Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#9

                                    Nicholas

Épp haza felé tartottunk a bandámmal. Ugyanis én vagyok a vezetőjük. Dugóba keveredtünk, megálltunk, majd elkezdtem figyelni az embereket a kocsikban. Rápillantottam egy lányra, aki engem bámult. Mintha nem látott volna motorost. Utálom az ilyen embereket. Úgy gondoltam oda gurulok mellé, mert miért is ne. Mondjuk, hogy megmondjam ne bámuljon úgy rám, mint aki nem látott még motorost! Amint oda gurultam, megálltam, s rá pillantottam. Megakadt a szemem rajta. Normálisan volt felöltözve, nem úgy, mint a többi csaj, itt a környéken. Azok mindig mini szoknyába, felső is már csak épphogy eltakarja a mellüket. Undorító! De ez a csaj, rendesen volt felöltözve! Alig volt rajta smink is. Bár az engem nem zavart volna, ha lenne több rajta. Az nem olyan bosszantó. Na de a szemeiben volt valami. Valami ami megfogott. Egyszerű barna szemei voltak, de egyben gyönyörűek. Sosem láttam még erre. Biztos mennek nyaralni valahova. Elkezdtek elindulni az autók. Én lefagytam, kicsit. Magam sem tudom miért, csak ott voltam egyhelyben. Mögöttem a haverjaim szóltak utánam, hogy indulás van.
-Hallod tesó! Indulni kéne! - próbálta vissza folytani a nevetését.
-...Hmm? Ja! Baszki!... - néztem körbe, majd elindultam, miután realizáltam, hogy az autók már elindultak. Majd az egyik haverom, Michael, mellém gurult.
-Hallod Nick! Mi történt veled? - nevetett ki.
-Fogd be! Felejtsük el!
Két nap múlva végre megyünk a Maneskin koncertre. Már nagyon várom. Most haza felé megyünk. Kialszom magam, mert a koncert után, lesz még buli nálam, mivel én úgysem a szüleimmel élek, hanem az egyik haverommal Zion-nal. A bandám tagjai: Michael, Zion, Dean, Jayden, és én. Motorversenyeken szoktunk részt venni. Több ilyen banda van, akikkel versenyeznünk kell. Mi vagyunk a "Black". Van még a "White", "Blue", és a "Claret".
                                 Riley
Reggel valami beszélgetésre keltem fel. Ray, és anya azt beszélték, hogy melyik suliba menjünk. Engem is érintett a téma. Gyorsan kikerestem valami ruhát, felkaptam, és mentem hozzájuk.
-Miről beszéltek? - kérdem.
-A suliról. Szerintem jó az itteni. Nem kell messzebbre. - morogta, miközben anyára figyelt.
-Nyugi anya! Biztos nagyon jó az itteni suli is!
-Hát rendben. A ti döntésetek! - emelte fel a kezét, majd elindult a dolgára.
-Kösz hugi! - mosolygott rám.
- Ugyan! Nem csináltam semmit. - rá kacsintottam.
Ma valahova el kéne mennem, körülnézni milyen ez a kisebb város. Meg kéne tudnom, mi merre van. Csináltam a konyhában magamnak gofrit. Minden van ebben a házban szerencsére. Csak ruhát kellet hoznunk. Abból keveset tudtunk, úgyhogy majd el kell menni vásárolni. Miután megettem a reggelim, elindultam kifelé. A biztonság kedvéért dobtam egy üzenetet anyának, hogy ne keressen. Láttam van egy pláza a közelben. Pékség is, igazából minden van, amire szükség van. Vissza felé megnéztem a buszmegállót, ahonnan majd, megyek a suliba. Félóránként jár, ami azért nem olyan rossz. De nem szabad lekésnem, mert a suli addigra elkezdődik. Mondjuk nem vagyok az az késős típus, de néha mindenkivel megesik. Rápillantottam egy plakátra. Maneskin?! Két nap múlva?! Na nee! Muszáj mennem! Ki nem hagynám! Azonnal siettem haza. Rögtön bementem, megkerestem anyát.
-Szia! Mi ez a nagy boldogság? - érdeklődik anya.
-Hááát...- vigyorodtam el. - Képzeld, láttam egy plakátot, amin a Maneskin volt! - mesélem izgatottan.
-Tényleg? - döbbent meg. - Mikor lesz? - érdeklődött.
-Két nap múlva, szombaton. Este. - néztem rá, meghatóan, hogy elengedjen.
-Nyugi! Mehetsz! - nevette el magát.
-Köszönöm! - megöleltem, közben örvendeztem.
-De Ray jön veled! Nem ismerek még itt senkit. Egy ideig muszáj lesz, amíg nem kezdesz el barátkozni másokkal.
-Oké, de nekem nem kellenek új barátok!
-Jólvan, majd meglátjuk. - mondja magabiztosan.

Remélem tetszik eddig! Várok komiba véleményeket.  Remélem azt is, hogy elég izgalmas nektek! És nagyon örülnék, ha minden részhez írnátok véleményt!🥺❤️