Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-16-

Miután Kie Sarah segítségére sietett, végül nélküle tért vissza. Mi Pope-val éppen két vastagabb fa mögött bújkáltunk, mikor Cameron-ék jöttek megnézni, mi folyik idekint. Nem sokkal ezután visszarohantunk a kocsiba, és már hajtottunk is el. Aznap este még engem hazadobtak a srácok, én megköszöntem nekik mindent. Anyukám szokás szerint aggodalmasan kérdezősködni kezdett, de nem akartam hogy túlterhelje magát, így biztosítottam róla, hogy nincsen semmi gond. Bemeséltem neki a vállammal kapcsolatban ugyan azt, mint barátaimnak, másnap pedig már ismét korán távoztam. A kastély felé vettem az irányt, JJ, Kiara, és Pope már ott vártak. Vagyis tulajdonképpen Pope éppen akkor távozott, azthiszem.

-Pope komolyan mondom! Próbálom megbeszélni! -Hallottam Kie hangját, bár alig, hiszen a motor olyan szinten hangos volt. Heyward csak biccentett nekem, a lányt figyelmen kívül hagyva pedig el is hajtott. JJ-vel értetlenül meredtünk egymásra, aztán köszönés képpen gyorsan átöleltem őt. -Szia Kate.. -Sóhajtotta Kiara is, amint meglátott. Sejtettem, mi lehet az egész, viszont a tegnapi után többet már nem tudtam tenni értük. Valamint volt elég bajom ígyis.

Ezt követően mind figyelmesek lettünk egy helikopterre, ami éppen felettünk akart leszállni. Egy SBI feliratú gépezet volt, majd valami kopasz, napszemüveges pasas szállt ki belőle. Egyikünk sem igazán értette, mi is történik.
Miután lejátszódott ez a feletébb furcsa eset, Pope pedig elment benzinért, nem volt más dolgunk, minthogy elinduljunk a fantomért. Természetesen annak a kulcsa is kellett, szóval JJ-ék háza előtt parkoltunk le.

____________

-Édes otthon.. -Sóhajtotta JJ, látva a házat, amiben felnőtt.

-Akarod, hogy veled menjünk? -Kérdezte Kie, szomorkásan.

-Szívesen veled megyünk. -Szóltam énis JJ-nek, kezemet rátéve hátulról a vállára, de ő azt felelte, "megoldja".

Nem erőltettük a dolgot, akármennyire is védeni akartuk őt, ígyhát megvártuk a kocsiban. Kie-vel addig beszélgettünk, bár jelenleg mindketten igen stresszes időszakot éltünk át. Végül barátunk felbukkant a semmiből, egy hirtelen pillanatban.

-Hogy ment? -Kérdezte barátnőm, aggódó tekintettel. Egy pillanatra énis elkezdtem aggódni, de aztán mikor JJ felmutatta a fantom kulcsát, mindketten megnyugodtunk. Örültem, hogy végre, valami összejött az életemben.

Ezután elindultunk a fantom felé, JJ tudta merre kell menni, ezért ő vezetett. Kie mellette ült, én szokás szerint hátul. Útközben beszélgettünk egy keveset, de aztán megérkeztünk egy nagyobb garázs szerű helyre.

-Íme, ittvan! Szia kislány! -Szólalt meg JJ, amint beléptünk, s végigsimította a hajó oldalát. Elkezdett nekünk magyarázni valamiről, viszont mi nem igazán tudtuk magunkat beleélni abba.

-Csöppet lepattant. -Felelte Kie, én pedig mellette megvontam vállam.

-Ti most nem füvezhetnétek, ha ő nem létezne. Oké? -Válaszolta a szőke sértődötten, majd elkezdett babrálni valamivel.

-Csak induljon is be. -Tettem hozzá, de a srác megnyugtatott, hogy bízhatunk a járműben.

-Pope, végre! -Hallottam magam mögül Kie hangját. Megindult a hajó hátulja felé, pár perc múlva viszont indokolatlanul hátrálni kezdett.

Mikor megpillantottam Rafe-t, úgy éreztem, mindjárt elájulok. A gyomrom felkavarodott, alig bírtam megállni saját két lábamon. Pár percig rideg arcát vizsgálltam, de amint meghallottam egy fegyver kattanását, hátrafordultam. Egy barna, hosszabb hajú srác tartotta pisztolyát JJ felé, ötletem sem volt ki lehet ez. Bár volt egy sejtésem, hiszen Rafe-vel érkezett.