Nem él virágosrét felett,
Pajtásait naphosszat kergetve.
Nem válik csodás lepkévé,
Sem bíborvörössé vagy türkizkékké.
Tágas helyet, szabadságot nem ismerve,
Hatalmas határokat, mély tengerszemet.
Egymagában, pislákoló lámpafénynél
Egyre csak köröz, s nem látni végét.
Szekrényekben lelt rejtekhelyre,
Befészkelte magát dohos könyvekhez.
S csak azért rágja, mi nem az övé,
Mert elviselni nem tudja, ő nem ilyen szép.
