Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#11

Riley
Ma szerda van. Eltelt pár nap a koncert óta. Eddig végig berendeztük a házat, ruhákat vásároltunk, és nem volt időm, hogy felhívjam a barátaimat. Most már nagyjából végeztünk, úgyhogy feltudom hívni őket. Rájuk írtam a csoportba.
-Sziasztok!
Párperc múlva sem kaptam választ, csak leláttamoztak.
-Hahó! Srácok?! Valami baj van?
-😭🤣 - írta Conor.
- Neked meg mi bajod? Ebben mi a vicces, hogy nem válaszoltok?! - lepődtem meg.
-Mondjuk az Riley, hogy Chloe-nak sajnos igaza volt! -kezdi Jace.
-Tessék?! Most mi van? Az egészet nem vágom.
-Chloe megmondta, amint elköltözöl, minden más lesz! Nem beszélsz velünk! Hogy van jobb dolgod is, mint mi! Hogy találsz új barátokat, és mi már nem kellünk az életedbe! Riley! Egyszer sem kerestél minket! - magyarázta Jace.
-Sajnálom! De nem értem rá...tényleg...
-Igen persze...- válaszol Adam.
-Chloe csak ellenem akar fordítani titeket! Hát nem értitek?! Eddig ti is így gondoltátok! Azért nem írtam, mert eddig végig vásárolni voltunk, ami kell még a házba! És egyetlen egyszer voltam egy koncerten! Es csak úgy mondom, nincsenek új barátaim! De ha ti is ilyenek vagytok, akkor mindenki más is! És nem kellenek nekem barátok! Csalódtam bennetek! - bőgve írom le.
-Hát mi is Riley... Chloe nem is olyan, mint ahogy mondtad eddig nekünk! - írta Conor.
-Jó, én itt befejeztem a barátságot! Hihetetlenek vagytok! Hogy hihettetek neki?! Majd talán rá jöttök majd az igazságra!
-Már rá jöttünk! - írta Adam.
-jó, akkor ennyi volt, hello! - sírva írtam le az utolsó mondatom hozzájuk, majd kiléptem a csoportból.
Hát ilyenek voltak a legjobb barátaim! Chloe tönkretette őket! Már rá jöttem, nem kellenek nekem barátok, mert csak ez lesz a vége!... Eszembe jutott, hogy az a srác a koncerten, megadta a számát, talán ő tud valami bulit a környéken! Hiszen ő itt lakik. Kikerestem a papír cetlit, majd megnéztem a számot. Megláttam, hogy más is oda van írva. Egy cím. Egy bulinak a címét írta le.
-Hahh! Király! - mondtam hangosan.
Felvettem egy bulizós ruhát

Majd kisminkeltem magam.

Amin meglepődtem, hogy nincs is messze! Ebben az utcában van, ahol mi lakunk, Maryland Ave 28-ban. Ez meg a 18- ban lesz. Oda is értem, az ajtó előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam. A zene olyan hangos volt, hogy nem lehetett hallani, hogy kopogtam, ezért benyitottam. Jó sokan voltak itt. Megkerestem a konyhát, töltöttem magamnak egy italt.