Iskolapadban töltöd el fél életed,
Válaszokat keresve napi kérdéseidre.
Egy emeletesháznyi tankönyv árnyékában,
Hétvégi kirándulásokról való lemondással.
De hé! Ezzel nincs semmi gond!
Hisz’ azért vagy ott, hogy okosodj!
Meglehet, hogy néhányan csak szülői felszólításra,
Vagy esetleg egy kis unalomfojtásra.
Akármi is legyen rá az okod, egy dolgot ne feledj;
Ezt a pár évet ne fecséreld el!
A helyett, hogy nap mint nap csak panaszkodnál,
Tanáraid szidnád és rosszalkodnál;
Igyál. Sokat és sokszor abból a kútból,
Melyet éveken át csak könyveknek hívtok.
A betűk folyását követve kortyold a szavakat,
S ha szerencséd van, érdekelnek az olvasottak.
Mi van, ha nem? Netán eltüzelnéd őket?
Ne aggódj, ez egyáltalán nem szükséges.
Keress, kutass, informálódj majd olvass,
És ha megtaláltad az igazit, szíved érezni fogja.
Érezni azt a földöntúli csodát,
Melyet oly rég óta szomjaztál,
S ha nem csak a folyóparton állsz,
Végre megérted az olvasás titkát.
