Ha majd egyszer elhagyom ezt a helyet,
Emlékezni fogsz-e lényemre?
Mikor már csak lélektelen test leszek,
Ismered-e majd a nevemet?
Mikor már nem mesélhetek, mint kislány,
Elég lesz az írás?
A szavak nélküli néma tinták,
Melyek csupán fekete pacák?
Leszek-e valaha olyan fontos, hogy tudd, mi is vagyok igazán?
Vagy testemmel együtt egyszerű nevem is elhal netán?
Mi lesz a sok történettel, melyet csakis én tudok?
A sorokkal, amik majd elvesznek, s maradnak örökké megíratlanok?
Fogja-e valaki tudni, mit is jelent mindez?
Sorok mögé látni, megérteni mit képzeltem el?
Elégetve, elfelejtve lesznek, mint én?
A szépségek, melyekkel álmodtam réges rég?
Fog-e valaki rózsát vinni sírhelyemre?
Vöröset, mert tudja, én azt szeretem?
Valaki, aki még ezután is barátnak tekint,
Aki emlékemet őszintén őrzi, védi?
Hogy fogok meghalni? Fájni fog?
Elégedett leszek, mikor eljön a pillanatom?
Megteszem-e majd addig mindazt, amit kell,
És még eggyel többet, hogy boldog legyek?
Sikerül majd úgy élnem, ahogy szeretném?
Álmaimat s vágyaimat megvalósítom-e én?
Lesz-e jövő, amiről most beszélek?
Egy világos, szerető, jó élet?
Vagy így fogok meghalni, fáradtan?
Teli megbánással, átokkal?
Leszek-e valaha boldog, s ha igen, mikor?
Rátalálok-e magamra, mielőtt meghalok?
