Mosolyogsz, de könnyed hull
Megjátszod magad, de egyre rosszabbul.
Kell segítség, de nem kéred,
Nevetsz, de fáj a szíved.
Kilépsz az ajtón, de megilyedsz.
Vajon ez így helyes?
Jó nekem ezt elviselnem?
Inkább legyen vége mindennek.
Bent vagy, börtön ez,
Nincsenek rácsok, de ez nem menny.
Nyitott ablakok, mégis fuldokolsz,
Otthonod közel, mégis távol.
Félsz, ez nem titok,
Elfutnál, mindenki hagyjon.
De nem teheted, mindig ez jár fejedben;
„Viselkedj úgy, ahogy kell"
Kellemetlen érzések keringenek,
Nincs levegő, fuldokol az ember.
Félsz, hogy mit gondolnak rólad.
Bármit is teszel, rossznak látnak.
