Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#3

Nagyon remélem jóldöntöttünk! Vagyis én jóldöntöttem-e... Nagyon jól nézett ki a ház! Modern volt, két szintes, medencével, nagy kertel, gyönyörű fákkal, két vendégszoba is van, meg természetesen az amerikai konyha jó nagy, a nappali is, sőt, a fürdőszoba is!...Na és a ház színe, világos szürkés kék! Nekem nagyon tetszik! Ma még nem akarok pakolni, jó lesz holnap! Felhívom Jace-t, hogy rá ér-e egy talira!
Nem kellett sokat várnom, rögtön felvette.:
-Sziaaa! Na mizuu?
-Sziaa Jace! Rá érsz egy talára?
-Öhm... Asszem ja! Most rögtön?
-Igen, nehari!
-Semmi baj! Ráérek!
-Átjössz te?
-Persze! Indulok!
Letette. Mire elkészültem, csengetett is. Szerencsére nem lakik messze tőlünk. Lementem, oda léptem az ajtóhoz, kinyitottam, s rögtön megöleltem.
-Hé, mi az? Történt valami? – kérdi kedvesen.
-Gyere be!
-Menjünk fel a szobádba, és mond el, jó?
-Jó... - Kezdtem könnyezni.
Felértünk, benyitottam, leültem az ágyra.
-Akkor mond kérlek! Nem jó így látni! – néz rám aranyosan.
-Apa elintézte, hogy el kell költöznünk innen. – kezdem sírva.
-A rohadék! De nem baj! Tudtok a közelbe költözni, és ugyan úgy tudunk találkozni!
-Nem! Anyáék messze akarnak költözni, már ki is néztünk egy házat! – folynak a könnyeim.
-Te is messzebb szeretnél?
-Már igen... Chloe mindenkit ellenem fog fordítani! Az összes barátomat...
-Engem sosem fog! Végleg befejeztem vele! Ha tehetném jönnék veletek! De hova is?
-Valószínűleg Virginia Beach...
-Hát az nem itt van!
-Hát nem...
-Engem mindig felhívhatsz! Bármikor! Tényleg! – ölelt meg szorosan.
-Köszönöm! – töröltem le a könnyeim.
-Igazán nincs mit!
-Sokszor foglak felhívni! Nehogy azt hidd, elfelejtelek!
-De ne ám! Nehogy elfelejts! Apropó! A barátodnak elmondtad már?
-Nem, még nem! Ma beszélek vele is...
-Rendben! De nyugi, biztos kibírjátok ezt a távolságot, ha tényleg szeret! – próbál nyugtatni.
-Nagyon remélem!
-Figyelj! Ha még sem akarja így, akkor nem volt az igazi! Akkor jobb is, ha kiderül!
-Igazad van!
-Tudom! - mosolyodott el, majd én is. - Megyek! Mond el neki!
-Rendben!
-Drukkolok!
-Köszönöm!
-Nincs mit! Ez természetes!
Elengedett az öleléséből. Lassan fel állt, rám mosolygott, s elindult kifelé. Mintha akart volna mondani valamit, de meggondolta magát. Fel kell hívnom a barátomat, Tristan-t. Kikerestem a telefonomon (TristanBÉBI❤️), már hívtam is.:
-Szia! Beszélhetünk?
- Szia édes! Neked is szépnapot!
-Neharagudj! Csak ez nagyon fontos! És félek a válaszodtól!...
-hmm, mi lehet olyan fontos? - kérdezi perverzen.
-Ne gondold túl! - Nevettem el magam. - De ezt most kérlek vedd komolyan! Tényleg félek a válaszodtól...Mikor jó neked megbeszélni?
-Most is jó! Át jössz?
- Igen, indulok!
Letettem, rögtön indultam is hozzá. Körülbelül olyan 20 percnyire lakik tőlem. Szóval volt időm átgondolni, hogyan kezdjem el...

Nem sokára jön a kövi rész, nyugi!❤️🤭