Sárga virág Tulipán [Befejezett]

22.

Lábujjhegyen közeledtem az illető felé, aki megelőzve, hirtelen felpattant és felém indult.

– Marco? Te jó ég! Mit csinálsz itt? Egyáltalán hogy jutottál be?

– Legközelebb ne hagyd nyitva az ablakot, ha elmész itthonról – vont lazán vállat.

– Mégis miért vagy itt? Már megbeszéltük, hogy három nap múlva találkozunk.

– Van egy kis baj. Éppen ezért vagyok itt.

– Mi történt?

– Előrébb hozták az esküvőt, mert Katrina apja, Carlos súlyos beteg, és már nincs sok ideje hátra.

– És minket ez miért érdekel?

– Mert Sergiohoz kell hozzámennie, és az esküvővel együtt Theodore visszavonulását is előrébb hozták, hogy egyidőben legyenek.

– Szóval hamarabb kell Sergiot kiszabadítani?

– Pontosan. Méghozzá holnap este.

– Máris?

– Holnapután lesz az egész felhajtás, szóval igen, muszáj.

– Rendben, akkor holnap este a börtönkórház mögött találkozunk.

– Emlékszel a tervre?

– Legalább hússzor végig vettük már. Igen tudom. Tíz perc, tűzriasztó, telefon, futás. Meg vagy elégedve?

– Az majd holnap kiderül. De... – mondandóját már nem érkezte befejezni, ugyanis a telefonom csörgése félbeszakította.

– Bocsi, ezt felveszem – mentem gyorsan át a konyhába, miközben elhúztam a zöld ikont.

– Szia, na mi újság?

– Szia, csak egy kis papírmunka volt, amit sürgősen alá kellett írnom. Mit szólnál, ha esetleg átmennék? Hisz még nincs vége a mai napnak.

– Rendben, persze. Gyere csak.

– Okés, tudod tíz perc.

Amint vége szakadt a hívásnak, visszarohantam Marcohoz.

– El kell menned most!

– Mi? De még el sem mondtam, hogy...

– Majd elmondod holnap, bármi is az – kezdtem az ajtó felé tolni.

– Mi lett hirtelen ilyen sürgős?

– Hamarosan itt lesz egy vendégem.

– Na és?

– Na és ő történetesen egy rendőr.

– Hogy mi?! Te komolyan rendőrökkel kavarsz? Hadd emlékeztesselek, hogy éppen egy bűncselekményt tervezel majd elkövetni.

– Én pedig hadd emlékeztesselek, hogy már az is bűncselekmény, hogy veled beszélek. Tudtommal még mindig köröznek.

– Hiába, nem tudnak a börtönben nélkülem élni – tette drámain a kezét a szívére. 

– Nem hiszem, hogy emiatt hiányolnak annyira. De most tényleg tűnj el, meg ne lásson.

– Akkor holnap este kilenc – torpant meg az ajtóban.

– Jó-jó, csak menj már – tessékeltem ki nagy nehezen a bejáraton.

Amíg Nathant vártam, kicsit rendet raktam magam körül, mert a randink miatti felfordulás nem pakolta össze magát.

Pár perc múlva, a függönyök között átszűrődő fényszórók erős fénye borította be az egész házat. Mire csengetni érkezett volna, én már nyitottam is az ajtót.