velünk legyél? Mármint, nyilván nem a személyiségében látod a vonzerejét, tekintve, hogy milyen. Akkor meg csak a külseje fogott így meg, nem? Az vonz téged, mint láng a lepkét, ugye?

– April, szerintem csak egyet kérdezhetsz – mosolygott rá Becca kedvesen.

– Persze, elnézést – válaszolta negédesen.

Óvatosan megpörgettem az üveget, és már megint nem hittem el az életemet, amikor ez a hülyeség pont Aprilen állapodott meg.

– Felelek – csapta le a labdát rögtön. Pedig olyan könnyű lett volna valami undit etetni vele, a fenébe is!

Colin miatt nem kérdezhettem tőle semmiféle genyóságot sem, valami mást kellett kitalálnom.

– Öhm. Hogy... hogy hívják a húgodat?

April vagy ötöt pislogott gyors egymásutánban, mintha nem hinné el, hogy ennyivel megúszhatja. Én is alig hittem el, és arra gondoltam, ha olyan bátor lennék, mint onceupona_girl, akkor biztos nem könnyítem meg így a dolgát. De emlékeztettem magam, pont a bátorság és a hatalom miatt fogja onceupona_girl megváltani a Wattpadot, és nem elpusztítani, és végül ez a hozzáállás fogja elérni azt is, hogy Colin újra engem akarjon.

hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?Where stories live. Discover now