Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#16

Nicholas
-Miért nem?! Semmi jogod nincs vissza tartani!
-Hát a bátyád kinyírna. De amúgy sem engedhetlek el egyedül este! - próbáltam lenyugodni, kedvesen beszélni vele. Egyedül gyalog mégsem mehet el.
-Szállj le rólam! - üvöltött rám. Megzizzent a telefonja, valaki hívta őt. Rápillantottam kilehet az, valami Tristan. TristanBÉBI?! A pasija?! Nem gondoltam volna, hogy valaki is kibírná mellette. Csak nézte, de nem vette fel.
-Nem veszed fel? -furcsáltam. Ha a pasija miért nem veszi fel? Nem értem ezt a lányt.
-Nem...- törölte le a könnycseppet az arcáról.
-Mi a baj? - érdeklődtem.
-Semmi... - könnyezett tovább. Megsajnáltam. Ray is utalt valamire. Talán tényleg van valami baja. Mit csinált az a Tristan vele?! Leállítottam a motort, kitámasztottam, majd oda rohantam hozzá. Csak sétált tovább, nem is érdekelte, hogy megálltam. Eléálltam, hogy végre megálljon.
-Héj, nézz rám. - kértem. Úgy maradt. - Mondom nézz rám! - utasítottam. Elfordította a fejét, mintha szégyellné magát. Megfogtam két kezemmel az arcát, s felém fordítottam. Lehunyta a szemét. - Nyisd ki a szemed. - lassan kinyitotta a szemét. Csak a szomorúságot láttam a szemeiben. Nincs valami jól. -Nincsen semmi baj! - öleltem magamhoz. Jobban kezdett sírni. Szorosabban átöleltem. Tudom, ez mindig megnyugtatja a lányokat. És ez most Riley- ra ráfér. -Elmondod mi a baj? - kérdeztem óvatosan.
-Tristan... - alig bírt beszélni.
-Ő a barátod? Megbántott? Mi történt? - simogattam a hátát.
-Szakított velem, mert elköltöztünk....- bőgte elmegát.
-Semmi baj!.... Ez egy hülye pöcs volt! Nem éri meg sírni érte.... - Egy rohadt gyáva alak! Most igazán megérdemelte, hogy mellette legyen valaki, aki éppen én voltam. Nem a megfelelő ember. Nekem sosem volt kapcsolatom. Illetve egyszer, de az egy hülye ribanc volt. Nem érdemes az ilyenekkel foglalkozni. Neki sem kéne azzal a Tristan- el! - Felejtsd el őt! - dühöngtem magamban. Mégsem mutathatom, hogy mit hozott ki belőlem. Nem értem mit csinál velem. Minek vigasztalom?! Majd túl éli!
-Igazad van.... Köszönöm.... - nézett rám hálásan. Én csak megjátszva rá mosolyodtam, nem tudtam mit mondjak rá. Nem gyakran csinálok ilyet.
-Menjünk! - vettem erőt magamon. Nem puhulhatok el. Felültünk a motorra. Végre elindultunk a buliba. Nem volt messze. Az úton csak az volt a fejemben mi lelt engem. Ilyet többet nem csinálhatok. Nem fordulhat elő, hogy komolyabban közel kerüljek egy lányhoz. Nem tehetem meg magammal, hogy aztán ott hagyjanak. Nem akarom mégegyszer átélni. Bekanyarodtam az utcába, ahol lesz a buli. Nálam mint általában. Leállítottam a motort, leszálltunk. Besétáltunk a házba. Az ajtónál nem engedtem előre. Csak jobban elgyengülnék.
#                                  Riley
Haladtunk befelé. Azt hiszem, néha tud kedves is lenni Nick. Odaértünk az ajtóhoz, erre mit sem érdekelve, hogy én is itt vagyok, mielőtt beléptem volna, beelőzött. Visszatért a seggfej Nick. Remek! Ismét sokan voltak a buliban. A jó hangos zene is ugyanolyan. Annyira ideges voltam, hogy megkerestem a sörpongot,  és beszálltam a játékba. Az én csapatomba, egy szőke zöld szemű srác, meg égy sötét hajú, kékszemű srác volt. A másikcsapatba egy rövid világosbarna hajú lány, és két iker lány testvér, vörös hajú, barnás zöldes szeműek voltak. Az elején nem sikerült beletalálnom a poharakba, majd egyre jobban ment. Már megittam pár poharat. Mi nyertünk éppenhogy. Az utolsót, a szőke srác dobta. Nagyon ügyes volt. Lepacsiztam velük. Kívántam még az italt. Megkerestem a konyhát, az asztalról elvettem az italt. Lehúztam még néhányat. Totál beütött. Annyira jó kedvem lett, hogy elindultam táncolni.
Nem is tudom mennyi ideje táncolhattam, amikor valaki figyelmét éreztem magamon. Azt hittem Nick az, ő is magas, sötét hajú, barna szemű pasi. Nem tudom miért hittem, azt, hogy Nick az. Sosem érdekelném. Elindult felém a fickó. Együtt táncoltunk tovább. Egyszer csak a kezét magamon éreztem. Elkezdett taperolni. A hasamtól, a mellem felé haladt. Rátért a mellemre, elkezdte fogdosni. Ez már nagyon nem tetszett.
-Hagyjál! - szóltam rá.
-Ugyan már cica! Te is élvezed, tudom!
-Eressz el! - próbáltam kiszabadulni a fogásából.
-Azt mondta engedd el! - lépett oda hozzá Nick. Leesett az állam.
-Na mi van Nick! Felszedtél egy új csajt?! - röhögött.
-Fogd be! - mondta mérgesen.
-Meddig kell? Pár nap? Utána add már nekem! - szórakozott a fickó. Nick felkapta a vizet. Megragadta, a falhoz tolta.
-Ha meglátlak mégegyszer, hogy taperolod a lányokat, addig verlek amíg nem kérsz bocsánatot! Most pedig húzz el innen! - fenyegette meg. Leállította a zenét, s mindenkit elküldött.
-Jól van emberek! Vége a bulinak! - kiabálta.
Megkereste Ray-t. Már nagyon szar állapotba volt, nem tudott volna haza menni, ahogy én sem. A kanapén feküdt, azt sem tudta hol van. Mindenkit betakart egy pokróccal. Felém közeledett. Nem tudtam mit akar tőlem. Megállt előttem, csak néztem a szemeit. Nem értettem mi van. Megakartam indulni magam sem tudom hova, már képtelen voltam sétálni, s majdnem összeestem, de Nick elkapott.
-Ma itt kell aludnotok. Nem tudtok haza menni így. Viszont nincs más hely, mint az ágyam. - vakarta meg a fejét. Mintha zavarban lenne. - A fiúknak marad a padló. - felvett, felcipelt a lépcsőn egyenesen a szobájába. Leültetett az ágyra, ledőltem, ő meg betakart.
-Miért?...-kezdtem el, annyira nem voltam magamnál, hogy beszélni is alig bírtam.
-Mit miért? - húzta össze szemöldökét.
-Vagy ilyen velem? Kedves...- motyogtam. - mindenki csak megbánt, nem törődnek velem. Hiányzik Tristan... amilyen régen volt... törődött velem... mint te most... de miért?
-...Nem tudom Riley. Kihozod belőlem amilyen legbelül vagyok. De én ezt nem akarom. Hiába mondom ezt, reggelre nem fogsz emlékezni erre....Ha hányni kéne... ide készítettem neked egy vödröt. Most megyek! - felállt, indult kifelé.
-Szeretem a kedves éned! - motyogtam.