Sárga virág Tulipán [Befejezett]

23.

Még csak éppen, hogy megállt az autó, azonnal kiugrottam, és már is a házhoz kezdtem rohanni. Az ablakok szilánkokra törve, kívül belül rendőrök nyüzsögtek. Ahogy közelebb értem, mintha egy szikla esett volna le a szívemről, amint megpillantottam a lépcsőn ülve, sokkos barátnőm.

– Hála az égnek, hogy jól vagy! – karoltam át egyből.

– Tudod, hogy ki lehetett?

– Lucas – nézett fagyosan a szemembe.

– Hogy mi? De mégis mit akart? Miért rontott be a házadba?

– Téged keresett – válaszolt továbbra is tárgyilagosan.

– Engem? Ez badarság, miért nem hozzám jött akkor?

– Azt akarta, hogy látványos legyen a kis akciója, de nem egyedül volt.

– Ezt nem hiszem el. Nem mondta, hogy mit akar tőlem?

Nem válaszolt semmit, csak a kezembe nyomott egy összegyűrt papírfecnit. Kérdőn néztem rá, majd mikor leesett, hogy mi is ez, szétnyitottam.

Ez csak a kezdet volt kislány. Ne hidd, hogy ezt csak úgy megúszhatod, bármennyi zsaruval is veszed körbe magad. A következő Nora lesz.

Egy tipikus fenyegetés, nem is vártam tőle mást. De biztos vagyok benne, hogy Norat nem lenne képes bántani, hisz szerette őt, vagy legalábbis ezt hitette el mindenkivel. Időközben Nathan is odaért hozzánk, majd pár kérdést feltett Daphnenak és elindult a többi kollégájához.

– Figyelj, aludj ma nálam, rendben?

– Nem akarok a terhedre lenni.

– Hisz miattam történt az egész. Ez a legkevesebb.

– És mit szólna Oliver?

– Oliver? Szerintem biztosan nem bánná.

Nyugalmat árasztó csend telepedett közénk, amelyet nem állt szándékomban megszakítani. Perceken keresztül ültünk így egymás mellett, míg egyszer csak feltűnt a láthatáron Isaac is.

Daphne alig, hogy észrevette már rohant is barátja karjai közé.

– Ne haragudj szépségem, de nem tudtam hamarabb elszabadulni abból az átkozott irodából. Ugye nem esett bajod? – ölelte meg szorosan vörös fürtös barátnőjét, mire ő csak halkan szipogva megrázta a fejét, Isaac mellkasához dőlve.

Annyira jó volt őket együtt látni, hogy mennyire szeretik egymást, nem is tudják milyen szerencsések.

Amíg mindenki el volt foglalva valamivel, mégegyszer elolvastam azt a bizonyos üzenetet, majd mégegyszer és mégegyszer. Egyszerűen nem bánthatja Norat, de mi van, ha mégis? A főnix rendbe tartozik, van annyira őrült, hogy megteszi, csak hogy elkaphasson. Egyre sürgősebbnek bizonyult, hogy Sergiot végre kiszabadítsuk. Holnap ilyenkor már minden problémánk megoldódik, vagyis remélhetőleg Marco nem ver át. Csak egyetlen napot kell kibírnunk épségben.

Ahogy lassan vége lett a felhajtásnak, és a rendőrök is befejezték a vizsgálódást, mindenki elszállingózott a helyszínről. Végül már csak négyen maradtunk. Én, Nathan, Daphne és Isaac.

– Gyere hazaviszlek, elég volt mára – nyújtotta a kezét Nathan, hogy felsegítsen a lépcsőfokról.

– Egy pillanat.

– Daphne, jössz akkor? – fordultam a már kissé nyugodtabb barátnőm felé, mire ő csak bólintott, majd egy gyors búcsúzkodással elvált Isaactól.

Az egész utunk csendben telt. Egyikünk sem szólalt meg, amit nem is bántam. Amint megérkeztünk, egy gyors köszönéssel kiszálltam a kocsiból. Nathan ugyan meglepődött, de nem firtatta a dolgot. Daphne így is eléggé össze van zavarodva, és nem biztos, hogy pont az én magánéletemről kellene beszélnünk.