Ahol Megismertelek [Elkezdett]

#20

- Ez nem így működik
- Hát akkor hogyan? – fordult teljesen felém.
- Lassan hazaérünk, nem most kéne elmagyaráznom.
- Talán ennyire bonyolult?
- Itt is vagyunk. Holnap elmondom, nyugi – álltunk meg az utca elején.
- Azt hiszed bármikor ráérek?! – bukott ki. – Azt hiszed, ha azt mondod holnap ráérsz, akkor félre teszem a fontos dolgaim és inkább veled foglalkozok?!
- Nincs semmi dolgod holnap, amúgy meg azt hittem érdekel a verseny.
- Honnét gondolod, hogy nincs semmi dolgom? Nem tudhatod – tette keresztbe kezeit.
Csak nem szereti, ha megmondják mikor mi legyen. Márpedig holnap fogunk találkozni.
- Csak tudom.
- Hát persze – engedte le kezeit. – Akkor szia!


Este alig aludtam valamit. Végig az volt a fejembe, hogy Riley motorozik. Hihetetlen. De akkor hogyhogy nincs motorja?  Ebben a városban kevés motoroslány van meglepőmódon.
Gyorsan odaértem hozzájuk, bekopogtam, s vártam, nyisson ajtót. Pillanatok alatt nyitották is.
- Jó napot! Riley-t keresem – köszöntem az anyjának.
- Jó napot, fiatal úr! – mosolygott rám, miközben szemeivel végig nézett ki keresheti Riley-t – Riley, gyere! – kiabálta neki.

Riley

Éppen szálltam ki a zuhanyzóból, amikor valamiért lehívott anya. Magamra tekertem a törölközőt, s siettem lefelé a lépcsőn. Hallottam valami beszélgetést, egyre tisztábban, ahogy haladtam lefelé.
Várjunk csak!
Ezt nem hiszem el!
- Anya! – szólítottam dühösen – Miért nem szóltál, hogy itt van Nick?!
Erre mindketten felém fordultak. Nick tetőtől talpig végig mért, amire egy gyilkospillantással reagáltam. Mintha nem is látta volna. Nem is értem miért állok vele szóba. Szinte felfalt a szemeivel.
- Azt hittem tudod, hogy itt van – mondja anya.
- Honnét tudnám?! – háborodtam fel. – Nem szólt semmit! – nézem mérgesen Nickre.
- Együtt vagytok, nem? – kérdezte furcsállva, hol rám, hol rá nézve.
- Nem! – válaszoltuk egyszerre.
- Basszus! – döbbentem rá, hogy csak törölközőben vagyok. – Átöltözök – rohamosan vettem az irányt a szobámba.
Nem hiszem el, hogy így mertem álldogálni Nicholas előtt! Mégis mit képzel magáról, hogy az anyám szemeláttára élvezettel néz végig rajtam l?! Nem érdekli senki és semmi, az a fontos, ő mit akar. Engem aztán nem fog megszerezni magának!
  Villámgyorsan kiválasztottam a szekrényemből egy fekete bőrnadrágot, és egy fekete felsőt, kifésültem a hajam, szélsebesen kifestettem a szempilláimat, utána siettem le.
- Mit akarsz, Nick?! – szakítottam félbe az anyámmal való beszélgetést.
- Sok mindent akarok – fordult felém.
- Mit akarsz TŐLEM? Miért jöttél IDE? – hangsúlyoztam ki mondataim utolsó szavait.
Tudom, hogy azért jött, hogy elmondja milyenek itt a versenyek, viszont ezt üzenetben is elmondhatta volna. Mintha látni szeretett volna, én viszont egyáltalán nem érzek így.
- Mint mondtam, sok mindent. Most a mot...
- Mogyorókrémért jöttélk ! – rögvest válaszoltam helyette.
Elfelejtettem, hogy anya itt áll előttünk. Nagyon élvezi a beszélgetésünket. Baszki, ennél jobb nem jutott volna eszembe?!
- Mogyorókrém? – nézett rám értetlenül.
- Sajnálom, Nick, most nem tudok adni, menjünk el venni, gyere! – fogtam meg a kezét, s húztam kifelé a házból.
- Riley! Mi volt ez? – éppen csuktam be az ajtót.
Arrébb kell mennünk, nehogy véletlenül meghallja anya.
Elindultam vele valamerre, amint megbizonyosodtam arról, hogy senki sincs, aki hallaná megszólaltam:
- Anya nem tudhatja meg, érted? Előtte egy szót sem erről a témáról!
- Te kérdezted miért jöttem. Várjcsak, miért nem tudhatja meg?
- Az nem tartozik rád!
- Nem bízol meg bennem? Ez fáj! – tette kezét szívére.
Persze, majd pont neki mondom el. Nem hinném, hogy tudná tartani a száját. Ha megtudja anya, nekem végem. Örökre szobafogságot kapok. Ez az egyetlen, ami miatt kapnák büntetést, meg persze, a hazugságokért is. Annyira félt engem és Ray-t, nem akarja, hogy még egy baleset történjen, azt meg pláne nem, hogy még súlyosabb legyen. Nem érti, de ez az életem, enélkül senki sem vagyok. Nem veheti el tőlem, mégha szeretetből is teszi.
- Tudod, elég nagyfiú vagyok már, hogy megőrizzek egy titkot – mondta.
- Nagyon vicces vagy! Na gyere NAGYFIÚ! – kuncogtam, s elindultam. – Na nem jössz? – fordultam hátra.
- Te most adtál nekem egy becenevet? – vigyorgott, s elindult utánam.
- Baj lenne? – kérdeztem. – Nem mintha érdekelne, te is adtál múltkor becenevet nekem, ez így fair. 
- Kislány – gondolkozott el rajta.
Igen. Miért jutott nehezen eszébe neki?!
Annyira nézett, hogy már azt hittem van valami rajtam.
- Nem adtak még neked becenevet, vagy mi?
- Te vagy az egyetlen. Hmm... Nagyfiú és Kislány, összeillik, nem gondolod? – villantja elő gyönyörűszép fogsorát.
Amilyen gyorsan elvigyorodtam, olyan gyorsan eszembe is jutott, hogy nem hagyhatom, hogy azt higgye van esélye nálam. Habár...már most így gondolja.
- Nick, te teljesen el vagy tévedve! Mi különböző személyiség vagyunk, mi...mi összeférhetetlenek vagyunk!
- Valóban? Szerintem jobban passzolunk, mint hinnéd – lépett közelebb, s felém hajolt.
Tér! Térre van szükségem, mert ez a barom nem hagyja, hogy úgy érezzem van választási lehetőségem.
- Nagyon nagy tévedésben vagy! Térjünk rá inkább a motorversenyre!
Elnevette magát. Nyilván. Azt hiszi neki van igaza.
- Rendben – somolyogva lépett vissza. -  Négy csoport van. Black, White, Blue és a Claret. Én vagyok a Black-nek a vezetője, mindenkinél van egy.  A Black és a White fiúkból állnak, a Blue meg a Claret lányokból. Nincs vegyes csapat. A létszám nem olyan fontos, jó, ha van, aki tudja helyettesitani a másikat, ha esetleg lenne valami. Beszéltem Tessával, ő a Claret vezetője, beférnél hozzájuk. Mondtam, hogy ma bemutatlak neki, és próbára tesz téged.
- Nélkülem beszélted le?!
- Igen – vont vállat. – Inkább örülj, hogy segítettem.
-  Mindegy – sóhajtottam. – Akkor menjünk.


Nicholas

- Helló Tessa.
- Nick, szia! – ugrott a nyakamba.
- Jólvan, jólvan – gyengéden szedtem le magamról.
- Szia, Tessa Woods vagyok – fordult Riley felé.
- Riley Stanley, melyik motort kapnám meg? – nézett végig a soron, ahol hat motor sorakozott.
- Rögtön a lényegre tér, helyes! Nos... - vettük az irányt a motorok felé. – Ez a szépség lenne – mutatott rá, a vöröses-bordó motorra.
- Gyönyörű – nézte meg alaposan fülig érő szájjal.
- Akkor lássuk közénk való vagy e!
- Magatokra hagylak – mondtam.
- Miért nem maradsz? Te magad mondtad, hogy kíváncsi vagy mit tud a lány.  A kedvemért maradj még, kérlek! – könyörgött Tessa.
Nem tudom mikor fogja megérteni, hogy már nem akarok tőle semmit.
Riley tagadhatatlanul reménykedik benne, hogy maradjak, látom a tekintetén.  Ha Tessa miatt nem is, de Riley miatt maradok.
- Jólvan, lássuk kislány, mit tudsz!

Remelem tetszik! Es meg lett a 2k, annyira boldog vagyok!😻