Könnyáztatta lapok, mindkettőnké,
Egy mellette ül és fél,
Másik rettegve megbújik.
Mondd, anyu, miért élünk így?
Sírós csuklás párja szidalmazás, fájó,
Próbál neked magyarázni, de te meg se várod.
Csattan valami, egyszer, kétszer,
Mondd, anyu, miért bánsz így egy gyerekkel?
Ajtón át hatol a hang, közelít,
Gyorsan elpakolok asztalomról, tetszen neki.
Bízok, hátha... de nem, nem vagyok elég,
Mondd, anyu, miért pont én?
Mondd, mit tegyek és ígérem úgy lesz,
Hisz fejedbe nem láttam sohasem.
De én mégis próbálkozom minden nap,
Mondd, anyu, elég leszek neked valaha?
