Azt mondtam; több már nem lesz,
Sok fájó búcsúnak utolsó szava ez.
Azt mondtad; rendben, így legyen,
Sok szépnek vége szakad ezzel.
Megígértük, de te mégis megszegted,
Megígértetted velem azt, melyet
Betartani soknak lehetetlen.
Te hibádból bűnös lettem.
Bűnös lettem, s tán meg is érdemlem.
A gondolat, melyet elültettem benned
Énbennem is megbújt egyszer régen.
De kiírtottam, mert teljesen eszeveszett.
Bűnös lettél, s tán meg is érdemled.
Az érzés, melyet meggyújtottál bennem
Tebenned is megbújt egyszer régen.
De elfújtad, mert teljesen eszeveszett.
Bűnös lettem, s tán meg is érdemlem,
Hisz hosszú idő után a sebet feltéptem.
Feltéptem, de most azt akarom, bárcsak ne.
Rájöttem, ez így mind helytelen.
Bűnös lettél, s tán meg is érdemled,
Azzal, mit te csinálsz velem
Elhittem azt, melyet ép ésszel nem.
Rájöttél, ez így mind helytelen.
Bűnösök vagyunk, s tán érdemmel,
Szeretni és gyűlölni teljes szívvel nem lehet.
Bűnösök vagyunk, s mindezt érdemmel,
Elengedni fáj, de számunkra szükséges.
