Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#14

Vasárnap:
Azt mondta Ray, ma visz el a találkára. De már délután hat óra van. Talán elfelejtette? Ennyire hülye nem lehet! Megindultam felé, hogy azért mondja már meg nekem is mi van.
-Ray! Most akkor mi van?!
-Hogyhogy mi? - játszotta magát. - hát ahogy mondtam, elmegyünk.
-De már hat óra! Mégis mikor indulunk?
-Félnyolckor indulunk.
-Oké. - nyugodtam le. - És egyébként hova is megyünk?
-Majd megtudod!
-De nem tudom, hogy öltözzek fel! Muszáj tudnom!
-Jó hát... - láthatóan elgondolkodott. - az elején tökmindegy, de utána még lesz egy buli.
-Szóval két helyre is megyünk?!
-Aha. - tekintete teljesen nyugodt volt, mintha ez mindennapos lenne, pedig eddig nem volt ilyen.
Kicsit kibuktam rá, hogy nem mondott semmit, főleg, ha meg sem kérdezem. Elindultam a szobámba. Keresgéltem a ruháim közt. Nem találtam semmi olyat ami jó lenne. Rápillantottam egy fekete csillogó ruhára. Elég extra volt, mit ne mondjak, de ennél csak rosszabbat találtam.

Felvettem, kisminkeltem magam.

Megnéztem az időt, még volt fél órám.
A bátyám abba a félórában elmagyarázta a tervet. Igen. Ilyen is volt. Azt mondta előszőr gyalog indulunk, majd felvesznek minket. Nem értem miért nem jönnek ide, ha már úgy is felvesznek minket. Ennek semmi értelme. Vagy ők hibbantak meg, vagy csak nem látom az értelmét.
Eljött az idő, hogy elinduljunk. Próbáltam faggatni hova megyünk, de nem mondott semmit. Nem lehetett kiszedni, annál többet belőle, hogy tetszeni fog nekem. Hát a bulinál nem tudom mi tetszene jobban. Ray megnézte mennyi az idő, hirtelen megállt.
-Most mi az? - kíváncsiskodtam.
-Shh! Mindjárt itt vannak! - figyelt hátunk mögé.
-De miért maradjak csöndbe?
-Mert állandóan faggatsz! Nyugi! Majd meglátod, jó lesz! -nyugtatott.
-És hátra ülsz mellém ugye? - néztem rá aranyosan.
-Hugi...- kezdett bele, de már meg is jöttek. Ekkor leesett az állam.
-Motorosok a barátaid? - örvendeztem, mint egy kisgyerek.
-Igen hugi! - mosolyodott el.
Öt srác volt, hármójuk mögött ült egy lány. Csak kettőnél nem. Az egyik oda gurult mellém, majd levette a sisakját. Felismertem, hogy ez Nicholas. Hihetetlen!
-Tényleg ő a húgod? - döbbent meg.
-Ja tesó. Miért?
-Már találkoztunk. - nézett komolyan a szemembe. Csak semmi érzelem.
-Ugye te ülsz mögé Ray? - estem pánikba. Nem akarok mögé ülni. Sem a közelébe lenni.
-Rileey! Nyugi már!
-De Ray! - hisztiztem.
-Igen! Ray! Nekem sincs semmi kedvem ehhez. - kezdte Nicholas.
-Erre nincsen időnk! Elfogunk késni! Riley száll fel!
-Ahh! Jól van! - forgattam a szemeim.
-Tessék a sisakom. - nyújtotta nekem Nick.
-Legközelebb veszek magamnak! - figyelmezettem, majd elfogadtam tőle. Erre csak egy enyhe nevetést véltem hallani. Miért kell mindig kinevetnie?! Nem kapaszkodtam belé, inkább fogtam a motort, úgysem mentünk olyan gyorsan. Mi mentünk elől, mivel Nicholas a "Nagy vezér". Chh.. röhelyes!
-Legalább te elmondod hova megyünk? - reménykedtem, hátha ő elmondja.
-Nem. - mondta komolyan.
-Miért? Ennyit igazán megtehetnél!
- Nem teszek én neked semmit!
-Hmm...jól van... - elkezdtem kinyújtani a kezem, az arca elé, és bemutattam neki.
-Hagyd már abba! Nem látok semmit! - dühöngött.
-Akkor mond meg hova megyünk!
-Franc!....
-Hmm? Nem hallom?
-Motorverseny! Motorversenyre megyünk! - dühöngött tovább, hiszen én nyertem.
-Hahh! Király! Kösz!
Nem válaszolt semmit. Oda értünk, lelassítottunk, leszállt mindenki.
-Most mi hogy lesz? Csak mert nem tudok semmit! Azt viszont igen, hogy nem fogok Nicholas mellé ülni!
-Nem is fogsz! - nevetett Nicholas. - Ugyanis én versenyzek. - hajolt közelebb hozzám. Pár másodpercre lefagytam, megpillantottam a táblát, amin az ő neve is ott volt.
-Már csak azért sem fogok neked drukkolni! - vágtam oda neki. Mindenki elnevette magát. Nem rajtam nevettek, inkább azon hogy én vagyok az egyetlen, aki gyűlöli őt, és így vissza merek szólni neki, a nagy Nicholas . Bár szó mi szó, ő sem kedvel engem.