Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-1-

Az egy hónap alatt, mialatt visszaköltöztünk Outer Banks-be, szerencsére volt időm új embereket megismerni. A Roncs nevezetű étteremben kaptam állást, így ismertem meg Kiara Carrera-t, avagy Kie-t. Rendes lány, szülei viszont vérbeli flúgosok. Ő természetesen a sneci életet választva inkább lóg velünk, mintsem Sarah-ékkal. Azért eléggé meglepődött, mikor elmeséltem neki, hogy annak idején énis flúgosnak vallottam magam. A többieket általa ismertem meg, mind nagyon jófejek, szinte egyből megkedveltem őket. Úgy éreztem, végre illek valahová, hamár Sarah tökéletes társasági köreibe annyira nem. Be kell valljam, kicsit talán még szégyenlem is magam, hogy több dolgot árultam el azoknak az embereknek, kiket egy hónapja ismerek, mint gyerekkori legjobb barátomnak.

A sötét utcákon késő éjjel azért nem a legbiztonságosabb egyedül. Mégsem jött értem John B, csak rámparancsolva felhívott, hogy azonnal induljak. Jelenleg karjaimat magam köré fonva sietek amennyire csak tudok. Azért így estére kicsit lehüllt a levegő, eléggé fázok. Minden esetre még ez sem gátolt meg abban, hogy minél hamarabb otthagyjam azt a bulit. Gondolatmenetemet hirtelen megszakítva egy autó lámpájának fénye világított rám, ezzel megvilágítva az előttem sorakozó házakat, járdát. Kezemet a homlokomra téve próbáltam óvni retinámat a kiégéstől, miközben hátra sandítva utánnajártam a fényforrásnak. Egy fekete terepjárót pillantottam meg, viszont tulajdonosának alakja csak akkor rajzolódott ki igazán, mikor lassan mellémhajtott a kocsi. Rafe Cameron ült a volán mögött. Az utolsó emlékem róla az, hogy nem kevés mennyiségű kokót szív magába, ami valljuk be nem elég pozitív. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Rafe drogozik. Most pedig isten tudja hogy került ide..

-Rafe? -Néztem be az ablakon, mire ő belülről kinyitotta az ajtót.

-Szállj be. -Hallottam meg droggal és alkohollal átitatott hangját, úgy hatottak rám szavai, akár egy parancs. Bár tudtam, sietnem kéne, és nem maradhatok sokáig, valamilyen oknál fogva mégis beültem mellé. Talán csak régi barát, ez minden. Miután elhelyezkedtem azon az indokolatlanul kényelmes ülésen, ránéztem a mellettem ülőre, de ő némán bámulta a szélvédőt. -Mit keresel itt? -Szólalt meg, bár szinte egyből levágtam hogy be van állva.

-John B házához tartok. -Feleltem telljes nyugodtsággal, mintha nem tudnék a két "törzs" közti konfliktusról.

-Mit akarsz te azzal a snecivel? -Vonta fel szemöldökét, majd kék szemei szép lassan átvándoroltak rám. Csakúgy mint legelőször végigmért, aztán tekintete megakadt ezuttal a ruha által nyújtott dekoltázsomon. -Vesz neked új szoknyát? -Nevetett fel, közben hajába beletúrt, ezzel telljesen átvariálva béna frizuráját. Kicsit talán kellemetlenül éreztem magam vele, hisz nagyon megváltozott.

-Rafe, John B a barátom. Már több éve, hogy elköltöztünk. A dolgok folyamatosan változnak. -Válaszoltam magam elé nézve, csak dőlt belőlem ami eszembe jutott. Éreztem, ahogyan a srác kicsit jobban rászorít a kormányra, de rezzenéstelen arca úgy bámult tovább egy pontot, mintha valami érdekeset talált volna ott. -Mindketten másak lettünk. Te drogozol, én meg nem vagyok többé flúgos.-Folytattam kicsit halkabban, hiszen nem tudtam mennyire jó ötlet ezt így egyből a képébe vágni. Erre sem reagált semmit, legalábbis arcára nem ült ki semmilyen érzelem.

-És Sarah tudja, hogy egy semmirekellő, mocskos sneci lett belőled? -Kérdezte olyan nyugodtsággal, mintha ezzel nem mondott volna semmi különöset. Én viszont úgy éreztem, mindjárt megszakadok. Rafe szavai úgy hatottak rám, mintha valaki hirtelen gyomorba vágott volna. Szinte egész gyermekkoromat vele, és húgával töltöttem, most viszont rá sem ismerek.

-Nekem erre nincs időm, Rafe. -Suttogtam halkan, hatalmas gombóccal a torkomban, mit próbáltam lenyelni, de nemigazán sikerült. Bevizesedtek szemeim, talán még egy apró könnycsepp is legördült arcomon, ahogy kinyitottam a terepjáró ajtaját. Rafe ezt mind szó nélkül hagyva végignézte, szemem sarkából csak annyit láttam, hogy meglepve bámul rám.

Még én magam sem tudtam, mitől sírok. Ha az embernek így megváltozik annyi év után legjobb barátja, azért mégis kicsit megviseli. Sarah ugyan az a jókedvű, aranyos lány maradt. Mitörtént Rafe-vel? Bár nem tudtam épeszűen gondolkodni, azért annyi mégis eljutott agyamig hogy sietnem kéne, mégpedig John B-hez. Minden szó nélkül becsaptam a jármű ajtaját, Rafe pedig elhajtott, amint ezt megtettem. Hatalmas port kavarva magamra hagyott minden gondolatommal. Próbáltam magam összeszedni, végül sikerült is. Egy bő húsz percet elpazaroltam Rafe szarságaira, és amúgyis sietnem kellett volna. Bár, szerencsémre már megérkeztem.

Majd ezzel be is kopogtam a faház ajtaján. Pár percig nem jött válasz, de aztán John B kicsapva az ajtót majdhogynem betörte orromat.

-Végre, hogy itt vagy! -Karolt belém a srác, s beljebb húzott. Én csak némán tűrtem hogy ismét engem rángat mindenki.

-Mi volt olyan sürgős? -Pillantottam körbe a nappaliban tartózkodó többieken, de senki sem felelt először. Már azthittem valami hatalmas probléma akad fent, vagy meghalt valaki.

-Kate.. Nélküled nem kezdhettünk el inni! -Csapott a vállamra John B. Én ugyan megkönnyebültem, mégis idegesen letéptem kezét magamról, hiszen alaposan rámijesztett.

-Amúgy merre voltál? -Lépett közénk JJ, megtámaszkodva vállamon. Kezembe nyomott egy dobozos sört is, amibe én azonnal belekortyoltam.

-Flúgoséknál. -Feleltem egyszerűen, viszont a Rafe-vel való találkozásomról már nem igazán óhajtottam beszélni. JJ válaszom hallatán elkezdett grimaszolni.

-Kitalálom, Sarah, és Topper is veled voltak. -Folytatta Kie a beszélgetést, én meg csak bólogattam.

-Na, most van jobb témánk is a flúgosoknál! -Szakított minket félbe Pope, felemelve poharát.

Mindnyájan koccintottunk, s kezdetét vette az este. A srácok sokat baromkodtak, mi meg Kie-vel csak lesajnálóan bámultuk produkciójukat. JJ ismét megpróbált inni a dobozból, úgy, hogy azt szájától pár centire tartja. Mikor a sör kilencven százaléka Pope pólóján landolt, már mindannyian abban az állapotban voltunk, hogy csak hangosan nevettünk rajta. Játszottunk, hülyéskedtünk, és be kellett valljam, a sneci csapattal sokkalta jobban éreztem magamat, mint Sarah barátaival. Na meg ottvan Rafe is, kire egész este folyamán ha egyszer gondoltam. Ő annyira más lett. Régebben úgy ismertem, mint a tenyeremet, tudtam, hogy soha nem lenne képes ilyesmire. Talán Topper változtatta meg ennyire. Nem ismerem a fickót, viszont eggyáltalán nem szimpatikus, már az sem ahogyan rám néz. Minden esetre félretéve kételyeimet próbáltam élvezni a barátaimmal való együttlétet. Még akkor is, ha holnap korán reggel indulhatok munkába.