Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-6-

-Annyi mindent kell mesélnem! -Mondta Sarah izgatottan, s az ágyára vezetett. Én leültem szélére, ő sem tett másként.

-Kezdhetnéd azzal, hogy mégis hol jártál, és mit kerestél John B-vel. -Feleltem kicsit szarkasztikusan, mire ő megforgatva szemét belekezdett. Elmesélte a kis kalandjukat, amit én figyelmesen hallgattam végig. Bár tudtam, hogy erről nemnagyon kéne beszélnem a többieknek. Azért Sarah mégiscsak flúgos. Én is sokszor résztvettem John B buta kincsvadászatában, úgylátszik tényleg mindenkit belevon, aki csak a közelébe kerül. Tulajdonképpen amúgy semmi különös nem volt számomra az egészben, csak akkor kaptam fel fejemet, mikor Sarah megemlítette egy pillanatra a John B-vel való csókját.

-Te nem Topper-rel vagy? -Néztem barátnőmre összezavarodottan, mire kicsit aggodalmasabb képet vágott.

-Nemtudom, Kate! Részben ezért is hívtalak át. Segítened kell! -Mondta már-már szomorúan, mire én megértően rátettem kezemet az övére.

-Akkor mi lenne, ha egy kis kaja mellett megbeszélnénk? -Mosolyogtam rá kedvesen, ettől már egyből jobb kedve lett, hevesen bólogatott. Én felkeltem, majd igazán otthonosan érezve magamat megindultam a konyha felé.

Gondoltam viszek valami hideg üdítőt is, így egy dobozos kólát kivéve a hűtőből kutatni kezdtem kaja után. Közben megtaláltam mindent, ami nekünk való volt, az italt meg átöntöttem két üvegpohárba. Indultam is volna visszafele, de ekkor meghallottam magam mögül valaki hangját.

-Megint te? -Szólított meg az a bizonyos hang, én meg ilyedtemben akkorát pördültem, hogy a pohár tartalma a személy pólóján landolt mind. -Basszus! Tudod te, mennyibe került ez az ing? -Nézett rám idegesen Rafe. Én ekkor realizálltam, mi is a helyzet, s reszketve bámultam a hatalmas foltot fehér ruháján. -Persze, hogy nem, honnan is tudnád. -Morogta maga elé, kivéve kezemből a már üres poharat. Letette maga mellé a konyhapultra, idegesen rámmeredt. Nem értettem, mégis mi történt már megint vele. Nem rég még ölelgetett, de azóta.. Ismét egy faszfej lett belőle.

-Én.. Nem akartam. Megijesztettél! -Feleltem végül Rafe-nek, ki értetlenül bámult engem továbbra is. Végigmért, a kivágott pólómon keresztül egészen a farmer sortomig. Már megint. -Egy disznó vagy, ugye tudod? -Forgattam meg szemeimet.

-Lehet, de neked kell kifizetned ezt, itt. -Mutatott mosolyogva az ingjén éktelenkedő foltra. Nagyot sóhajtottam ennek hallatán.

-Vedd le. -Mondtam neki határozottan, de amint kiejtettem számon egyből meg is bántam. Pláne, hogy az eddig enyhén perverz vigyor most farkasmosollyá vállt arcán. Éreztem, ahogyan egyre jobban felmelegedik testem, talán már vörösödni is elkezdtem.

-Hogy ezt hányszor hallottam már lányok szájából! Azért tőled mégis furcsa. -Nevetett halkan, felvonva szemöldökét. Én idegesen álltam előtte, majd megszólaltam, mielőtt hozzáfűzhetett volna mégvalamit.

-Akkor mosd ki te magad! Én tudom, hogyan kell azt kiszedni belőle, de így nem segíthetek. -Összefontam karjaimat mellkasom előtt, erre Rafe megforgatta szemeit, majd elkezdett a gombokkal babrálni. Mikor már a második gombot is majdhogynem egy percig feszegette, úgy éreztem, szóvá kell azt tennem. -Jézus! Gyorsabban nem megy? -Türelmetlenkedtem, mire ő csak sértődötten felpillantott rám.

-Akkor segíts már, ne csak állj ott! -Morogta nekem, mire én közelebb léptem hozzá.

Olyan erős illata volt, majdhogynem belefulladtam. Foggalmam sem volt, hova készül, vagy hol járt, de ez a parfüm meglehetősen soknak bizonyult. Azért persze nem volt egy rossz illatválasztás. Szépen, lassan elkezdtem kigombolni azt a selymes anyagú fehér inget, ő ezt szó nélkül végignézte. Próbáltam nem törődni azzal, hogy Rafe testalkatra is mennyire megváltozott. Megállva a kényszert, hogy végigsimítsak izmos testén, felpillantottam rá, amint készen lettem. Közben észre sem vettem, hogy kezei derekamra csúsztak. Hirtelen fel sem fogtam, mi történik, csak csillogó szemekkel vizsgáltam komor arcát. Olyan furcsa volt. Már nem csak az, ahogyan Rafe minden érzelem nélkül ajkaimat bámulta, hanem pusztán a tudat, hogy jelenleg képes lettem volna meghalni csókjáért. Várjunk, mi van?

-Rafe, nekem.. -Kezdtem bele, de ő csak közelebb tolt magához. Meg akartam szabadulni, abban a szent pillanatban, hiszen hogy is gondolhattam én ilyet? Rafe maga lett a megtestesült ördög. Bántotta a barátaimat, bántott engem, valamint ő egy szörnyű ember. Bár, mindezek ellenére sem voltam annyira erős, vagy bátor, hogy eltoljam magam tőle.

-Rafe! Nem láttad a.. -Szaladt be a konyhába Wheezie, de amint meglátta a lehető legfélreérthetőbb helyzetet köztem és bátyja közt, felemelve kezeit már fordult is vissza. A szőke odakapva fejét kicsit kizökkent, és hála égnek ennek következtében énis. Kibontottam magam karjai közül, ő meg felémfordult.

-Vissza kell mennem Sarah-hoz. -Motyogtam halkan, és bár nem voltam benne biztos, hogy meghallotta, végül ledobta magáról a koszos inget.

Így mégcsak rá sem mertem nézni, és bár valójában utáltam őt, voltak olyan dolgok, amikről nem én döntöttem. Kezembe nyomta ruháját, majd indultam is. Viszont pár lépésnél nem jutottam tovább. Ismét megfogta csuklómat, visszarántva ezzel magához. Nem hezitált, csak erőszakosan hozzányomta ajkait az enyéimhez. Ekkor éreztem csak meg a fű ízét szájában, és bár egyből tudtam, hogy ez eggyáltalán nem jó döntés, visszacsókoltam a fiút. Ez viszont nem olyan volt, mint eddig bárki mással. Egész életemben úgy gondoltam a csókolózásra, mint egy gyönyörű, romantikus dologra. Mikor ilyet csináltam, ügyeltem arra, hogy az olyannal történjen, akit tényleg szeretek. Szépnek, és érzelemtelljesnek kellett lennie. Viszont ahogyan Rafe csinálta, az eggyáltalán nem ilyen volt. Csak elvette amit akart, s eggyáltalán nem ügyelt a dolog szépségére, arra, hogy a másik félnek mi esik jól, s mi nem. Még én magam sem értettem, miért tetszik nekem ez ennyire. Hiszen Rafe csak birtokba véve ajkaimat megszerezte amit akart. Csinálta, amit a drog kiváltott belőle. Kezeit derekamon pihentette, én pedig beletúrtam béna frizurájába, telljesen összekócolva azt. Ez így ment egy darabig, ha már éppen menni készültem, egyszerűen csak egy határozott mozdulattal visszahúzott magához, s folytatta amibe belekezdett kedve szerint.

-Kate! Merre vagy már? -Hallottam meg barátnőm hangját a lakás valamelyik pontjáról, mire én ilyedten észbekaptam. Még csak megszólalni sem volt időm, Rafe olyan gyorsan faképnél hagyott. Felkapva az összes tálat, és a két poharat elkezdtem sietni Sarah szobájába amilyen gyorsan csak tudtam.

Benyitottam paradicsomvörös fejjel, s úgy éreztem mindjárt felrobbanok. Leraktam ágyára néhány kajával teli tálat, meg kezébe nyomtam az egyik poharat.

-A tiéd miért üres? -Nevetett Sarah, bár láttam rajta, hogy mélyen össze van zavarodva. Én csak legyintettem egyet, éa befészkeltem magam mellé. Kicsit beszélgettünk, lelkiztünk, mint annak idején. Bár próbáltam tényleg barátnőm szerelmi életére összpontosítani, agyam csakis egy dolgon kattogott. Nem tudtam kiverni fejemből Rafe-et.