Egyszer talán

Negyedik rész.

A parkolóban egy fekete BMW-hez lépett, nekem pedig leesett az állam, amikor az ajtót kinyitva megpillantottam benne a krémszínű bőrülést. Csak úgy árasztotta magából a luxust ez a kocsi. Miután beírta a GPS-be a címet, csendben tettük meg az utat a ház felé. Nem lepődtem meg, hogy Josh Honda-ja ott állt a ház előtt, mivel dolgozni nem járt, így nem nagyon volt más dolga azon kívül, mint hogy sört vedeljen egész nap. Grayson meglepődött a ház láttán, szerintem arra számított, hogy valami jobb helyen lakok, nem pedig egy olyan helyen, ami bármelyik percben összedőlhet. Beléptünk a házba, és pár lépés megtétele után megláttam, hogy egy sörösüveg volt eldobva a nappali közepén, Josh pedig a kanapén ült, és vodkát vedelt. Érkezésünkre felénk fordította a fejét, és még távolról is láttam, hogy fel volt szakadva a szemöldöke, körülötte pedig rászáradt vér, ami a pólóját is pettyezte. Jaj istenem, Jay! Egyből a szobánk felé vettem az irányt, ahol az ágyon Jay feküdt elterülve, miközben valami mirelit zöldséget szorított az arcára. Az ajtó nyitódásra felkapta a fejét, majd fel is ült az ágyon.
- Mi történt? – ültem le elé, miközben elvettem a fagyasztott zöldséget az arcától, hogy lássam, mennyire rossz a helyzet. Bal oldalon a szemöldöke és a szája fel volt szakadva, arccsontja pedig máris lila színben játszott. Jobb szeme alatt sötét monokli volt. Rohadtul csúnyán nézett ki. 
- Látom azért neked is sikerült bevinned egy ütést – céloztam Josh felrepedt szemöldökére.
- Sörösüveggel ütöttem le, utána pipult be jobban.
- Máshol is megsérültél?
- Nem. Amúgy te mit keresel itthon? És ki ez a pasas? – nézett a hátam mögé Jay, mire én is oda fordultam. Grayson állt az ajtóban, és feszülten figyelt minket. 
- Grayson vagyok – jött közelebb hozzánk. – Sienna apja.
- Az apád? – kerekedett el Jay szeme. – Mit keres itt? 
- Magunkra hagynál minket? – fordultam a férfi felé, aki nem nagy lelkesedéssel, de megtette, amit kértem tőle, és még az ajtót is becsukta maga után. 
- Szóval? – érdeklődött Jay, miután Grayson kiment, én pedig elmondtam neki mindent onnantól kezdve, hogy betettem a lábamat Adam irodájába. 
- Szóval azt akarja, hogy költözzünk hozzájuk – állapította meg Jay.
- Igen.
- Mind a ketten.
- Igen.
- Most azonnal.
- Igen.
- És biztos vagy benne, hogy engem is szívesen látnak? – bizonytalanodott el.
- Igen. Szerintem őszintén mondta azt, hogy szeretné, ha mind a ketten oda költöznénk hozzájuk. És őszintén Jay, ennél a helynél szó szerint bármi jobb – intettem körbe a kezemmel. 
- Nem tudom Sena - rázta meg a fejét. - Neked az apád, nekem viszont senkim. Nem akarok kolonc lenni egy vadidegen nyakán. A saját anyám nem akart engem, akkor egy idegen család miért akarna?
Összeszorult a szívem a szavai hallatán. Pontosan tudom, hogy mit érez Jay, és habár nekem az évek alatt sikerült lerázni magamról anya rosszindulatú megjegyzéseit azzal kapcsolatban, hogy sose akart engem, mélyen legbelül, bennem is nyomot hagytak, csak úgy mint Jay-ben. Rossz volt látni, hogy azt gondolja magáról, hogy annyira értéktelen, hogy senkinek sem kellene, és hogy senki se tudná őt szeretni.
- Összetartozunk - fogtam meg a kezét. - Te és én, a világ ellen. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Mindig megfoglak védeni, és mindig olyan döntéseket fogok hozni, ami nem csak nekem, hanem neked is jó. Nekem te vagy az első. Szeretlek Jay, és jelen pillanatban nincs veszíteni valónk.
- Igazad van – mosolygott rám, majd meghallottam Josh kiabálását.
- Pakolj össze, addig megnézem, hogy mi történt – álltam fel az ágyról, de Jay elkapta a kezemet, és idegesen nézett fel rám.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, Grayson is itt van – nyugtattam meg, majd nyomtam egy puszit a feje tetejére, és kisiettem a szobából.
Grayson a nappaliban állt a mérges Josh-al szemben, aki úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban a torkának ugorhat.
- Jay most pakol – közöltem Grayson-al, akinek mintha megkönnyebbülés suhant volna át az arcán.
- Nem viszed őket sehová – dobta el a kezében tartott poharat Josh, ami a mögöttünk lévő falon csattant szét. 
- Nem a gyerekeid, úgyhogy nem tehetsz semmit ellene – felelte Grayson kimért, nyugodt hangon.
- Majd ha a szart is keverem belőled, akkor is ezt mond – fenyegetőzött Josh, de szerintem ő is tisztában volt azzal, hogy Grayson ellen semmi esélye. Mert lehet, hogy minket megtudott verni, de egy felnőtt férfi, már egy teljesen más kategória. Jay hamar összedobálta két táskába az a néhány ruhánkat, ami volt, más dolgaink pedig nem voltak, kivéve a kis hátizsákomat, ami Grayson kocsijában maradt.
- Gyertek gyerekek – terelt minket kifelé Grayson. 
- Ezt még megbánjátok – ordított utánunk Josh, de egyikünk se foglalkozott vele.
Beraktuk a két táskát a csomagtartóba, majd mind a ketten beültünk hátra.
- Azta – füttyentette el magát Jay. – Menő kocsi. Egyébként Jay vagyok – hajolt előre, hogy kezet nyújtson. – Jaycee Ashford Montgomery.
- Grayson Silverman – ráztak kezet.