Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-14-

Amint kiértünk a reptérre megpillantottuk Ward-ot, és az embereit, ahogyan pakolják fel bizonyosan az aranyat a gépre. Később Sarah is felbukkant, majd Ward beerőszakolta őt a repülőbe, annak ellenére hogy eggyáltalán nem úgy nézett ki a lány, mint aki annyira akar menni.

-Bántja Sarah-t! Dulakodnak. -Jelentette ki John B, miközben a távcsőn keresztül őket nézte.

Kie átvette tőle az eszközt, a másik pillanatban JB meg már el is tűnt. Hirtelen egyikünk sem értette, mi ütött belé. Beszállt a Twinkie-be, majd bekindította azt.

-John B, hová mész? -Kiáltottam a srácnak, de mint aki meg sem hallotta, megindult az autóval. Áthajtott a fémkerítésen is, mind elkezdtünk utánna futni.

-Ne hősködj, tesó! -Kiáltotta JJ is végül, bár ekkor már késő volt.

Barátunk őrültek módjára elkezdett telljes gázzal hajtani a gép irányába, egészen addig, míg azzal egy vonalba nem került. Ott lefékezett, s már azthittem elérkezett számára a halál. Azonban Ward szerencsére úgyszint lefékezett, s pár centiméterre megállt gépével John B-től. Kiszállt Sarah-val együtt, a lány egyből JB karjaiba hullott. Ward és a srác közt olyan szinten érzékelhető volt a feszültség, hogy még méterekről is láttam. Viszont ekkor meghallottuk a rendőrautó szirénáját.

-Engem nem kaphatnak el. -Szólt aggodalmasan Pope.

-Próbaidőn vagyok. -Tette hozzá JJ is.

-Mit sem ér, ha mind sittre kerülünk! -Felelte végül Kie, erre én bólintottam, majd mind elhúztunk.

Egy roncstelep szerű helyre menekültünk, ahol nem volt jobb dolgunk, minthogy barátunkra várjunk. Figyelmes lettem egy hangos zúgásra, nem értettem, mégis mi lehet az.

-Srácok, ti is halljátok? -Kérdeztem a többiekre nézve, ekkor pillantottuk meg Ward repülőjét az égen.

-Ott repül az arany. -Állapította meg JJ. -Francba! -Mindannyian csalódott képet vágva csak meredtünk egymásra, kivéve Pope-ot. Ő telljesen kibontakozva magából, őrültek módjára törni-zúzni kezdett. Még soha nem láttam ilyennek, telljesen meglepődtem viselkedésén. Kiabált, őrjöngött, mi pedig mind egymásra néztünk, valahogy tudtuk, hogy egyszer nála is eljön ez a pillanat. Végül, mikor már kifáradt, leült egy padra. JJ odasétált mellé, felé nyújtva egy cigarettát.

-Nesze főnök! Egy kis fű még senkinek sem ártott. -Tette hozzá, Pope pedig egy kis hezitálás után életében először elfogadta azt.

-Pope.. Szerinted ez segít bármin is? -Szólt oda Kiara, aggódva barátunkért.

-Oda az ösztöndíj! Az interjú közepén léptem le, nem fogom megkapni. -Felelte Pope, s láttam rajta, mennyire ki van készülve.

-Ezt értünk tetted. -Mondta a lány, próbált segíteni a helyzeten.

-Nem, nem értünk. A semmiért. -Állt fel, majd a mellettem álló lányhoz sétált.

-Rám számíthatsz, tesó! -Nyugtatta őt JJ, átkarolva a fiút. Barátnőm ismét közbeszólt volna, de karját megfogva mélyen szemeibe néztem.

-Kie.. Igaza van. Már nem számít. -Mondtam neki a lehető legtöbb sajnálattal. Végül ő is beletörődött, majd pár perc múlva megjelent John B a semmiből.

Mint egy zombi, csak bámult maga elé, annak ellenére is, hogy kérdésekkel bombázva őt odarohantunk hozzá. Homloka izzadt volt, kezei pedig véresek.

-Ez a te véred? -Fogtam meg csuklóját, egész tenyere piros színben pompázott.

-Ez kinek a vére? -Kérdezte aggodalmasan Kie, viszont ismét meghallottuk azt a bizonyos szirénát.