Egyszer talán

Első rész

Jessica Montgomery

1980-2020

Szereteted szívünkben örökké élni fog

Ekkora baromságot. Mintha valaha szeretett volna valakit, vagy valamit az alkoholon, és saját magán kívül, de hát nem illik olyasmit írni egy sírkőre, mint hogy „ itt fekszik a világ legrosszabb anyukája", vagy hogy „ inkább a piát választottam az élet és a gyerekeim helyett", hiába találóbb lett volna.
Jessica Montgomery, egy szerencsétlen csődtömeg volt, akinek az életébe került a függősége. Lenéztem az öcsémre, aki a derekamat ölelte át, mellette pedig Josh állt lehajtott fejjel, mintha szomorú lenne, vagy lehet, hogy tényleg az volt. Sose tudtam eldönteni, hogy szerette-e az anyámat, azt viszont mindennél jobban tudtam, hogy engem és Jay-t gyűlölt. Anya mindig is kicsapongó életet élt, és a férfiaknál kereste az élvezetet, néha napján pedig egy boros üveg fenekén. Josh előtt annyi férfi fordult meg nálunk, hogy egy idő után már meg se próbáltam beszélgetni velük, vagy megjegyezni a nevüket, mert felesleges volt. Ahogy jöttek, úgy mentek is. Anya, Jay apjának csak a keresztnevét tudta megmondani ( Vincent ), és hogy egy egyéjszakás kalandnak köszönhetően volt most itt. Én legalább tudtam apám teljes nevét ( Greyson Silverman ), és az ő vezetéknevét viseltem, többet viszont nem tudtam róla. Amikor kérdezősködtem róla, anya csak annyit mondott, hogy egy rohadék volt, egy gyönyörű rohadék, aki a terhessége miatt lelépett.

Szerette a fejemhez vágni, hogy a fekete hajammal és a kék szememmel a kiköpött mása vagyok apámnak, és hogy rám se bír nézni emiatt. Jay-t pedig mindig azzal gyötörte, hogy egy gyereket se akart, nem hogy kettőt, úgyhogy örüljön amiért van tető a feje fölött, és van mit ennie. Ritkán voltak jó pillanatai, amikor nem utált minket, és megkért arra, hogy azt asztalhoz ülve meséljünk a napunkról. Ez általában akkor történt, mikor már két üveg boron is túl volt. Sose szerettem az ilyen napokat, de Jay kedvéért ott ültem én is az asztalnál, és próbáltam úgy tenni, mintha nem lennék tele haraggal az anyám iránt. Mert velem ellentétben Jay örült minden olyan alkalomnak, mikor figyelmet kapott anyától, még akkor is, ha másnap megint összetörték a szívét a nő szavai. Reménykedett, én pedig hagytam neki. Kisgyerek volt, aki bármit megtett volna az anyja figyelméért, és szeretetéért, azonban ahogy egyre nagyobb lett, rájött arra, hogy feleslegesen próbálkozik, mostanra pedig egy szomorú, fájdalmakkal teli, dühös kamasz lett, nekem pedig fogalmam sincsen, hogy hogyan segíthetnék rajta. Így voltunk mi hárman, a szeretetre vágyó kisfiú, a lány aki hamar megtanult felnőni, és az alkoholista anya. Aztán jött Josh. A többi férfival ellentétben, ő nem ment el, hanem maradt, feleségül vette anyát, és oda költözött hozzánk. Először még egy teljesen normális férfinak tűnt, a barna hajával, barna szemével, és az átlagos testalkatával, de az esküvő után hamar kibújt a szög a zsákból, és kiderült, hogy Josh volt a legrosszabb választás. A lehető legrosszabb. Mert amíg anya csak szavakkal bántott minket, addig Josh szerette használni az öklét. A veszekedések egyre hangosabbak és durvábbak lettek, anya pedig egyre többet kezdett inni, amibe végül belehalt.

- Menjünk – mordult fel Josh, beszálltunk a kocsijába és a házunk felé vettük az irányt. Egy egykoron szép házban laktuk, de mára már eléggé lepukkant volt, ami nem nyújtott túl kecsegtető látványt. A festék lekopott, a vakolat omladozott, az ablakok nem szigeteltek rendesen, az egyiken pedig még egy repedés is végig futott, és a tető is eléggé megviselt, rozoga állapotban volt. Jay-el ketten osztoztunk egy szobán, ugyanis Josh igényt tartott az öcsém szobájára, hogy ott tartsa a pókerpartit a barátaival, és hogy ott rendezze az esetleges ügyeit, amiknek zárt ajtók mögött kellett lenniük. Úgyhogy heti háromszor nálunk gyűltek össze, hajnalig lármáztak, ittak, és kártyáztak, miközben anya a nappaliban volt kidőlve, vagy haza se jött, mert olyan részeg volt. Az ajtón belépve megcsapott az alkohol és cigaretta összetéveszthetetlen szaga, amit már a falak is beittak magukba. A konyhába mentem, hogy engedjek magamnak egy pohár vizet, és miközben ittam, a falat kezdtem el nézni, ami egykor még krém színű volt, most viszont mindenféle étel és ital folt volt rajta. A legújabb folt, pár nappal ezelőtti, amikor is Josh a falnak vágta a sörös üveget, ami a fejem mellett csattant szét, mert állítása szerint, túl sós lett, amit főztem. Josh bezárkózott a szobájába, és a nap hátralévő részében békén hagyott minket, aminek kifejezetten örültem.