Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#15

-Nem is kell! - vigyorodott el.
-Persze!
-Hidd csak el! - büszkélkedett.
-Már pedig nem hiszem!
- Megfogom nyerni! - hajolt közelebb az arcomhoz, kissé túl közel. Szólították a versenyzőket a rajthoz, így el kellett indulnia. - Mennem kell. Viszlát csajszi! - súgta a fülembe. Kirázott tőle a hideg.
-Ne hívj így! - kiabáltam utána. Erre ismét kinevetett. Mintha nem tudnék neki visszaszólni olyat, amire nem tudna mit mondani.
Minden versenyző a helyére ért. Felvették a sisakot, felültek a motorra, majd a vezényszóra elindultak. Néztem hol tart Nicholas. Annyi versenyző van, hogy szinte biztos voltam abban, hogy nem ő lesz az első. Mégis miért pont ő lenne?! Oldalról észre vettem a bátyámat felém jönni.
-Mizu? - meg állt mellettem.
-Semmi. Végig nézem, ahogy megelőzik és Nicholas veszt!
-Ne legyél olyan biztos benne. Hiszen nem is ismered! - rázta meg a fejét.
-Hiszen te sem ismered olyan sok ideje!
-Az lehet, de már is sokkal többet tudok róla, mint te. -mutatott rám. Megforgattam a válaszára a szemem.
-Miért barátkozol ezzel a barommal? - vetettem oda neki a kérdést, nem kerülve a forró kását.
-Ennyire nem bírod? - csodálkozott.
-Nem hát! - vágtam rá.
-Nem ismered hugi. Előbb ismerd meg, aztán ítélkezz! Vannak jobb napjai is hidd el! - megveregette a vállamat. Van benne valami talán. Tényleg nem ismerem, nincs jogom előítéleteket hozni, ha nem is ismerem. Talán csak azért utálom ennyire, mert most minden pasit utálok Tristan miatt. Nem mintha jogomban állna mindenkit utálni. Egyedül Ray-el nincs bajom. Más palikkal viszont annál inkább. Mind ugyanolyan! Habár akkor Ray is az lenne, ő meg nem olyan. Szóval mindenkinek adhatok egy esélyt, hogy bebizonyítsák, nem olyanok, mint Tristan, vagy a hozzá hasonlok. Adnom kell egy esélyt Nicholasnak is. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem szabad esélyt adnom neki sem! Hiszen láttam milyen eddig. Nem lesz másabb sosem.
Az utolsó körnél Nicholas vissza szerezte az első helyet. Sajnálatos módon ő nyert. Megkapta a kezébe a pénzt, s már jött is oda hozzánk.
-Na mit mondtam kislány?! - nevetett egy nagyot, miközben jött felém.
-Nem sokon múlt, hogy más nyerje! - tettem hozzá.
-Mégis én nyertem - büszkén vigyorodott el.
-Ahjj Ray! Látod milyen?! Nem akarok mögötte ülni a motoron! - mondtam, majd elindultam a többi motorhoz, mivel még megyünk egy buliba, amihez nem sok kedvem van elmenni ezzel a tökfejjel!
#                        Nicholas
-Jólvan induljunk! - utasítottam a többieket. Mindenki elindult, én is elindultam.
-Nick! - szólított meg Ray.
-Mi van? - néztem rá értetlenül.
-Nick, a húgom sok mindenen ment át, nem akarom, hogy megbántsd! Kérlek próbálj meg kedvesebb lenni vele! Hiába nem kedveled, kérlek! - Mégis min mehetett át ugyan már! Nem is látszik rajta!
-Haver....- kezdtem bele.
-Nick! Komolyan mondtam! Sok mindenen ment át! Nehéz neki! Még ha nem is mutatja! Kérlek szépen! - aggódva nézte a tekintetem mit reagálok. Kissé meglágyultam. Csak bólintottam. Odaértünk a motorokhoz, közben elgondolkoztam, nem leszek annyira bunkó, ami még nem jelenti, azt hogy kedvelem. Nem fogja félre érteni sem.
-Ha akarod ülhetsz más mögé. Nem muszáj mögém. - ajánlottam fel.
-Na mi lelt, hogy ilyen kedves lettél?
-Ez azt jelenti nem ülsz más mögé? - vigyorodtam el.
-Mi van?! Nem! Máshova ülök! - dühöngött.
-Tőlem! - nevettem ki. Minek dühödik fel ezen?! Hihetetlen ez a csaj! Ki nem állhatom!
-Bocsi Riley! Még mindig nem bírjátok egymást! - nézett morcosan rám. Nem értem, nem tettem most semmit! Ő dühöng itt! Erre feszült lettem, felültem a motorra. Vártam, szálljon fel.
-Még ma felszállsz?! - förmedtem rá.
-Chh!...Raay!  Ne már! - nyafogott.
-Bocs hugi, na indulunk! - erre elindultak.
-Szállj már fel! - emeltem fel a hangom.
-Miért vagy ilyen velem?! - akadt ki.
Hát nem hiszem el! Annyira kislányos! Kibírhatatlan! Csak induljunk már elvégre! Bulizni akarok! Ott vannak a jó csajok!
-Csak szállj fel kislány! - parancsoltam rá.
-Nem vagyok kislány!
-Nem is külsőre értettem! - mértem végig.
-Rohadj meg! - elkezdett gyalogolni.
-Most meg hova mész?! - kiabáltam utána.
-Bárhova! -kiabált vissza.
-Nem mehetsz el! - gurultam utána. Az ő tempójával haladtam mellette.
-Miért nem?! Semmi jogod nincs vissza tartani!
-Hát a bátyád kinyírna. De amúgy sem engedhetlek el egyedül este! - próbáltam lenyugodni, kedvesen beszélni vele. Egyedül gyalog mégsem mehet el.