Egyszer talán

Harmincharmadik rész

Reggel Sere-vel az oldalamon ébredtem az ágyamban. Rövid haja szana szét állt, és egy aprót horkantott, amin elnevettem magamat. Ki gondolta volna, hogy ez az apró lány, angyali külsővel, ilyen hangokat szokott kiadni? Lassan nyitogatni kezdte a szemét, és a szájába tapadt haját próbálta kiszabadítani. 
- Jóreggelt csipkerózsika - mosolyogtam rá. 
- Kávét – dünnyögte, miközben felült, és ásítva kinyújtózkodott. 
Kimásztam az ágyamból, és a szekrényemhez mentem, hogy keressek valami kényelmesebb ruhát, mivel az éjszaka folyamán Sere-vel úgy aludtunk el, hogy a tegnapi ruhánk volt rajtunk. Kivettem egy melegítő nadrágot, és egy rövidujjú felsőt, és a fürdő felé menet oda szóltam Sere-nek, hogy nyugodtan keressen magának is valamit. Rettentően jól esett a zuhany, hagytam, hogy a meleg víz, és az erős vízsugár masszírozza a vállamat, miközben a tegnap este emlékei pörögtek a fejemben. Nappali fényben, teljesen más megvilágításba kerültek a dolgok. Mintha az éjszaka sötétje, komorságot hozna magával, amit a nappali fények elkergetnek. Mintha nem is lett volna annyira fájdalmas az este, pedig az volt.
Sere-vel helyet cseréltünk, és amíg ő zuhanyzott, úgy döntöttem, hogy lemegyek, és csinálok magunknak kávét. A házban műanyag poharak voltak szanaszét dobálva, és a nappaliban káosz uralkodott. Mintha az emberek célja az lett volna, hogy hogy mindent szétdobáljanak. Mikor a konyhába értem, meglepődve láttam, hogy a fiúk már elkezdték a takarítást. Cam és Alex a szemetet szedték, Kai pedig a szekrényt törölte, olyan lassúsággal, hogy abba sem voltam biztos, hogy mozog egyáltalán. Biztos ők is itt aludtak, viszont ha Kai itt van, akkor hol van Abby?
- Megtaláltam – hallottam meg Jay hangját, aki tisztítószereket hozott a kezében. Amint meglátott, megállt egy pillanatra, és olyan volt, mintha azon gondolkozna, hogy elszalad a másik irányba, de végül lehajtott fejjel, bűnbánóan ment el mellettem, miközben elmotyogott egy szia-t.
- Jóreggelt napsugár – vigyorgott rám Alex, miközben oda mentem a pulthoz.
- Sziasztok. 
Kai a hangomra megfordult, és mikor találkozott a pillantásunk, döbbenten szívtam be a levegőt. Nem nézett ki valami jól. Szemei véreresek voltak, mint aki egész este egy szemhunyásnyit se aludt, testtartás görnyedt volt, és úgy nézett ki, mint aki gyötrődik valami miatt.
- Kérsz kávét? – elszakítottam a tekintetemet Kai-tól, és Alex-ra néztem.
- Tudod használni a gépet? – tetetettem döbbenetet.
- Haha, nagyon vicces vagy – fordult a szekrény felé, hogy kivegyen nekem egy kávés csészét, de szóltam neki, hogy kettőt vegyen ki, pont mikor Sere is felbukkant.
- Kávét. Most – csapott a pultra, miközben felült mellém az egyik székre.
- Majd ha szépen kéred – nézett rá hátra a válla felett Alex.
- Szépen kérlek, csinálj nekem egy kávét, ha nem akarod, hogy öt másodpercen belül átugorjak a pulton, és leharapjam a csinos kis fejedet – mosolygott rá Sere kedvesen.
- Képes rá – erősítette meg Cam. -  Az első kávéja előtt igazi szörnyeteg.
Sere álmosan pislogott mellettem, Cam folytatta a takarítást, Jay pedig mindent csinált, csak hogy ne kelljen rám néznie. 
- A kávéjuk hölgyeim. Feketén – csúsztatta oda Sere-nek. – És két cukorral, kis tejjel – adta oda nekem is.
- Ha így folytatod, Caroline át is adhatja neked a munkáját. Tényleg, ő hol van?
- Elutazott a családjával, ami lehet, hogy nem is baj, mert ha észrevette volna a házban lévő káoszt, páros lábbal rúgott volna fenéken minket.
- Csak téged. Ez az egész a te ötleted volt - mutattam körbe.
Kai egyszer csak öklendező hangot adott ki, majd sietve elszalad.
- Mi van vele? - ráncoltam a szemöldökömet.
Alex és Cam egymásra néztek, és mintha szavak nélkül beszélgettek volna, mielőtt megszólaltak volna.
- Tegnap este, eléggé lerészegedett – vallotta be Alex.
- Mikor kijöttünk tőled, és le jöttünk, hogy haza küldjünk mindenkit, már alig volt magánál, és Abby-vel kiabált. 
- Összevesztek?
- Szerintem Abby szakított vele – mondta Cam. – Bár nem tudom, de elég mérgesen ment el innen.
- Kár, hogy nem láttam – panaszkodott mellettem Sere, mire elnevettem magamat.
- Most szakítottak, te meg azt bánod, hogy lemaradtál róla? – kérdeztem nevetve.
- Egy kicsit – támasztotta meg a fejét a tenyerében.
Kai vissza ért hozzánk, úgyhogy abba hagytuk a beszélgetést a szerelmi életéről, és csendben iszogattuk a kávénkat.
- Ti amúgy nem akartok segíteni? – fordult felénk Alex.
- Nem – vágtuk re egyszerre Sere-vel.
- Hogy milyen jó, hogy ti is itt vagytok – dünnyögte. 
- Te szervezted a bulit. Edd meg, amit főztél – mosolyogtam rá kedvesen. 
- Meddig buliztatok? – kérdezte Sere.
- A történtek után, nekünk már nem volt kedvünk hozzá, de a többiek, valamikor hajnalban mentek el.
- Az egyik srácot reggel tettük ki. A nappali kanapéján aludt. 
Miután megittam a kávémat, visszavonulót fújtam, és elindultam vissza a szobám felé.
- Beszélhetnénk? – állított meg Kai a vállamnál fogva.
- Miért vagy még itt? - fordultam szembe vele.
- Ezt most nem teljesen értem.
- Nem kellene itt lenned - ráztam meg a fejemet. - Nem itt kellene lenned. 
- Akkor mégis hol kellene lennem? - ráncolta a szemöldökét.
- Talán Abby-vel? 
- A fiúk pletykálkodtak, mi? 
- Ők legalább nem hazudtak nekem. 
- Én se akartam.
- Miért nem mondtad el, hogy barátnőd van?
- Nem tudom – túrt bele a hajába.
- Hazudsz.
- Oké. Nem akartam, hogy tudj róla. Jól éreztem magamat veled, és te is jól érezted magadat velem. Megnyíltál nekem, bepillantást engedtél a múltadba, és hagytad hogy megérintselek, mikor senki másnak nem hagytad. Tetszett, hogy bíztál bennem. Te tetszettél nekem. Ott kint, amikor először megpillantottalak a napozóágyon, valami elindult bennem, aztán amikor itt maradtam, és beszélgettünk, mikor hagytad, hogy segítsek neked, és hagytad, hogy megérintselek… - rázta meg a fejét. – Vonzódunk egymáshoz, ezt te is érzed ugye?
- Persze, hogy érzem. De el kellett volna mondanod, hogy barátnőd vagy. Úgy lett volna a helyes.
- Tudom. Tudom, hogy elcsesztem, de most itt állok előtted, és a bocsánatodat kérem. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom – a szemébe tükröződött a lelkében vívott csata. 
- Menj haza, és beszélj Abby-vel.
- Nem akarok vele lenni. Már régóta nem.
Levettem a nyakamból a nyakláncot, oda léptem elé, de ő hátrébb lépett, a fejét rázva. Nem akarta elvenni tőlem. Így ahelyett, hogy a kezébe adtam volna, a nappaliból kifelé menet letettem az asztalra.
- Alex-nak megbocsátottál, pedig sokkal rosszabb dolgokat tett – szólt utánam.
- Nem bocsátottam meg neki – néztem hátra a vállam felett. – Még nem. Csak hagyom neki, hogy megpróbálja rendbehozni a dolgokat.
Sere utánam jött, és láttam rajta, hogy alig bírja magában tartani a mondanóját.
- Gyerünk, bökd csak ki – ültem le a kanapémra.
- Tudod, van igazság abban, amit mondott – foglalt helyet az ágyamon.
- Alex-nak se bocsátottam meg. 
- Igen, tudom, de hagyod neki, hogy próbálkozzon. Kai-nak is hagyni fogod? Elszúrta, igen. És minden kétséget kizárólag el kellett volna mondania, hogy együtt vannak Abby-vel, és ha tudtam volna, hogy együtt vannak, akkor én se mondom neked azt, hogy nincs így. Úgy látszik van, amit Cam kivételesen jobban tudott nálam.
- Miből gondoltad, hogy nincsenek együtt?
- Nem tudom. Nem igazán láttam őket együtt sehol, pedig tavaly folyton együtt mentek mindenhová, és posztolgattak arról, hogy hol vannak. Nyáron is azt hiszem, egyszer láttam egy képet, hogy valahol vannak, utána pedig többet nem raktak ki semmit, így azt gondolta, hogy már nincsenek együtt.
- Egy kapcsolat csak akkor létezik, hogyha kiteszik a netre is? – vontam fel a szemöldökömet kérdően.
- Persze, hogy nem. Csak Abby ezt csinálta, aztán már nem, és…
- Azt hitted, hogy már nincsenek együtt. Világos. 
- Mit mondott neked Kai? Miért nem mondta el? 
- Mert tetszettem neki, és jól érezte magát velem. 
- És te erre mit mondtál?
- Hogy menjen haza, és beszéljen Abby-vel, de azt mondta, hogy nem akar vele lenni.
- Tetszel neki Sienna, és veled akar lenni.
- Nem kellett volna hazudnia. 
- Hibázott, de azért valljuk be, hogy ez nem egy megbocsáthatatlan hiba. Miért nem adsz neki egy esélyt?
- Nem akarok én lenni az, aki szétszed egy kapcsolatot. Bűntudatom lenne miatta.
- Nem te szednéd szét őket. Azt mondtad, hogy Kai azt mondta, hogy már régóta nem akar vele lenni.
- Akkor miért nem szakított vele már réges régen? Mire várt? Tegnap este, itt az erkélyemen, majdnem megcsókolt. Miközben a barátnője lent kereste. Ki tesz ilyet?
Sere nem mondott semmit, inkább hallgatásba burkolózott. 
- Azért a nyakláncot megtarthattad volna. Olyan szép volt – szomorkodott Sere, belőlem pedig kibukott egy nevetés.
Oda mentem hozzá, átkaroltam, és neki döntöttem a fejemet az övének.
- Annyira szeretlek, remélem tudod – mosolyogtam.
- Hát még szép.