Miért él eme rossz érzés a világon,
Mikor élni nem tudsz, csakis álmodsz?
Legyen álom vagy valóság,
Ez így is nagy adósság.
Hátrafordulni nem merek,
Hiszen rám tekint a kék tenger.
Szívemet irányítani nem tudom,
Tenger felé mégis odafordulok.
Hullámzó habjai megbabonáznak,
Hosszú percekig csak bámulnám azt.
Hanem pillangók jelennek meg,
Így hát eszem is visszaszáll fejembe.
Elgondolkodva, mosolyogva,
Ki is tud ilyenkor figyelni a szóra?
Tőlem aztán kérdezhetsz,
Kérdésedre feleletet nem lelsz!
Alig várom nap feljövetelét,
Házam ajtaján kirepülök én.
Meg sem állok, míg újra nem látom,
A kék tengert, mely szép álmom.
