Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-12-

-Nem fogom tudni visszafizetni.. -Kezdtem el pánikolni, amint ismét beültem a srác kocsijába. Pár másodpercig nem jött válasz, de aztán végül ő is megszólalt.

-Felőlem hordhatod a másikat is.. Azzal legalább nem hagysz sokat a képzeletemre. -Felelte könnyedén, gúnyosan mosolyogva, ezzel pedig beindította az autót. Én szinte egyből belepirultam megjegyzésébe, sőt, mitöbb, paradicsomvörös árnyalatot öltött egész testem. Éreztem, hogy szinte megfulladok ebben a melegben, így lehúztan a terepjáró ablakát.

Úgy utaztam egész végig, néma csöndben Rafe mellett. Sejtettem, hogy jelenleg hová tartunk, de biztos voltam abban, hogy ezuttal tényleg nem csinálok semmi hülyeséget. Még akkor sem, ha imádtam volna minden pillanatát. Bár tudtára is adtam párszor, hogy tényleg nem fog ma történni semmi köztünk, azért valahol legbelül mégis reménykedtem benne. Rafe szörnyen rossz hatásal volt rám, mégis, valahogyan miatta éreztem azt néha, hogy igazán élek. Bár mindennél jobban imádtam barátaimat, és tiszteltem őket, ezért a lehető legtöbb erőmmel próbáltam elkerülni Rafe Cameron-t, ami látszólag nem igazán sikerült. Valamint akármennyire is utálta minden sneci őt, Sarah barátnőm bátyja is volt. Tehát már két okom is akadt arra, hogy miért kellett volna haza menjek még időben. Én viszont mégsem tettem így, s amint megérkeztünk Tanneyhill-be, ugyanúgy követtem őt, mint egész nap. Látszólag senki sem volt otthon, legalábbis úgy gondoltuk, hiszen telljes csend volt amint beléptünk.

-Én elmegyek zuhanyozni, ha nem gond. -Szólaltam meg egy kis idő után, mire Rafe csak némán bólintott, látszólag nem törődve ezzel. Ő ottmaradt a konyhában, majd hallottam, ahogyan rágyújt.

Miután sikeresen megtaláltam a fürdőszobát, és végre vettem egy forró zuhanyt, magamra kaptam egy látszólag megfelelő méretű köntöst, majd kisétáltam onnan. Semmi kedvem nem volt ugyan abban a piszkos, megviselt ruhában lenni, gondoltam csak találok magamnak valamit, akár Sarah ruhái közt. Természetesen csak kölcsönvettem volna őket, viszont amint Rafe-vel találtam magam szemben, támadt egy sokkal jobb ötletem. Gondoltam szívesen oda adná egyik pólóját, így minden szó nélkül magamra kaptam azt, az egyszerű farmersortommal párosítva. Továbbra sem szólt semmit, látszólag nem zavarta őt a dolog. Csak fújta maga elé a füstöt, de amint kivettem kezéből a füves cigarettát, ettől is megfosztva őt, már sokkal jobban érdeklődött irántam.

-Kate, add azt vissza. -Szólalt meg úgy, mintha éppen újszülött gyermekétől választottam volna el. Én nagy könnyedséggel felhuppantam a konyhapultra, majd beleszívtam a rúdba, kegyetlenül vigyorogva Rafe-re. Foggalmam sem volt, mitől véltem jó ötletnek azt, ha elkezdem húzni agyát. Talán csak megelégeltem, hogy meg sem próbál mégcsak hozzámérni sem, mióta biztosítottam arról, hogy amúgy ne tegye.

Nem produkált különösebb reakciót, szimplán csak idegesen bámulta, ahogyan fújom ki a füstöt úgy, ahogyan azt az imént ő tette. Minden szó nélkül közelebb lépett hozzám, két lábam között állt. Természetesen próbáltam a lehető legjobban elhúzódni, de mind hiába, hiszen még csak szemembe sem nézett egész végig. Bár igazán közel voltunk egymáshoz, mindössze csak visszaszerezte ami az övé volt. Hozzám sem ért, semmivel sem próbálkozott.

-Mondtam már, hogy nem akarok tőled semmit. Odébbmehetsz. -Szólaltam meg halkan, makacsul tartva magam ahhoz, amit még a legelején elhatároztam. Bár baromság volt, és amúgyis mindennél jobban vágytam arra, hogy nem törődve szavaimmal megcsókoljon. Viszont nem így tett, egyszerűen csak gúnyosan elmosolyodott.

-Akkor add vissza a cuccaimat. -Tekintete letévedt pólójára, mi bőven nagyobb volt saját méretemnél. Én megforgattam szemeimet, és bár tudtam, hogy nem kaphatom le csak úgy magamról a ruhát, végül megvontam vállamat, beleeggyezés jeléül.