Újra rossz vagy, nem gondoltál előre,
Jósold meg lépését, tudd időben.
De ó, bárcsak érteném mi baj velem,
Miért voltam rossz, mit tettem?
Forró víz fürgén veri hátad,
Hullámzó cseppjei könnyeiddel összetalálnak.
Nyugodtan érezz, itt már sírhatsz,
De ne feledd; hangod senki se hallja!
Appró nyikkanásod olyan, mintha csempén csúsznál,
Kezed szádhoz emeled, abba kiáltasz ár.
Mindezt hang nélkül, mint oly sok éven át,
Csöpp, sebztett szíved dobbanását már ők is hallják.
"Anyu"-felkiáltasz gondolkodás nélkül,
Mint félő gyermek, de nesz nélkül.
Ám senkit sem látsz magad előtt,
Sötét, riadt benn minden, s halkan, csendben összetörsz.
