Egyszer talán

Harmincnegyedik rész

Sere, estig itt maradt, a szobámban kuksoltunk, mert én nem akartam kitenni a lábamat az ajtón, nehogy belefussak Kai-ba, ő pedig jó barátnőhöz híven velem maradt az önkéntes elvonulásomban, és hakellett valami, akkor ő ment le érte. Cam benézett hozzánk, mielőtt hazament volna, aztán elérkezett az este és Sere is hazament. A csend nyomasztóan telepedett rám, próbáltam nem a tegnapi nap eseményeire gondolni, amiket napközben olyan jól száműzni tudtam a gondolataim közül. Hangos kopogás jött az ajtó felől, és haboztam egy pillanatig, mielőtt kiszóltam volna. Alex jött be, és feküdt le mellém az ágyra.
- Te tudtad, és nem szóltál róla - mondtam, miközben a plafont figyeltem.
- Igen.
Nem kellett megkérdeznie, hogy mire gondolok, pontosan tudta. 
- Miért nem szóltál? Ez is a játékaid egyik része volt? Örömmel töltött el a tudat, hogy tudtad, hogy barátnője van, mégis velem töltött egy csomó időt?
- Egyáltalán nem – ült fel, hogy le tudjon nézni rám. – Csak úgy gondoltam, hogy ezt neki kell elmondania neked. Nem akartam beleütni az orromat.
- Vicces ezt a te szádból hallani, mikor velünk semmi mást se csináltál, mint hogy beleütötted az orrodat a dolgainkba. 
- Az más volt. Ti idegenek voltatok. Ő pedig a legjobb barátom. 
- Értem.
- Nem hiszel nekem.
- Nem mondtam ilyet.
- Nem is kellett. Tényleg nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok. Kai és Abby – rázta meg a fejét. – Már rég elcsesződtek közöttük a dolgok. Valamikor akkor, amikor Kai rájött, hogy nem is szerelmes belé, és az nem mostanában történt.
- Akkor miért maradtak együtt?
- Nem tudom. Abby akkor talált rá, amikor Kai egy szar időszakon ment keresztül, és Kai kevésbé érezte tőle magányosnak magát. Abby szerette őt, most is szereti, és nem akarta megbántani.
- Mert azzal nem bántotta volna meg, ha kiderül, hogy más lányokkal lóg a szabadidejében, igaz? Gondolom Abby-nek fogalma se volt arról, hogy Kai és én beszélgetünk, és jóba vagyunk. 
Persze, hogy nem tudott róla. 
- Majdnem megcsókolt – suttogtam. 
- És akartad? Hogy megtegye?
- Talán – takartam el az arcomat a kezemmel. 
- Kai jó srác. Nem akart megbántani téged. 
Alex és én csendben feküdtünk az ágyamon, és mind a ketten a gondolatainkba voltunk merülve, egészen addig, amíg Jay be nem kopogott, és beljebb nem jött. Alex pedig magunkra hagyott minket, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Jay fel-le mászkált, és idegesen tördelte az ujjait, végül megállt előttem.
- Sajnálom. Tényleg sajnálok mindent, amit tettem, és mondtam. 
- Nagyon csúnyán viselkedtél Jay – ráztam meg a fejemet. – Rád se ismertem. 
- Tudom. Elszaladt velem a ló, és nem érdemelted meg azt, amit kaptál tőlem. Sose…sose akartalak bántani, csak annyira dühös voltam Jessica miatt, aztán egyik dolog követte a másikat. 
- Miért zavar ennyire, hogy Jessica aláírta a papírokat? Nem is volt magánál, mikor megtette. Bármit aláírt volna abban a pillanatban. 
- Az, hogy törvényesen is lemondott rólam, az valahogy más volt, érted? Akár mennyire is rosszul bánt velünk, velem, attól még az anyám volt. Azt hiszem egészen a halála pillanatáig reménykedtem abban, hogy majd megváltozik, és tördőni fog velünk, hogy összekapja magát, és anyaként fog viselkedni. Csak szerettem volna, ha lenne egy anyám. Aki akar is engem, és nem csak teherként gondol rám. De most már értem, hogy miért tetted, amit tettél. Te mindig gondoskodtál rólam, és előre gondolkoztál, nem úgy mint én. Úgyhogy köszönöm, hogy aláírattad vele azokat a papírokat, és így most itt lehetek veled, és nem kell attól félnem, hogy Josh bármikor eljöhet értem, hogy elvigyen. Tényleg köszönöm. És nem csak ezt, hanem minden mást is, amit az évek alatt tettél értem. Az áldozatokat, amiket hoztál, hogy úgy szerettél, mint soha senki, és hogy úgy védtél, ahogy még senki. Sose fogok tudni megbocsájtani magamnak azért, amiken miattam kellett keresztül menned, és a sebekért, amik miattam borítják a testedet, de mindig is hálás leszek neked azért, hogy mindig megvédtél, és minden erőddel azon dolgoztál, hogy nekem jó legyen. Tudod, egy kicsit ezért is mérges voltam rád. Hogy mindig engem helyezel előtérbe, és sose gondolsz magadra, mindig csak rám. Mintha te nem számítanál. Pedig nincs így. Igenis számítasz Sienna Silverman. Te számítasz a leginkább. És sajnálom, hogy ezt elfelejtettem, és olyan undorítóan bántam veled. Remélem meg fogsz tudni bocsájtani nekem valamikor. 
- Jay – a hangom megremegett, miközben patakokban folytak a könnyeim. 
Kinyújtottam a kezemet, mire oda jött, én pedig magamhoz húztam, és szorosan megöleltem. 
- Annyira szeretlek – suttogtam neki.
- Nem érdemlem meg – kapaszkodott belém. – Nem vagyok rá érdemes.
- Ne mondj ilyeneket. Az én szeretetemre mindig is érdemes leszel. Még akkor is ha egy elviselhetetlen kis pöcs vagy.
- Ne beszélj csúnyán - mondta, mire elnevettem magamat.
Jay velem maradt éjszakára, és úgy aludtunk, mint régen, amikor még kicsi volt, és a viharos éjszakákon bebújt mellém az ágyba, én pedig hátulról átöleltem.