Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#8

Lementem a konyhába anyához. Megakartam kérdezni tőle valamit. Talán megengedné, ha már látja milyen szar állapotba vagyok. Ugyanis egy motort akarok. Minden álmom ez! Egy motor! Ami csak az enyém! Ray-nek régen volt... Csak volt egy balesete. Eltörte a balkezét, és én is rajta ültem akkor...nekem nem lett nagyobb bajom, csak pár zúzódás, ami nem nézett ki valami jól. Azóta eladta a motort, és nem engedi se Ray-nek, hogy legyen motorja, nekem meg végképp nem. Pedig tudom vezetni! Sőt jobban vezetek Ray-nél. De már azóta annyi féle trükköt kitaláltak, hogy nagyon levagyok maradva. Hát sajna ez van! Ma már béna lennék a trükkökben. De vezetni akkor is jól tudom!
-Anya! Kérdezhetek valamit? - kérdem kedvesen, kissé aggódva.
-Hmm? Valami baj van? - érdeklődött, miközben csinálta a szendvicseket.
-Ja nem...csak....ha már minden megváltozik körülöttünk... kaphatnák egy...
-Szó sem lehet róla! - vágott közbe.
-De anya! Még el sem mondtam! - kezdtem feszült lenni, miközben azon filózok, ha begurulok sosem kaphatom meg amit akarok, de viszont valószínűleg így sem.
-Tudom mit akarsz! Riley! Ez nagyon veszélyes! Hát nem emlékszel mi történt veletek? A bátyádnak eltört a keze! Nem kockáztatom meg, hogy mégegyszer megtörténjen! - teljesen ideges lett.
-Jó! Rendben! - hagytam rá. Láttam eléggé aggódik, semmi értelme tovább basztatnom ezzel. Elindultam vissza a szobám felé.
-Riley! -szólt utánam.
-Igen? - megálltam.
-Ugye megérted és nem próbálsz meg hülyeséget csinálni? - kérdi rémülten.
-Értettem! Nem lesz gond! - azzal indultam tovább.
Nem okozok neki fájdalmat. Betartom, amit kért tőlem! Nem csinálok hülyeséget!
Ledőltem az ágyamra, pár perc elteltével be is aludtam. Elkezdtem álmodni valamit... az új motoromat láttam az út mellett kitámasztva. Elkezdtem futni felé, majd ráültem és beindítottam. Elkezdtem száguldani az úton. Nagyon élveztem! Éreztem a szabadságot! Mintha az összes gondom eltűnne! Majd megláttam az útvégen egy alakot egy motorral. Megakartam fordulni, de a motorom nem engedte! Önakarata lett. De nem rossz volt. Jó volt, nekem akart jót. Mert érezte legbelül erre vágyom, ha most nem is így gondolom. Nem láttam ki az az alak a motorjával, de amint közel értem hozzá, fékezni akartam, hogy ne üssem el, de nem tudtam fékezni. Át mentem rajta. Hátra néztem, de semmi nyoma nem volt. Majd láttam mögöttem az unalmas életemet. Előre néztem merre tartunk a motorommal, és láttam a sok izgalmat. Motoros trükköket, bulikat, amit csak el tudtok képzelni! Száguldottunk tovább. Eljött az út vége, ahogy közelebb értem, megláttam egy táblát. "Melyik élet kell NEKED?" Már majdnem neki mentünk a táblának, próbáltam fékezni, végül sikerült, amikor már majdnem neki mentünk a táblának. És felriadtam az álmomból! Felültem az ágyamból. Csak úgy kapkodtam a levegőt.
-Mégis mi a franc volt ez?! - kérdeztem lihegve.
Megnéztem hány óra van. Levettem a telefonom a töltőről, bekapcsoltam, már hajnali 2 van. Nem is értem! Olyan rövidnek tűnt az álom, közben meg tegnap feküdtem le DÉLELŐTT! Rákerestem neten, mi lehetett ez, hogy ennyit aludtam. Kellet pár óra, míg megtalálom a választ, de meg találtam! Elvileg hasonló volt az álom, mint egy jövőbe látás, de még sem az, csak útbaigazítás szerű. Többször álmodod ugyanazt, de itt egyszerre, emiatt alszol ilyen sokat. Azért nem hallottam még erről, mert nagyon ritka eset, hogy ilyen történjen valakivel. Elvileg van egy személy, aki ugyanazt álmodta, ugyanakkor, mint én. Elvileg összetartozom azzal a személlyel. Ez nem természetfeletti dolog, csupán valakivel összekapcsolódik az agyad vagy mi. Mondjuk ez a része hülyeség! Ezt úgy hívják, hogy SJ vagyis sleeping join.
Ránéztem az órára, hajnali 5 óra van. Nemsokára mindenki fel kel, reggel 8 órakor indulunk. Nem tudnák vissza aludni, ezért lementem, meg amúgy is éhes vagyok. Megláttam a szendvicseket, amit anya készített. Nagyon megkívántam, levettem egyet, annyi volt ott, hogy senkinek sem fog feltűnni. Felvittem a szobámba, lassan elfogyasztottam az ágyamban. Megnéztem az időt, 5:45. Mindjárt fel kelnek a többiek. Addig elmentem letusolni. Beindítottam egy zenét. Arctic monkeys -   Do i wanna know?.  Megnyitottam a melegvizet, hagytam, hogy a testemet átjárja a melegség. Hajat is kellett mosnom, a hajamra raktam a sampont, bele masszíroztam, hogy mindenhová jusson. Hagytak kicsit, majd lemostam. Lezártam a vizet, kiléptem, elővettem a törölközőt és megtöröltem magam. Megszárítottam a hajamat, átmentem a szobámba, átöltöztem, majd ledőltem az ágyra. Közben hallom, a többiek is felkeltek. Valaki be is ment a fürdőbe.
Mikor már mindenki elkészült, 7:10 volt. Ötven perc és megyünk! Ezt nem hiszem el, hogy ilyen hamar eljött ez a nap! Levittük a bőröndöket. Az előszobába vártam a többieket. Amikor leért anya is, bepakoltuk a cuccainkat a kocsiba. Mi is beültünk, elmentünk a barátainkhoz, elbúcsúztunk tőlük. Én mindegyiküket szorosan átöleltem, míg Ray nem akart annyira érzelgős lenni, de láttam rajta, hogy könnyezik kicsit. Anya dudált nekünk, elengedtem a fiúkat, majd megfordultam, a kocsi felé vettem az irányt.
-Hé! Hiányozni fogtok! Sosem felejtelek el titeket! Ígérem! - torpantam meg, s megfordultam könnyezve. Csak úgy potyogtak a könnycseppek.
-Mi sem! Hívj minden nap! - mondja Jace.
-Meglesz! - könnyezve mosolygok rájuk, majd vissza fordulok, s elindulok.
Beszálltunk a kocsiba. Ray és én, hátra ültünk. Tizennégy óra odáig az út, szóval körülbelül este tízre érünk oda. Elővettem a fülesem, elindítottam a zenelistámat. Ray azt hiszem anyával beszélgetett. Annyira fáradtlettem hirtelen. Lehunytam a szememet, pillanatok alatt el aludtam.

Kinyitottam a szemem. Nem ismertem fel hol vagyunk. Ránéztem a telefonomra, 21:51. Kivettem az egyik fülemből a fülest.
-Dugó? Mióta? - kérdezem.
-Olyan félórája. De nem vagyunk messze, 20 perc lenne csak innét.
-Értem...- éppen a the weekend-the hills ment. Pont a reflén jött.Néztem elölről vissza felé a kocsikat. Hátrább megláttam egy motoros srácot. Teljesen feketébe volt. A motor is gyönyörű fekete volt. Annyira sokáig bámultam, hogy egyszer csak rám nézett. Ekkor gyorsan elnéztem. Basszus! Csak is előre néztem. Majd azt látom, elsötétedik az ablakom. Lassan oda fordítottam a fejemet. Engem nézett a srác. Majd elindult a kocsink. Ez megzavarta a szemkontaktusunkat, bár nem láttam az arcát. De minek jött mellém?!! Ez annyira gáz volt, hogy meglátta, hogy nézem! Még jó, hogy többet nem látjuk egymást, meg amúgy sem ismerném fel. Szerencsére! A dugónak vége lett, végre tudtunk normálisan haladni. Hátra néztem, láttam, hogy a srác gyorsít fel, majd elhalad mellettünk, miközben engem nézett, én meg őt. Miután elhaladt, jöttek utána még fiú motorosok. Úgy látszik itt sok a motoros! Jó nekik! Nekem nem lehet sosem motorom már.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem megérkeztünk. Anya szólítgatott, de kb csak a 5-6.- at hallottam meg.
-Hahó! Riley! - szólongat anya.
-....mi?! Jah!  Megérkeztünk?
-Már vagy 15 perce hugi! Hol jártál? Mert az biztos nem itt! - érdeklődik Ray.
-Ja...csak elbambultam! - kiszálltam a kocsiból. Láttam az én cuccom is bevitték már. Körülnéztem. - Nagyon jól néz ki a ház! - gyönyörködtem benne. -Hol a fickó akinek fizetni kel?
-Felhívott, azt mondta, hogy holnap reggel jön, mert késő van, sokat vezettünk, és hogy aludjuk ki magunkat. Nagyon rendes volt! - meséli anya.
- Igen! Az volt!...Na! Akkor mire várunk menjünk be! - indultam befelé. Megkereste mindenki a saját szobáját. Bevittem a bőröndöm, az ágy tiszta volt, ahogy minden. Elővettem a pizsamám, átöltöztem. A töltőmet gyorsan megkerestem, feltettem a telefonomat, majd bedőltem az ágyba. Olyan fáradt voltam még mindig, hogy hamar el is aludtam.