Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#6

Egyszer csak arra ébredek, valamilyen alakok állnak előttem. Nehézkesen kinyitom a szememet. Ők csak a barátaim, Conor, Adam, és természetesen Jace. De vajon mióta állhatnak itt?!
-Ti meg mit kerestek itt?
-Neked is szia! - köszönt Conor.
-Hagyjad már! Nem látod milyen állapotban van?! -  szedi le a fejét Jace.
-Jogos! Igazad van Jace! - ért egyet Adam.
-Semmi baj! Igaza van Conornak! Bocsánat! Sziasztok! - vigyorodtam el.
-Így már mindjárt jobb! - helyesel Conor. Ekkor Jace és Adam rá csapnak a fejére. - Áu! Ezt most miért...- néztek komoran rá. - Jól van! Jól van! - pár percig csak aggódva néztek engem.
-Szóval...miért is vagytok a szobámban, az ágyam előtt, engem bámulva? - törtem meg a csöndet.
-Hát csak... - kereste a megfelelő szót Adam. Egyikpillanatról a másikra, fogta magát Jace, ellökte hátrébb a fiúkat, majd elkezdte:
-Nincs kedved elmenni valahova? Menjünk mondjuk... - gondolkodott. Látván, hogy semmi nem jut eszébe, rá nézett a srácokra, hogy segítsenek.
-öhm...m..moziba? - kérdi Adam.
- Hmm...és ezért kellett itt állnotok? Hogy elhívjatok moziba? Amit mellesleg alig bírtatok ki nyögni?! - kezdek gyanakodni, hogy más van e mögött.
-Igen! - mondja határozottan Conor.
-Hát persze!... - nézek komolyan rájuk.
-Na mire vársz?! Készülődj! - kezd bele Jace.
-Na de előttetek? - furcsállom.
- Ja tényleg! Már megyünk is! - Azzal fogta a fiúkat és kitolta a szobámból.
Hogy ezek mennyire...mennyire...nem is tudom...Szörnyűek! Vagy nem is ez a legjobb kifejezés rá. Na mindegy! Fogadok csak most jutott eszükbe hova akarnak elvinni!
Annyira nem volt kedvem az egészhez, maradtam ugyanabba a ruhába, csak a hajamat fésültem volna ki, de meggondoltam magam.
Jó leszek én így is! Azzal fogtam magam, s kimentem ahogy voltam. A fiúk csak néztek rám. Azt vettem le, hogy: Ez most komoly?! Így jössz?!
Hát igen! Így!
-Na mit nézünk meg? Vagy azt is most találjátok ki? - buktatom le őket.
-Hát ömm... - vakarta meg a fejét Jace. Majd rá nézett a többiekre, hogy mondjanak valamit.
-Igeen?...Jó! Megvárom míg kitaláljátok! - nevettem el magam.