Sárga virág Tulipán [Befejezett]

24.

Egy pillanatra meghűlt bennem a vér, mellyel azt hiszem nem voltam egyedül, Marco meglepett arcát elnézve.

– Daphne, ő itt az... az unokatestvérem – mutattam a mellettem álló férfi felé.

– Nem is meséltél róla soha.

– Igen, mert... elég távol él, csak most hirtelen beállított, igaz? – néztem felé, mire ő csak pislogva bólogatott.

– Be sem mutatsz minket? – fordult hozzám kissé álmos hangon Daphne.

– De persze. Szóval ő itt Mar... Martin az unokatesóm. Martin, ő pedig Daphne az egyik legjobb barátnőm.

– Örülök, hogy megismerhetlek – villantott egy kényszervigyort a lány felé.

– Hát még én. És ki ez a kislány a nappaliban?

Hirtelen összenéztünk Marcoval. Teljesen megfeledkeztem róla, de ezúttal most ő rögtönzött.

– Nos, egy kicsit bonyolult a családfánk. Tudod ő a nagynéném sógornőjének, a bátyjának a keresztlánya.

Daphneval együtt, tágra nyílt szemekkel bámultunk Marcora, mire ő csak unottan megvonta a vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

– Értem, vagyis nem, de mindegy – legyintett a kezével, és elindult Laylahoz, mi pedig végre fellélegezhettünk.

– Erről nem volt szó – súgta felém.

– Arról sem, hogy idehozol egy gyereket – vágtam vissza azonnal.

– Egyáltalán mit keres itt?

– Hozzá tört be Lucas, és nem tudott hova menni.

– Felismerte?

– Mármint Lucast? Persze.

– Nem szabad a lány közelébe engedned. Ha kikotyogja neki, hogy hogy hívják, egyből rá fog jönni.

– Talán nem kellett volna elrabolnod!

– Most nem ez a lényeg.

– De igenis ez. Mert ha lebukunk, az nem miattam lesz.

– Nem fogunk, csak mondtam, ne engedd őket egymással beszélgetni. Viszont nekem lassan el kell mennem.

– Komolyan itt hagysz vele? Ezt nem hiszem el – sóhajtottam.

– Elő kell készítenem az esti akciót. És neked is azt ajánlom, hogy készülj fel mindenre. A tervem tökéletes, de ha egy apró hiba is becsúszik, borulhat az egész.

– Akkor improvizálunk. Most is sikerült. Én nem fogok még egy, vagy ki tudja hány éjszakát rettegésben tölteni, hogy mikor törnek be hozzám, vagy valamelyik számomra fontos emberhez. Sergiot ma kiszabadítom, akármibe is kerüljön!

– Na, ez a beszéd! Most viszont tényleg megyek. Kilencre legyél a kórház mögött –parancsolt rám sokadjára.

– Jó na, eredj! – indultam az ajtóhoz.

Amint elment, egyből Daphnehoz rohantam, hisz már egy jó ideje a kislánnyal van. Mi van, ha már mindent tud? Azonnal pánikba estem.

Valamin jóízűen nevetgéltek, amely először meglepett. De ezek szerint még nem történt semmi baj szerencsére.

– Layla kérsz esetleg valamit? – guggoltam mellé.

A kislány csak nemlegesen megrázta a fejét, majd végül Daphneval karöltve mentünk ismét a konyhába valami reggelit készíteni, ami eléggé nehéz feladatnak bizonyult a hűtő gyér kínálata miatt.