Egyszer talán

Második rész

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, és morcosan tapogattam a készülék után, hogy elnémítsam.

- Kapcsold már ki – morogta Jay.

- Azon vagyok – tapogatóztam magam mellett, majd miután megtaláltam a telefonomat, leállítottam a csilingelést.

Ősrégi készülék volt, úgy, ahogy Jay-é is, viszont arra tökéletes, hogyha baj van, akkor elérjük egymást. Több pedig nem is kellett. A szoba, amint ketten osztoztunk nem volt nagy, egy szekrény, egy asztal, és a két egyszemélyes ágy kivételével más nem is volt benne. Nem sok mindenünk volt, de mi legalább itt voltunk egymásnak. Gyorsan lezuhanyoztam, és felöltöztem, felkaptam táskámat, és kimentem a konyhába, hogy reggelizzek valamit, mielőtt elindulok. Josh ott ült az asztalnál, valamit iszogatott, miközben egy cigit tartott a kezében, érkezésemre pedig felém fordította a fejét.

- Korán reggel csavarogni mész? – mordult fel.

- Dolgozni megyek.

- Hát persze – hajtotta fel a pohár tartalmát, majd levágta az asztalra, és felállt.

Oda jött hozzám, megállt velem szemben, majd lassan végigmért, amitől a hideg is kirázott.

- Öltözhetnél csinosabban is, így sose fogsz találni senkit, aki megfektetne – mosolygott rám.

 Lenéztem fekete melegítő nadrágomra, és ugyan olyan színű egyszerű pólómra. Nekem tökéletesen megfelelt ez az öltözék, főleg, hogy dolgozni mentem. Nem válaszoltam neki, inkább hátrébb léptem, és hátat fordítottam neki, hogy kifelé vegyem az irányt a házból. Inkább kihagyom a reggelit. Két lépést tettem meg, aztán megéreztem, ahogy erős keze a tarkómnál fogva megragad, és visszafordított maga felé.

- Ne fordíts nekem hátat amikor hozzád beszélek – hajolt közel az arcomhoz, alkoholos lehelete pedig megcsapta az orromat, nekem pedig vissza kellett fognom magamat, hogy ne kezdjek el tőle öklendezni. Kezét elvette a tarkómról, végig simított a nyakamon, fel az arcomon, majd végül lófarokba kötött hajamnál állt meg.

- Időben legyél itthon – húzta hátra a fejemet a hajamnál fogva. – És jó lenne ha ma főznél végre valamit – engedte el a hajamat, majd ellépett tőlem, vissza ült az asztalhoz, én pedig gyorsan magamra kaptam a cipőmet, és kisiettem a házból.

                                                                                           ~~~

- Reggeliztél már drágám? – állt meg előttem Mary. 

Az ötvenes évei elején járt, világos barna haja, amibe ősz szálak vegyültek, szoros kontyba volt fogva, fehér kötényén pedig étel foltok díszelegtek. Világos barna szemeivel kedvesen fürkészett, ami megmelengette a szívemet. Mióta itt dolgoztam, végtelenül kedves volt hozzám, és sokszor készítettem nekem ennivalót, ha nem volt időm, vagy nem volt mit reggeliznem, sokszor pedig a műszakom végén csomagolt nekem ennivalót, hogy Jay-el tudjunk mit vacsorázni.

- Nem, még nem reggeliztem – ráztam meg a fejemet.

- Gyere, összeütök neked valamit.

- Még nincs szünetem – néztem át a vállam felett, mintha a lengőajtón keresztül ráláthatnék a vendégekre.

- Ugyan, alig van kint egy-két ember, biztos vagyok benne, hogy Jasmine elbír velük egyedül.

- Rendben van – bólintottam végül.

Követtem Mary-t hátra a konyhába, ahol egy asztal és két szék volt felállítva, ahol a konyhán dolgozók is enni szoktak, amikor van rá idejük.