Nem figyeltek, de te ott voltál,
Nem tudták, de te próbálkoztál.
Százszor ott voltál, de nem akarták,
Százszor próbálkoztál, de nem tudták.
Csendben dolgoztál, ezt csak te tudtad,
Száz éjszakába nyúlóan, hajnali órákban.
Csendben dolgoztál, s nem tudták, mi vagy,
Szobába bezárkózva, száz éjjel, s száz nappal.
Szavak simogatták mézédesen fáradt lelkedet,
Száz világban éltél, melyben százszor szerettek.
Száz világban pedig százszor jobb volt,
Mint sajátodban, mely sértett, bántott.
Száz világban százszor elvesztél,
De neked ez mégsem volt elég.
Betűk táncából új történet lett,
Olyan, mely te kedved szerint ment.
Betűk tánca egyre szebb és szebb lett,
S ez egy csodás hipnózisba ejtett.
Egy hipnózis, amelyből nincs menekvés,
Egy függőség, mely százszor jobb mindennél.
De neked ez kell, kell ez a csoda,
Vissza nem fordítható, álomszép csoda.
Száz világban százszor is élni,
S szeretni azt százszor is, ezerszer is.
