Ahol Megismertelek [Elkezdett]

Ahol Megismertelek #1

2023.06.17. (szombat)

Reggel az idegesítő ébresztőórára keltem fel. Nem nagyon volt kedvem elkezdeni a napot. Amikor végre úgy döntöttem kitudok szállni a pihe puha ágyamból, rögtön azzal kezdtem, hogy elmentem a fürdőbe rendbe szedni magamat. Megmostam az arcomat és kifésültem a hajamat, fogat mostam majd egy kis szempillaspirál, szemhéjtus és szájfény kombót dobtam fel.

A nevem Riley. Egyedül élek az anyámmal Mary-vel, és a bátyámmal Raymond-al, mindenki Ray-nek hívja. Apánk már egy éve elhagyott minket. Nem vagyunk olyan baromi gazdagok, de azért van pénzünk. Két szintes a házunk, nagy kertel. Én más lány vagyok, mint a többi néhány, általában a rózsaszín vagy a lila a kedvenc színük. Közülük sokan ráállnak más pasijára, egyszerűen pasi mániások szépen mondva. Olyan tipikus! Utálom az ilyen lányokat. Ami azt illeti nincs is sok lány barátom, inkább fiú barátaim vannak. De ők normálisok, vagyis mint a lányoknál, a fiúknál is vannak ilyenek, akik csaj mániások. Nem vágynak rendes kapcsolatra és pár nap után dobják a csajt. Na őket is utálom! Igen, ez úgy hangzik, mintha mindenkit utálnák, de ez nem így van! Igazából sajnálom is őket, mert talán van valami oka amiért ilyenek, bár valamelyik tényleg ilyen semmi különösebb ok miatt, csak egyszerűen ilyen. Na azokat nagyon tudom utálni.

Amint elkészültem, lementem a konyhába reggelizni. Anya már csinált amerikai palacsintát, leültem az asztalhoz és neki láttam enni. Szombatonként reggelire mindig ezt csinálta. Hétvégén is mindig dolgozott ő író és már sok könyvét kiadták. Én is szeretek írni, csak dalokat. Imádom a zenét, ha lehet akkor mindig zenét hallgatok, ezért van nálam folyton a fejhallgatóm és egy füzet, amibe leírom, ami jön gondolat. Szinte mindenhová hozom magammal, még ha nem is tudtam hallgatni zenét, csak ha haza értem, persze akkor is írok a füzetembe.

- Nagyon finom lett anya!

-köszönöm, de hiszen mindig ugyanígy csinálom!

-Igen, ez igaz! – értettem egyet. - És hol van már Ray? Nehogy lemaradjon a palacsintáról, mert ha nem ér ide most, nem fog maradni! – mondtam hangosan anyának, hogy ne csak ő hallja.

-Már itt vagyok! Nyugi! Ahogy látom még bőven maradt nekem is! – mondta, mintha én tényleg aggódtam volna, hogy nem marad neki.

-Ja, most már megnyugodtam!

Miután mindenki megette a palacsintát, már indultunk is volna el az asztaltól, amikor anya megszólalt:

-Meg sem köszönitek?

-Köszönjük anya! – mondtuk egyszerre Ray-el.

-Várjatok! Ami azt illeti, van egy fontos dolog, amit el kell mondanom, de nem nagyon fogtok neki örülni... - mondja kissé feszülten.

-Igen? – kérdem aggódva.

-Gyertek, üljetek le!

-Igen anya? Hallgatunk? - kérdezem, most már nagyon aggódva.

-Igen, halljuk! – mondja Ray érdeklődve.

-Tudjátok, hogy apátok pénzéből van ez a ház, ő is tudja, hogy a válás miatt őt illeti.

-Ugye nem? – kérdem könnyezve.

-Nagyon sajnálom, gyerekek! El kell költöznünk innen! Csak 2 hetet adott nekünk, úgyhogy mielőbb kell nézni egy másik házat, vagyis albérletet valahol.

-Oké, legalább messze, hogy ne legyünk közel ehhez a szarházihoz! – mondja Ray szinte nyugodtan, ahhoz képest, hogy nem rég kaptunk egy szörnyű hírt.

-Na nem! Ez most komoly? Hogy lehet ennyire kegyetlen velünk?! – teljesen kiakadtam.- És te is Ray! Hogy lehetsz ennyire nyugodt, amikor most tudtad meg, hogy el kell mennünk innét?! Az Otthonunkból! És te még azt mondod, menjünk még messzebb ebből a városból? Felfogtad, hogy akkor sulit kell váltanunk?! És nem tudunk találkozni a barátainkkal?