#4

157 17 4
                                    

Letettem, rögtön indultam is hozzá. Körülbelül olyan 20 percnyire lakik tőlem. Szóval volt időm átgondolni, hogyan kezdjem el...
Mikor odaértem, már ott is állt az ajtónál. Szaladtunk egymáshoz, felkapott, és megcsókolt, de én nem akartam annyira, s megszólaltam:
-Megbeszéljük végre kérlek?
-Menjünk sétálni!
Elindultunk. Pár percig meg sem szólalt egyikünk sem. Végül Tristan kezdte a beszélgetést.:
-Ugye nem szakítani akarsz?
-Nem! Pont ettől félek! Hogy te akarsz majd velem!
-Mi? Miért? De én nagyon szeretlek téged! Mond csak el mi van!
-Apa elintézte, hogy elvegye a házunkat...
-Mi van?! Az a bunkó f@szfej!!
-Annyira sajnálom! - kezdek könnyezni.
-Nem kell, vesztek itt egy házat és ugyan olyan lesz minden!
-Nem! Messzire költözünk! Hogy többet ne csesszen ki velünk! - Sírtam el magam.
-Tessék?! Nem! Az nem lehet!
- Annyira sajnálom! - öleltem volna meg, amikor arrébb lépett, próbálta feldolgozni az egészet. - De nekünk így is menni fog! Tudom! - A könnycseppek csak úgy zúgtak lefele.
Fél percig meg sem szólalt. Azt hittem már nem is fog, de talán jobb lett volna.:
-Jó, és hova? - Próbalja emészteni.
-Valószínűleg Virginia Beach-be.
-Nem! Ez nekem nem fog menni! Neharagudj! - kezdi idegesen.
-Ne csináld kérlek! - bőgök.
-Én így nem akarom! Nem menne!
-...Akkor most vége?...Ennyi volt?... - kiakadtam.
-Neharagudj!
-Hát persze! Kössz! Ezek után, ne is álmodj róla!
Azzal fogtam magam, és elindultam haza.
-Sájnálom... -Könnyezve suttogta.
Végig sírtam a hazafele utat. Már nem volt kedvem semmihez. Főleg élni.

Remélem izgalmas nektek! Írjatok véleményt kommentbe.🫣❤️

Ahol Megismertelek [Elkezdett]Where stories live. Discover now